Századok – 1974
Közlemények - Jónás Ilona: A világi értelmiség középkori térnyerésének történetéhez 879/IV
KÖZLEMÉNYEK Jónás Ilona : A világi értelmiség középkori térnyerésének történetéhez (Az intellektuális munkához kapcsolódó mesterségek a XIII. századvégi párizsi adólajstromokon) A középkori társadalomtörténettel foglalkozó irodalom fokozott figyelőmmel fordul a XIII. századi nyugat-európai társadalom új csoportjának, az úgynevezett világi értelmiség megjelenésének kérdéséhez.1 A kulturális fejlődés és a városi életforma kiteljesedésének kölcsönhatása nemcsak általában hatott az írásbeliség és bizonyos fokú műveltség szélesebb elterjedésére a világi társadalom körében, hanem egyidejűleg elősegítette az egyházitól különváló polgári értelmiség kialakulását.2 A világi értelmiség fejlődése természetesen szoros összefüggésben állt a városi iskolák számának növekedésével, s különösen az egyetemek létével, hiszen ezek tették lehetővé az új társadalmi típus kibontakozását.3 A kormányzati adminisztráció (mind a királyi, mind a municipális) és az üzleti élet egyaránt igényelte az új szükségleteket ellátó csoport kialakítását. Ismert érv az új réteg születésének bizonyítására, hogy éppen a XIII. századtól növekedtek meg a művelt emberek jelölésére Szolgáló terminusok. A legelterjedtebb, a klerikus kifejezés többértelmű volt, nevezetesen ezzel a szóval jelölték általában az írni tudót, a jegyzőt, az írnokot is.4 De a tanítói, írnoki, jogászi tevékenység mellett olyan új mesterségek jelentkezése is kapcsolódott a kultúra laicizálódásához, amelynek tárgya nélkülözhetetlen volt a szellemi munka számára. A továbbiakban ahhoz kívánunk néhány adalékot nyújtani egykorú adóösszeírások alapján, hogy a XIII. századvégi Párizs adófizető polgárai között hol helyezkedtek el az intellektuális munkához kötődő mesterségek folytatói. Ugyanakkor jelezve azt is, hogy a szóbanforgó mesterségek éppen az adó listán való szereplésükkel bizonyítják: 1 Vö. P. Renucci: L'aventure de l'humanisme européen au moyen âge. Clermont Ferrand, 1953. — J. Le Goff : Les intellectuels au moyen âge, Paris. 1957. — H. Jantzen: Die Gotik des Abendlandes. Idee und Wandel. Stuttgart. 1963. — L. Génicot: Le XIIIe siècle européen. 212 — 258 és 360 — 371. Paris, 1968. — J. Paul: Histoire intellectuelle de l'occident médiéval. Paris, 1973. 2 H. Pirenne: L'instruction des marchands au moyen âge (Annales d'Histoire Économique et Social), Paris, 1929. No 1. 13 — 28. — J. Paul: i. m. 273 — 276. Hazai vonatkozásokra Id. még Hajnal I.: írásbeliség és intellektuális fejlődés (Károlyi Emlékkönyv), Bp. 1933. 183 — 214. Mályusz E. : Arpádházi Boldog Margit (A magyar egyházi műveltség problémája). Uo. 314—348. — Do.: A Thuróczy-krónika és forrásai, Bp. 1967. — Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon. Bp. 1973. Mezey L. : Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpád-kor végén. Bp. 1955. — Bónis Gy.: A jogtudós értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp. 1971. — Uo.: A jogtudó értelmiség a középkori Nyugat- és Kelet-Európában. Bp. 1972. 3 Hajnal István: L'enseignement de l'écriture aux universités médiévales (2. jav. kiadás, Mezey L. kiegészítéseivel), Bp. 1959. 4 Hajnal I. : írásbeliség . . . 192—193. — Bónis Gy. : i. m. 10—14. Mezey L. : A latin írás magyarországi történetéből. 1. A kezdetek írástudói és írásuk. (Magyar Könyvszemle 82), 1961. 8. U. Ricken: „Gelehrter" und „Wissenschaft" im Französischen. Beiträge zu ihrer Beziehungsgeschichte vom XII—XVII. Jh. Berlin, 1961. 223 s. köv. 7 Századok 1974/4
