Századok – 1974
Közlemények - Jónás Ilona: A világi értelmiség középkori térnyerésének történetéhez 879/IV
880 JÓNÁS ILONA foglalkozásuk független az egyházi tevékenységtől, illetve, hogy munkájukat mint „polgári" mesterséget folytatják, s ebből eredő jövedelmük után adóznak. * Közismert, hogy Párizs a XIII. században egyeteme révén az akkori Európa kulturális központja volt,5 hogy a városi társadalomban jelentős helyet foglaltak el számszerűleg is az egyetemi tanárok, diákok s az egyetemhez tartozók egyéb csoportjai.6 Természetesen nem kívánunk foglalkozni sem az egyetemi magiszterekkel, sem a diákokkal, hiszen mint az egyetemi korporáció tagjai, eleve mentesek voltak mindenféle adófizetéstől. Mégis, az egyetem létéből kell kiindulnunk, mivel elsősorban hozzá kötődtek a bennünket érdeklő iparágak. Ez a kapcsolat topográfiailag is jól érzékelhető. A Szajna balpartja, ez a már eredetileg is egyházi jellegű település lett a város szellemi tevékenységének központja. Az egyetem fő parókiája, a Saint Severin környékén, s a híres rue Saint-Jacques körül csoportosultak a könyv készítését, kereskedelmét biztosító iparágak űzői. •Jean de Jandun, a XIV. század elején „Tractatus de laudibus urbis Parisiensis" című kis munkájában' első helyen említi a Fouarre utcában a hét szabad művészet, de főleg a filozófia tanítását, mely legfőbb dicsőségét és méltóságát adja a „városok városának".8 A rue de Sorbonne-on a nagy tudású híres teológusokat dicséri,4 a rue Clos-Bruneau, mint a jogtudomány székhelye,10 a rue Boucherie az orvostudomány oktatása révén kapja hírnevét, ahol medicinát, a betegség felismerésének és gyógyításának művészetét lehet elsajátítani,11 míg a különféle fűszerek végtelen változataiból gyógyszereket készítő apotekáriuSok a nagyhírű Petit-Pont lakói.1 2 De megemlékezik a szerző — és ennek jelentősége van — a továbbiak során a pergamenkészítőkről, másolókról, illusztrátorokról és könyvkötőkről, akik munkájuk révén a tudományt szolgálják.1 3 5 Lehetetlen a vonatkozó kultúrtörténeti irodalom felsorolása. Párizs szerepének egykorú megítélését jól jellemzi Alexander Roes, a császárság eszméjének ideológusa, amikor azt írja „De translatione imperii" című értekezésében, hogy ha az „impérium" Németországé, a „Studium"-ban Franciaországé az elsőség. — Idézi M. Bloch : La France sous les derniers Capétiens. Paris. 1958. 28. 6 J. Verger 3 —5000-re becsüli az egyetem tagjainak számát. Les universités au moyen âge. Paris, 1973. — Ph. Dollinger: A városban kb. 10 000 egyházi személyt feltételez, beleértve az egyetemen kívüli egyházi intézményeknél levőket is. Chiffre de la population de Paris au XIVe siècle. 10 000 ou 80 000 habitants? (Revue Historique, 1956 júl. — szept.) 35 — 44. — Az egyetemre vonatkozólag Id. még L. Halphen : Les universités au XIIIe siècle. Paris. 1930. S. d'Irsay : Histoire des universités françaises et étrangères. T. I. moyen âge et renaissance. Paris. 1933. Az újabb irodalomra és problémákra vonatkozóan Stelling—Michaud : L'histoire des imiversités au moyen âge et la renaissance au cours des vingt-cinq dernières années. (XIe Congrès international des sciences historiques.) Stockholm, 1960, Rapport I. (97—143). 7 A champagnei származású Jean de Jandun a párizsi egyetemen tanult, 1315-ben a Collège de Navarre tagja, bölcsészmagiszter. A várost dicsőítő kis traktusát 1323 körül írta. Kiadása: Leroux de Lincy—L. M. Tisserand: Paris et ses historiens. Paris. 1867. 22-69. 8 A munkát egy prológus vezeti be, melyben dicséri a város szépségét, majd az egyetem leírása (minden fakultásnak egy-egy fejezetet szentel) következik, végül a kézművesség dicsérete. — Dante is említi a „Szalma utcát". Paradicsom X. ének 137. sor. Babits ford. 9 Cap. II. 38—41. A teológusokat „celestes et divini satrapae"-nak nevezi. 10 Cap. III. „De facultate decretorum et decretalium" 41 — 44. 11 Cap. IV. „De laude medicorum". 43 — 44. 12 Uo. 45. 13 „ . . . pergamenarii, scriptores, illuminatores, atque ligatores librorum, ad ministerium sapientie tanto studiosus invigilant sua opera decorare, quanto copiosus, ab illa profundissima scaturigine cunctorum bonorum scientiarum jocundissimi fontes egredientur." Cap. IV. 50—55.
