Századok – 1974
Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV
R. Várlconyi Agnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája Az 1860-as évek elején az Akadémia főtitkára, Szalay László különös levelet kapott Makóról. Kéziratát kéri vissza benne egy alig huszonegynéhány éves fiatalember. Hangja öntudatos, véleménye határozott, stílusa friss; a kor hivatalos levelezésében teljesen szokatlan. Ha „kétévi szakadatlan munkával vidéki elszigeteltségben" készített tanulmányáért csak 50 frt. honoráriumot ad az Akadémia, amint Eötvös József alelnök tudatta vele, akkor lemond a megtiszteltetésről, hogy művét az ország első tudományos központja adja ki, mert — mint írja — „napnál világosabb dolog", hogy „én nem szárnyat nyerek, de szárnyat vesztek".1 Ez a fiatalember Szeremlei Császár Sámuel. Nevét nemsokkal ezután szárnyra veszi a hír, Eötvös maga mellett kínál neki állást a minisztériumban, ő azonban marad a távoli Tiszántúlon. Minden jövedelmét levéltári kutatásokra költi, majd egy félévszázad múltán a korabeli történetírás egyik legjelesebb monográfiáját teszi le a magyar tudományosság asztalára, és 1908-ban, csaknem egyhangú szavazattal az Akadémia levelező tagjának választják meg, mint „a nép emberét". Amikor 87 esztendős korában sírba száll, Mályusz Elemér, munkásságát értékelve a Thaly-féle irányzattal szemben a hazai társadalomtörténeti kutatások megindítójának nevezi és megállapítja: „Szerényen és visszavonultan élt, a történetkutatói működésében felcsillámló eredetiség azonban évek múltával egyre szembetűnőbb lesz nála."2 Szeremlei munkája, Hódmezővásárhely öt kötetes története a mezőváros történeteknek a múlt század elejétől napjainkig húzódó láncolatában a kimagasló alkotások között foglal helyet. Katona József, Wenzel Gusztáv, Hornyik János, Rozvány György s a tőlünk alig karnyújtásnyi távolságra levő Majláth Jolán műveivel együtt Szeremlei alkotását is módszere és szemlélete teszi időtállóvá. Honnan kapott Szeremlei — az ő szép ifjúkori szavaival élve — „iránymutatást", „szárnyakat" ? Egyszerű lenne úgy válaszolni, hogy magától a várostól, hiszen közismert, hogy a városi tanács bízta meg 1885-ben a nagy munkával. Egyszerű válasz lenne ez, de az ún. kényes kérdések teherpróbáját egyáltalán nem állná ki. Az egyik ilyen kérdés így hangzik: az elmúlt évszázadban számos város, mezőváros történetét írták meg, ezek azonban a helytörténeti munkák sokaságába olvadnak s még a legszínvonalasabb is egy-egy helység történeti feldolgozásának keretei között maradt. A másik kérdést pedig a mezővárosi történetírás múltját ismerve kell feltennünk. Ugyanis a mezővárosok histo-1 Szeremlei Sámuel — Makó 1864. febr. 26. — Szalay Lászlónak. MTA Könyvtár Kézirattár (MTAKK ) Régi Akadémiai Levéltár (RAL) 1864: 3 — 380. 2 Akadémiai Értesítő, 1908. Mályusz E.: Szeremlei Samu 1837 — 1924. Levéltári Közlemények, 1924. 211 — 212. További megemlékezések: Tr-es: Dr. Szeremley Sámuel. Debreceni Protestáns Lap, 1925. 14—15. A Magyarországi Református Egyház Egyetemes konventje. Bp. 1925. évi június hó 9—11. napjain tartott ülésének jegyzőkönyve. Bp. 1925. 6 — 7.
