Századok – 1974

Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I

Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927—1933) Előszó helyett Az itt előzetesen megjelenő két fejezete egy elkészült munkának, amely az osztrák szociáldemokrácia 1918 és 1936 közötti Schutzbundpolitikájáról szól, — minthogy töredék—nem felelhet meg annak a követelménynek, hogy teljes képet nyújtson a dráma szereplőiről. Az előzetes közlés mellett szól talán, hogy eddig ismeretlen levéltári anyagot tár fel az osztrák szociáldemokrácia véderőpolitikai vitáiról, melyek élesebben mutatják meg Theodor Korner szellemi arculatát, mint azt akár csak kortársai is láthatták volna. Talán nem lesz felesleges legalább utalásszerűén a könyv témáját és felépítését vázolni, melybe az alább közölt fejezetek beépülnek. A jelen perspektíváiból kiinduló kísérlet ez, mely Ausztria 1934 februárjának eszmetörténetét, ennek eredetét és utóhatását igyekszik megmutatni. Rövid pillantást vet az előzményekre, a Monarchia összeomlásának idején kialakuló munkásőrségekre és az ezekből vagy a velük párhuzamosan kialakított munkástanácsi rendezőgárdákra, melyekből 1923-ban a Republikanischer Schutzbund-ot* alapították. A következő fejezet azt az immanens ellentmondást tárgyalja, mely a fegyverek és szavazatok között fennállt, ahogy az 1927-ben megnyilvánult és a véres július 15-éhez vezetett. A reakció július 15-i előretörése után, — mely mint ismeretes 90 halálos áldozatot követelt, — elkerülhetetlenné vált újból átgondolni a munkásság fegyveres szerveinek szerepét. A megoldás alternatívái csakhamar megmutatkoztak. Egyik: a politikailag legöntudatosabbak és a munkásság tömegeivel legmélyebben összeforrott munkásrétegek, korántsem pusztán katonai szempontok szerint felépített erőszak-szervezete, a másik: egy politikamentes, a munkásság tömegétől elkülönített, vakfegyelemre épülő, paramilitáris pártsereg. Az első irányzat képviselője Theodor Korner tábornok volt. A pártvezetőség a Schutzbund militarizálása mellett döntött, ami a második alternatíva irányvonalának felelt meg. A militarizálás végrehajtásával Alexander Eifler őrnagy, volt csapattisztet, régi vágású, hivatásos katonát bízták meg, aki 1918 novemberében ajánlotta fel szolgálatait az akkor nagy erőt jelentő szociáldemokráciának. Nem mint a Schutzbund vezérkari főnöke, hanem sok-sok év múltán, mint a flössenburgi koncentrációs tábor lakója érte meg bátor, bajtársi tartásban élete beteljesülését. Az alább közölt harmadik fejezet a Schutzbund vezetésén belüli első lényegbevágó összeütközést tárgyalja, a katonapolitikai vita memorandumokban lefektetett elgondolásai alapján. Az ugyancsak közölt negyedik fejezet * A továbbiakban Schutzbund.