Századok – 1974

Tanulmányok - Vekerdi László: A természettudomány a Tudós Társaság terveiben 807/IV

816 VEKEEDI LÄSZL0 professzorok ízlésük, műveltségük és személyes ismeretségük szerint lelkesedtek egyikért vagy másikért. A válogatás eredménye mindenesetre a tehetségüktől is függött. Hatvani István Introductio-]a például, amit a matematikatörténészek matematikai, a fizikatörténészek fizikai, a statisztikatörténészek politikai aritmetikai tankönyvként szoktak értékelni, kiváló gyűjtemény a kor legfrissebb természetfilozófiai, geográfiai, népesség-elméleti, etikai és természetes teológiai problémáiból, jól megtűzdelve klasszikus idézetekkel; zseniális montázs, valóságos Baedeker-ként olvashatnánk a korabéli Nyugat-Európa szellemi áramlataihoz, ha a szerző jóelőre nem figyelmeztetne, hogy a reábízott fiatal lelkeket akarja beoltani a fejét porból fölemelő naturalizmus és atheizmus ellen. De az író elelfelejtkezik kegyes céljáról, érdekes és élvezetes esszékbe kezd, szellemesen érvel, vitakozik, akár a megcáfolandó tanok oldalára is áll. Semmit át nem vesz szolgaian. Mérlegel. Műveltséget szembesít műveltséggel. A műveltség pedig mindig sokkal több az egyén által megtanult tények összegénél. A magyar felvilágosodásból — a kor tankönyvei ezt kétségtelenül demonstrálják — nem hiányzott a „fények századára" másutt is annyira jellemző természettudományos gondolkozás. 'És ez a természettudományos gondolkozás — ezt igazolják Tőke, Hatvani és Makó művei — nemcsak külföldi importból táplálkozott, autochton honi pedagógiai fejlődés eredménye is volt. Ez a fejlődés azonban nem talált a maga kisebb-nagyobb iskolai körén túlterjedő és ható társadalmi tereteket. Még annyira sem, mint a honi irodalom. így a nemzetté-válás nagy folyamatában azután a természettudomány művelése, noha így vagy úgy mindig szerepel az akadémia-tervek ten, háttérbe szorult más, sürgetőbb feladatokhoz képest. A titkos társaságok A XVII. s a XVIII. század tudós társaságait vizsgálva, lépten-nyomon valódi vagy kitalált titkos egyesülések nyomára bukkan a történetírás. A Royal Society egyik elődjeként emlegetett „invisible college", a németországi „rózsakeresztesek" különféle válfajai, Sociniánus és más nonkonformista protestáns szekták, Comenius társasága, rövid életű alkimista szövetségek, szabadkőműves és illuminátus páholyok egyesítették Európa-szerte a létező vagy leendő tudós társaságok sok tagját illetve jelöltjét hosszabb-rövidebb időre. A titkos társulások többségében fontos szerep jutott a valódi vagy a vélt természettudománynak; ha nem másként, legalább a kor kollektív képzeletvilágához tartozó szimbólumként.27 Magyarország, s általában a Monarchia életében a XVIII. század utolsó harmadában különösen fontos tényező a szabadkőművesség. A szellemi élet egyéb csatornái híján az olvasgató és Írogató emberek szükségképpen a páholyokba szoktak; „a szabadkőművesség hatását — írja Benda Kálmán — elsősorban abban láthatjuk, hogy lehetőséget adott arra, hogy az értelmiség tagjai 27 Vö. D. Dubarle, 0. P.: The proper public of science. Reflections on a cartesian theme concerning humanity and the state as audiences of the scientific community. Minerva (London) 1 (1962— 1963), 405 — 427 ; J. Jacquot : Humanisme et science dans l'Angleterre élisabéthaine. L'oeuvre de Thomas Blundeville. Revue d'Histoire des Sciences, 6 (1953), 189 — 202. j