Századok – 1974
Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV
SZEREMLEI SÁMUEL 923 hogy minket nagyon sokáig tanítottak hallgatásra, s hogy ebben bizonyos virtuozitásra tettünk szert, melyet csak az méltányol, ki bennünket jól ismer. Néha úgy tetszik, mintha magam is érteném e némaság jelentését, mely majd lesújt, majd felemel. Közönynél azonban igen sokszor többet jelent. Mindazonáltal igen sokat hallgattunk már, hadd zendüljön meg a szabad igaz szó a tudomány terén s vállalja el mindenki közülünk a szellemi munkát, melyre örökös némaságunk igen gátlóan hat."23 Látja jól, hogyan élnek vissza a múlttal, hogyan forgatják ki eredeti valóságából. Miként festik át történelmünket a maguk érdekei szerint az uralkodó osztályok. E kisajátítás leglényegesebb mozzanatára is felfigyel: a társadalmi harcokat, a nép uraival vívott küzdelmeit igyekeznek nyomtalanul kitörölni a letűnt századok históriájából. „Vannak, akik igen egyszerűen járnak el — írja —, a múltat új mezbe öltöztetik és azt elnevezik társadalmi rendnek, isteni erkölcsi és családi jognak, az ősök tiszteletének, hajdankori tekintélynek, szent hagyománynak, legitimizmusnak, vallásnak és így kiáltanak: íme vegyétek ezt jóemberek. E logikát ahajdankoriak is ismerték és a táltosok is gyakorolták. Bekentek krétával egy fekete borjút és azt mondták, hogy fehér."2 4 Szeremlei Sámuel történetfelfogása a pozitivista történetszemlélet keretei között helyezkedik el. Ugyanúgy mint Buckle vagy Mill, Szeremlei is a természetben uralkodó törvények hasonlóságára képzelte el a társadalom viszonyait és mozgalmait meghatározó erők összefüggéseit. 1848-ban — írja Szeremlei — „az ország állapota leginkább hasonlított a vegyi processuShoz, melyben a testek anyaga szétbomlik, az alkatrészek határozottan kiválnak s az egész tömeget heves forrásba hozzák, a rokon elemek szorosan egyesülnek egymással, merőben átváltozott új testek állnak elő."23 Taine vagy Spencer műveiben sok hasonló megfogalmazásra lapozhatunk, bármelyikük leírhatta volna ezeket a sorokat. A pozitivista történetszemlélet radikális irányzatához a forradalomról, a nép történetalkotó szerepéről vallott felfogása és erős társadalomtudományi érdeklődése kapcsolja Szeremleit. „Miután »forradalmat« említénk — írja a fiatal Szeremlei —, azokra való tekintetből, kik gáncsolni szeretnek, ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy e szót úgy értjük, ahogy érteni kell . . . Értjük alatta a nagy tömeg erőteljes óvását a kisebb rész s a hatalom túlkapásai ellen, a jog, az igazság és haladás véres küzdelmét a jogtörlés és maradás ellenében, s egyszersmind kinyilatkoztatjuk, hogy mi 1848 és 1849-ki harcunkat is lényege és legbensőbb természete szerint ilyen forradalomnak tartjuk." „A comunizmusi vágyak a történelem tanúsága szerint a társadalmi fejlődés stádiumán minden népnél felmerülnek, s alkalom adódván ki is törnek" — írja Valláserkölcsi és társadalmi élet 1848 óta Magyarországon című művében. Kevesen rajzoltak ilyen igaz képet az 1850—1860-as évek Magyarországának társadalmáról. Mintaképe Buckle — akit „az emberi nem történetének egyik kitűnő búvárjá"-nak nevez.26 Az akkoriban erőrekapó nemesi romantikus felfogástól egy egész világ választja el. Természetes és indokolt azonban a kérdés: Szeremlei teológiai képzettségével, papi mivoltával hogyan egyeztethető össze a pozitivista történetszemlélet racionalizmusa, s az egyházak feudalizmuskori szerepét is kritikusan vizsgáló antifeudális felfogása. Az elsőhöz itt csak annyit: a pozitivista történetszemlélet a vallás és a tudomány közötti ellentmondást egyszerűen megkerülte, a hitbéli kérdéseket kitolta a tudományos vizsgálódás köréből. Tenger az, mondta a pozitivizmus egyik teoretikusa, Littre — amelyhez, hogy bejárjuk, sem hajónk, sem műszerünk. Ebből következik a válasz a másik kérdésre is. Ugyanis a vallást, az egyházakat és a különböző felekezeteket a pozitivizmus nem örök, korok feletti képződményeknek tekintette, hanem történelmi jelenségeknek fogta fel. 23 TEIL, 1865. 317. (Strauss: Das Leben Jesu. Ism. Szeremlei). 24 Uo. 23 Szeremlei: A Honvédelmi Bizottmány 1 — 2. 26 Uo. és Szeremlei: Valláserkölcsi és társadalmi élet. 69, 70.
