Századok – 1974
Történeti irodalom - Hajdú-bihari kéziratos térképek (Ism. Solymosi László) 903/IV
914 BAI.OGH ANDRÁS reagálását kétoldalúnak tartja, úgy véli, az ellenállás és az együttműködés egymást egyáltalán nem kizáró megnyilvánulási formák.5 8 Mindkettőt abból a szempontból vizsgálja, hogy a nyugat-európai típusú fejlődéshez vezető útra lépő társadalmak megteremtését mennyiben segítették elő. (Pl. törzsiség felbomlása, bérmunka kialakulása, a tanult elit megjelenése.) Ugyanakkor Ranger a szenvedélyesen antikolonialista Davidsonnal sem érthet egyet. Míg Davidson úgy látja, hogy a felosztás időszakában és azt követően az európaiak minden tekintetben fölénybe kerültek és lényegében azt tettek, amit akartak, „úgy bántak az afrikaiakkal, mint a vadakkal, vagy a magatehetetlen gyermekekkel",59 ő mintegy az afrikaiak „méltóságát" védelmezve állítja, hogy nem voltak egyszerű tárgyai vagy áldozatai az Afrikán kívüli kezdeményezéseknek. Az európai hatalmak előrehaladása a felosztás időszakában lassú és vontatott volt, rákényszerültek az afrikaiakkal való együttműködésre és szövetségre. „E szövetség minden esetben kétoldalú folyamat volt, mindegyik félnek haszna volt a másikból" — írja, majd hozzáteszi, hogy „az afrikai uralkodók kihasználták a gyarmatosítók ráutaltságát, gyengeségét és tudatlanságát".60 Ez a gondolatmenet érintkezési pontot talál az afrikai nacionalista történetfelfogásnak azzal az irányzatával, amely az európaiak megjelenését ós hatását az afrikai kontinens történeti sorsa szempontjából lényegtelen, átmeneti jelenségnek kívánja feltüntetni. A nigériai J.F.A. Ajavi a gyarmatosítást epizódnak nevezi a kontinuitásában meg nem szakadó afrikai történelem egészében, amely Saját különleges törvényei szerint fejlődött és fejlődik: „a reális történelmi összefüggés nem Afrika Syarmatosításának története, nem az európai gyarmatosításra való afrikai reagálások története, hanem az afrikai történelem önmagában."6 1 Hasonló szerepet játszanak az „afrikai szubimperializmusról", az „afrikai imperializmus bennszülött formáiról" szóló eszmefuttatások.6 2 Oliver és Fage Etiópiáról szólva megjegyzik, hogy „Meneliket az európai történészek általában kivételes esetnek, Afrika egyik gyarmatosítójának tekintik, aki történetesen egy afrikai uralkodó."63 A gyarmatosítókkal csaknem egyenrangú afrikai szerepről, ezen belül a megértéssel ábrázolt afrikai ellenállásról kialakított álláspontnak tehát a modern polgári történetírás számára aktuális politikai és ideológiai értéke van: a tárgyalt időpontban az imperializmus meghatározó voltát hangsúlyozó marxista felfogást ugyanúgy túlhaladottnak és euro-centrikusnak minősítheti, mint a hagyományos birodalmi és rasszista nézeteket.6 4 58 T. 0. Ranger: i. m. 303, 304. 59 Basil Davidson: Guide to African History, London. 1963. 63. 60 Т. O. Ranger : African Reactions to the Imposition of Colonial Rule in East and Central Africa. In: Colonialism in Africa 1870-1960 . . . 301 — 302. 01 J. F. A. Ajayi: Colonialism: An Episode in African History. In: Colonialism in Africa 1870-1960 . . . 499. 62 L. H. Gann — Peter Daignan: i. m. 111. 63 Roland Oliver—J. D. Fage : i. m. 179. J. D. Fage a rabszolgakereskedelmet egyenjogú európai és afrikai partnerek közötti üzleti tevékenységként írja le. ./. D. Fage: An Introduction to the History of West Africa. London. 1962. 64 L. H. Gann—Peter Duignan: i. m. 109. lábjegyzet.
