Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
8 SZABÓ MIKLÓS pán négy papi városban: Pozsonyban, Kalocsán, Győrben és Szombathelyen működött keresztény munkásegylet,1 5 s később a Keresztényszocialista Párt sem tudott áttörni a munkásság felé. Általában elmondhatjuk, a kísérlet széles tömegbázisra támaszkodó konzervatív tömegmozgalom, korszerű tömegpárt szervezésére a Néppárt kereteiben nem sikerült. A párt ugyan szerzett bizonyos befolyást a katolikus parasztság körében, főleg a szlovák és egyes német nemzetiségi vidékeken, de sem az agrárszocialista mozgalom tömegeit nem tudta elvonni, ezen mozgalmak lecsendesedésében nem igen volt szerepe, se a jelentős paraszti bázisra támaszkodó, de ezt korszerűen szervezettel átfogni képtelen függetlenségi pártnak nem tudott riválisa lenni e téren. A szociális demagógia nem kielégítő eredménye mutatkozott meg abban is, hogy az 1904-1906-os közjogi harc idején a Néppárt is beállt a közjogi ellenzék táborába. Tömegeket ekkor már ez a párt is elsősorban a függetlenségi jelszavakkal remélt toborozni. Ha korszerű tömegpárttá válni nem is tudott a Néppárt,1 6 e téren mégis legtovább jutott a konzervatív oldalon. Az 1908-ban alakult Katolikus Népszövetség, mely forma szerint általános katolikus laikus szervezet, valójában azonban azonosnak vehető a Néppárt pártapparátusával, amennyiben helyi szervezetei azonosak voltak a párt helyi szervezeteivel, mint politikai mozgalom kezdetleges volt. Háromszázezerfőnyi tagsága tekintélyes tömegbázisnak mondható,1 7 azonban a lazafelépítésű, széttagolt szervezet ezt a tömeget nem tudta akcióképes politikai tömegbázissá formálni. A kor politikai viszonyai között azonban ez a kezdetleges szervezet is alkalmas volt arra, hogy konkurrensek és ellenfelek mintaként tekintsék s utánonzi igyekezzenek.18 A konzervatív politikának a századfordulón lezajlott átalakulása maradandó politikai szervezeti formákban rögződött, mely formák megmaradtak és hatottak a tizes években az újtípusú konzervativizmus akkori stagnálása idején is. Az agráriusok Konzervatív politikai tömegmozgalom kiépítésére a parlamenti pártoknál eleve alkalmasabb keret volt a nagybirtokos érdekképviseleti szervezet. A kilencvenes évek eseményei, elsősorban a polgárság provokáló előnyomulása arra késztette az új konzervativizmus bázisát alkotó nagybirtokos rétegeket, hogy szorosan gazdasági követeléseiket is világosabban formulázzák a korábbiaknál, s szembeállítsák a burzsoázia gazdasági követeléseivel. Kialakult az igény a nagybirtokos rétegek, elsősorban az arisztokrácia hatóképes gazdasági pressure grouppá formálására, mely állandó nyomás alatt tartja a kormányt, s kikénysze-15 Huszár Károly : Szózat a keresztény munkásokhoz. Bp. 1903. 16 A parlamenti politika terén sem volt képes a politikai életet mérvadóan befolyásoló faktorrá válni. A viszonylagosan ígéretes indulásnak tekinthető 1896-os tizennyolc mandátumot 1901-ben és 1905-ben huszonötre emelték a csúcs az 1906-os harminchárom mandátum volt. Az utolsó dualizmuskori választáson 1910-ben a párt csak tizennégy mandátumot szerez. 17 Hozzávetőleg ennyire becsüli Sztehlo Kornél: A klerikális mozgalom Magyarországon. Bp. 1910. 18. — A népszövetség 1918 márciusi jubileumi közgyűlésén Haller István referátuma 295 000 főt említ. Magyarország, 1918. márc. 12. 18 1910—1914 között egy sor népszövetség alakul a politikai spektrum különböző pontjain. Balthazár Dezső református püspök Protestáns Népszövetséget alapít, Mezőfi Vilmos Választójogi Népszövetséget, a Károlyi Mihály-féle függetlenségi párt Nemzeti Népszövetséget.
