Századok – 1974
Tanulmányok - Vekerdi László: A természettudomány a Tudós Társaság terveiben 807/IV
A TERMÉSZETTUDOMÁNY A TUDÖS TÁRSASÁG TERVEIBEN 809 szer szimbólumaként. A honi akadémia-alapító tervekre azonban a nagy példáknál közvetlenebbül hatottak a másodlagos és harmadlagos centrumok: a berlini és a szentpétervári akadémiák; s főleg a kis német fejedelmi városkákban, egy-egy egyetem s egy-egy tudományos folyóirat körül összeverődő társaságocskák, melyek többnyire maguk is a berlini és a szentpétervári akadémiák provinciális változataiként keletkeztek. A berlini és a szentpétervári akadémia Leibniz tervei szerint s közreműködésével született. A tervben a nagy filozófus szintetizáló elméje egyesítette három korábbi minta jótulajdonságait. A Royal Society-ből elsősorban a nagyurak aktív tudománykedvelését s a munka közös jellegét vette át, a francia Académie-től a jól fizetett szaktudósok informatív jellegű és feladat-centrikus gyűlés-rendjét, az Accademia del Cimento-tól pedig a matematico-experimentális kutatási módszert és az eredmények kollektív publikálását. A porosz uralkodók persze sohasem értették meg a leibnizi terv nagyságát. Nagy Péter és utódai ellenben Leibniz terve alapján a XVIII. századi Európa egyik fontos és nagyhatású tudományos centrumát teremtették meg. Számos kiváló tudóst és igen sok jó külföldi szakembert — köztük néhány magyart — alkalmaztak hosszabb-rövidebb ideig a szentpétervári akadémián, s a hazatérők vitték magukkal a szentpétervári emlékeket s példát. A német egyetemi városkákban a berlini és a szentpétervári minta természetesen erősen átalakult. A német fejedelmecskék szerettek Nagy Pétert és Nagy Frigyest játszani, de persze hasonlíthatatlanul kisebbek voltak egyéni s kollektív lehetőségeik. A tudományt értő vagy támogató közönség pedig a német városokban éppen úgy hiányzott, mint Berlinben vagy Szentpéterváron. A német akadémiák tudósai így a helyi egyetemi tanárokból, az udvartartás és a kormányszervek hivatalnokaiból és a városi orvosokból verbuválódtak, akik — úgy ahogy — megéltek foglalkozásukból s különösebb fejedelmi támogatást — címeken kívül — nem igen igényeltek, s nem is remélhettek.2 A társaság tekintélyét növelendő, természetesen igyekeztek tiszteletbeli s levelező tagokként megnyerni más városkák ismertebb professzorait s orvosait, s szívesen fogadtak soraikba pozsonyi, nagyszombati, soproni, Selmecbányái, budai, pesti, debreceni, szebeni, kolozsvári, sárospataki, nagyenyedi vagy marosvásárhelyi tanárokat; magyarországi vagy erdélyi orvosokat is, kivált lia németül beszéltek, vagy történetesen a városka egyetemén tanultak ifjúkorukban. A magyar tervek egynémelyikére kétségtelenül erősen hatott a német minta, s kivált a személyes kapcsolat német professzorokkal; de a végül megvalósult Akadémia legfontosabb előkészítő tervei egészen más példák, áramlatok s elvek hatásáról tanúskodnak, melyek — még ha gyakran külföldi eredetűek is — csak a honi élet s fejlődés különlegességéből érthetők meg. Számbavételük s elemzésük a magyar művelődéstörténetírás feladata; néhányat azonban itt is meg kell említeni. Szólni kell röviden itt is a természettudományos oktatás helyzetéről s a tankönyvekről, a szabadkőművességről, s legfőképpen az Egyetem — a pesti egyetem — hatásáról. 2 Nincs polgárság, mint Angliában és nincs művelt ^arisztokrácia, mint Franciaországban. A franciamajmoló Brandenburg félbarbár. Erőá Ágost Drezdája rövid pillanat. A nemesek katonákként, a polgárok tisztviselőkként a fejedelmeket szolgálták. Lásd W. Dilthey : Leibniz und sein Zeitalter. Gesammelte Schriften Bd. 3. Stuttgart. 1959; 40—44.
