Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 9 ríti az érdekeiket szolgáló gazdaságpolitikai döntéseket. Ez a feladat állandó, a pártkeretektől különböző gazdaságpolitikai képviseleti szervezeti formát igényelt. Az újtípusú konzervatív irányzatot képviselő politikai csoport számára az érdekképviseleti szervezkedés módot adott, hogy az egész nagybirtokos osztály képviselőjeként lépjen fel, amire a parlamenti pártkeretekben nem lett volna lehetősége. A nagybirtokos arisztokráciát s még inkább a földbirtokos dzsentrit számos másirányú politikai kötöttség, hagyomány, beidegzett értékítélet távoltartotta attól, hogy a kialakult pártkereteket elhagyva felsorakozzék egy elvi alapon álló konzervatív párt mögött. Ez a lépés lényegében a pénz- és ipari burzsoáziával való osztálykompromisszum teljes feladását jelentette volna, annak az osztályszövetségnek felbomlását, melynek keretét a szabadelvűpárt jelentette. Erre a szakításra csupán a nagybirtokos politika konzervatív avantgardja volt hajlandó. Az általános nagybirtokos érdekeknek tekintett vám-, ártarifakövetelések hangoztatásával az összes nagy- és általában földbirtokos réteg szószólóiként szerepelhettek azok a konzervatív csoportok, melyeknek törekvései lényegesen messzebbre nyúltak ezeken az anyagi követeléseken. Ez a magyarázata, hogy legnagyobb jelentőségre az új konzervatív áramlatban az a csoport tesz szert, mely Károlyi Sándor vezetésével 1896-ban megalakítja a Magyar Gazdaszövetséget. A Gazdaszövetség nem az első nagybirtokos érdekképviseleti szervezet Magyarországon. Széchenyi műve az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a nevezetes OMGE 1867-ben, a dualizmus születésekor már nagymúltú szervezet. A nyolcvanas éveken végig ennek keretében mozognak a nagybirtokos érdekképviseleti törekvések. Jelentősége a kilencvenes évekre sem csökken; nem ez az oka új, második érdekképviseleti szervezet alakulásának, hanem az új konzervatív irányzat igénye teljes egészében saját ellenőrzése alatt álló szervezet létesítésére. Az új konzrevatív törekvések tényezői közül az agrárius mozgalom nyúlik vissza legmegfoghatóbban nyolcvanas évekbeli előzményekre. A nyolcvanas évek elején már lezajlott a társadalmi problémák olyan összetorlódása, mely sok hasonló vonást mutatott a kilencvenes évekbeli fejleményekkel. A hetvenes évek nagy tőkés konjunktúrája, a magyar „Gründerzeit", majd ennek megtorpanása az 1873-as válság után együttes hatásával mintegy sokkolta a magyar társadalmat. Nem csupán tönkretett eladdig vagyonos és jómódú rétegeket, s viszont új magas jövedelmű rétegeket emelt fel, hanem megingatta a hagyományos alapokon nyugvó társadalom értéktudatát, biztonságérzését. Vagyonok keletkezése máról holnapra nem évtizedek tisztes munkája, takarékoskodása, nemes erőfeszítése jutalmaként, hanem fortélyos spekuláció vagy hazárd szerencse útján, vagyonok nyomában új városias szokások, luxuscikkek, parvenü fényűzés a társadalom minden rétegében ellenzést, viszolygást, resszentimentet váltott ki, még a régivágású polgárságban és az ú j fejlődési folyamatok talaján álló polgárias literátus értelmiségben is. Még inkább természetesen azok"^ ban a rétegekben, melyeket anyagi helyzetében is kedvezőtlenül érint a tőkés fejlődés tempója: a létalapjaiban megbolydított kisiparosság, a dzsentri földbirtokos réteg, melynek tönkrenemetele ekkor, a nyolcvanas évek elején válik társadalmi méretű problémává, az uzsoráskodó falusi kocsmárosok és szatócsok ellen forduló parasztság. Ez utóbbi rétegek tőkésellenes hangulata ölt politikai formát a nyolcvanas évek első felében az Istóczy-féle Antiszemita Pártban. A nagybirtokos arisztokrácia ugyan inkább részese, mint károsultja a tőkés konjunktúrának, de a burzsoá vagyonok keletkezése társadalmi súlyát, presztízsét érinti, a nyolcvanas évek gabonaáresése pedig anyagi károkat is okoz neki,
