Századok – 1974
Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV
916 Pv. VÁRKONYI ÁGNES riográfiájának polgári történetírásunk múltjában két jelentős szakasza részben alaposan megelőzte Szeremlei korát, részben pedig jóval halála után bontakozott ki. Az első a reformkorban indul, a második a két világháború között. Az elsőhöz a polgári átalakulás parancsoló szüksége adott indítást, a másodikhoz a fasizmussal s az uralkodó osztályok esztelen politikájával szemben, a pusztulás és a háború árnyékában élő Magyarország jövőjét keresnők munkája, a népiesség baloldali irányzatának keretei között. Mindkettőt erős társadalomtörténeti szemlélet hatja át s az az igény, hogy a községek, falvak, városok népére építsék fel az ország jövőjét. Szeremlei Sámuel munkásságával e két nagy hullám között helyezkedik el, s ez különös jelentőséget is ad életművének. Azt vizsgáljuk tehát, hogy alkotásainak időtálló értékei mennyiben összegezik az első hullám legjobb eredményeit, miben mutatnak előre az 1940-es évek felé, vagyis hogyan teremtenek kapcsot e két vonulat között. Szeremlei Önéletírásának3 tanúsága szerint Hódmezővásárhely városi tanácsa 1885-ben szólította fel őt, hogy írja meg a város monográfiáját. Hódmezővásárhelyt ekkor dinamikus fejlődés jellemzi. Gazdag és öntudatos. Múltjának néhány eseménye szóhagyományként él a lakosok között. Többet ki is adtak ezek közül az elmúlt évtizedekben. Azonban az érdeklődést már nem elégíti ki, az elöljáróság felismeri, hogy a közösség érdeke is megköveteli immáron az átfogó, korszerű monográfiát. A magyar történetírás fejlődését tekintve azonban a város talán a legrosszabbkor lépett fel ilyen igénnyel. Éppen 1885-ben történész kongresszus jelöli ki az új történetszemléleti elveket. Ezek nem a közösségek, hanem az egyén, nem a parasztvárosok munkás évszázadainak, hanem a nemesség kimagasló tetteinek megörökítését sugallták. A polgári történettudománynak az az irányzata pedig, amely a hazai mezővárosok múltját országos jelentőségűvé emelte, az elmúlt évtizedek folyamán már védekező állásokba vonult vissza. Befulladt vagy eltorzult ugyanis mindaz a demokratizmus és realizmus, amely a reformkorban majd a szabadságharcot követő évtizedben a feudális történetírást polgári értelemben vett történettudománnyá átalakította. A reformkor nemzedéke türelmetlenül félretolta a krónikákat és a régi historikusok alkotásait. Nemesek, főurak, királyok dicsőséges haditetteivel, csaták és hadjáratok, ( származási rendek lelkes leírásaival mit sem tudott már kezdeni. Egészen más ismeretekre volt szüksége a múltból, hogy nagy feladatát, az ország polgári átalakítását végrehajtsa. Jelenük és az ország jövőjéért érzett felelősség egészen más kérdéseket szegezett velük szembe a történelemről, mint amilyenekre a régi históriáskönyvek választ adhattak volna. Miként ment végbe Magyarország fejlődése a letűnt idők századain át ? Miért maradt el az ország Európa nyugati államaitól ? Mely tényezők segítették és melyek gátolták a polgárosodást — vagy ahogyan ők mondották — a művelődést Î Hol vannak a múltban a polgári Magyarországnak, a jövő Magyarországának a csírajelenségei Î És a leglényegesebb: Mi volt a városok, a falvak történelmi útja î Igaz lenne a régit őrzők érve: Magyarországon a polgárság és a jobbágyság idegen elem volt a nemzet testében. E kérdésekre hogy felelhessenek, egészen új ismeretanyagra volt szükség, új forrásokat kellett felkutatni és új módszereket kellett kikísérletezni. Biztos tudást akartak, teherbírót, hiszen jövőjüket építették rá. A természettudományok egzakt eredményeihez hasonló biztos tájékoztatást vártak a történelmi vizsgálatoktól is. Meggyőződésük volt, hogy ahogyan a természettudós feltárja a természet törvényszerűségeit, ugyanúgy a történetvizsgáló is kitapinthatja a letűnt időkben a fejlődés, a haladás törvényeit. Mikor azonban a gyors munka során addig nem is sejtett tágasságában tárult fel a múlt, koncepcionális egységbe kellett foglalni a gazdaság, a társadalomtörténet, az eszmék, a szokások, az erkölcsök, 3 Szeremlei Császár Sámuel : Önéletrajza 1837—1912. MTAKK Ms 621. Szemelvényeket közöl: Protestáns Szemle, 1926. 135 — 146.
