Századok – 1974
Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV
924 Pv. VÁRKONYI ÁGNES Az 1860-as évek két nagysikerű, e témakörbe vágó művét, Renan munkáját és Strauss könyvét Szeremlei elveiket magáévá téve ismertette. Többen, különböző vallású pozitivista egyháztörténészek, filozófusok, lelkesen üdvözölték őt. Saját egyházán belül azonban az ortodoxia hívei kegyetlenül elmarasztalták. 1868-ban, a népiskolai törvényjavaslat tárgyalása idején Szeremlei egyértelműen az állami oktatás mellett foglal állást. Kifejti, hogy Magyarországon a történelmi körülmények miatt kellett az egyházaknak magukra vállalni a nevelés és az oktatás ügyét. A polgári viszonyok között azonban csakis az állam teremtheti meg a korszerű oktatás feltételeit. Az államról vallott nézetei a pozitivisták másik nagy teoretikusának, John Stuart Millnek felfogásával vannak rokonságban. „Most már eljött az idő nálunk is — más mívelt népeknél már el is múlt —, hogy az állam természetes jogába lépjen kezébe vévén a népnevelés ügyét, mert neki ez joga s kötelessége egyszersmind. Mert az állam kötelessége gondoskodni róla, hogy az állampolgárok oly nevelést nyerjenek, miszerint általok a személy- és vagyonbiztosság, s általában az állam jóléte s haladása ne gátoltassék." Idézi Maculay — mint ő mondja — kissé erős véleményét: „Ha van az államnak joga, hogy akasztasson, kell jogának lenni arra is, hogy tanítson."2' Az állam rendkívül sokat foglalkoztatja. Fogalmát Hegel alapján próbálja tisztázni, helyzetét és feladatait pedig történeti elemzésekkel vizsgálja. Korát, az 1860-as éveket két társadalmi rend közötti átmeneti korszaknak tekinti. Éppen ezért látja úgy, hogy a népiskolákon s a népnevelésen múlik, milyen lesz a polgári társadalom, milyen lesz a jövő. A felekezeti népnevelés szerinte a feudális viszonyok maradványa. A feudális állam nem törődött a nép képzésével, „mivel a nép politikai tényezőként nem szerepelhetett, legföllebb gépi engedelmességre kellett szoktatni, de felesleges sőt káros lett volna szellemi kiképzéséről gondoskodni". Most viszont, ha az állam nem vállalja a népnevelés ügyét, létjogosultságát kell kétségbevonni. Ez a „társadalom életkérdése ... a nemzeti lét és nemlét föltételeit foglalja magában".28 Kétségtelen azonban, hogy véleménye elméleti meggondolásokra épült. Kora magyar államának osztályjellegét ekkor még nem látta a maga feudális átszüremlésekkel terhelt valóságában. Szinte érthetetlen, hogy az osztrák—magyar viszony milyen kevéssé foglalkoztatta, és a nemzetiségi kérdést, bár ismerte, úgy látszik nem valóságos súlyának megfelelően ítélte meg. A reformációt keletkezésében és kibontakozásában a feudalizmuskori történelem forradalmi jelenségének fogta fel, éppen úgy mint a pozitivista Lecky, vagy magyar és fordítója, Zsilinszky Mihály. Szeremlei már most a magyarországi reformáció történetének feltárására készül. Témánk összefüggésében ennek az a jelentősége, hogy reformáció történeti vizsgálatai során nemcsak jelentős forrásanyag ment át a kezén, hanem így jutott el a magyar jobbágyság és az alföldi mezővárosok történeti jelentőségének felismeréséhez. Azt írja például a reformáció magyarországi sajátosságairól szólva herceg Odescalchinak: az ellenreformáció XVII. századi térhódítása mutatja „a régi mágnások lelki gyarlóságát és hitbeli erőtlenségét kikhez képest a kisbirtokú nemesség és a minden jogából kitagadott nép fenséges magasságban áll a maga törhetetlen hűségével és szabadságszere tétével".29 Szőnyi Benjámin életét tanulmányozva pedig már teljes mélységében feltárult előtte az a bonyolult helyzet, amelybe az alföldi mezővárosok a XVIII. századi Magyarországon jutottak, és ábrázolni tudta életszerűen és gazdagon árnyalva a jobbágyság állapotát és harcait.30 27 (Szeremlei Samu) : A népiskolai törvényjavaslat és a vallásfelekezetek autonómiája. PEIL, 1868. 1374—1376. 28 Szeremlei Sámuel : A népiskolai kérdésről különös tekintettel az 1868. XXXVIII. te.-re és a protestáns egyház érdekeire. Pest. 1870. 8—10. 29 Szeremlei — Hódmezővásárhely 1892. febr. 29. — herceg Odescalchi Artúrhoz. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár. Levelestár. 30 Szeremlei Sámuel: Szőnyi Benjámin és a hódmezővásárhelyiek 1717 —1794. Bp. 1890.
