Századok – 1974
Tanulmányok - Endrei Walter: Az angol karasia Magyarországon 785/IV
AZ ANGOL KARASIA MAGYARORSZÁGON 801 Az angol karasia bukása Ha jó a piac, a rossz áru hibáit is elnézik; ha viszont elromlik a piac, a legjobb portékában is hibát keres a vevő, hogy árengedményt csikarjon ki, vagy felbonthassa a már megkötött üzletet. Ezért egyetlen áru szemszögéből vizsgálva — annak hitványsága és a kereslet hiánya egymást erősítő folyamatok - néha nehéz megállapítani, melyikkel kezdődött a komplex jelenség. A konjunktúra romlására a termelő az önköltség csökkentésével, tehát néha kényszerű minőségi engedménnyel reagál, hogy lépést tartson az árlemorzsolódással. Az alacsonyabb minőség konszolidálja a csökkent árszínvonalat, vagy éppen — újabb versenytársak feltűnése folytán — tovább süllyeszti, ami ismét visszahat a cikk minőségére. Ma is így van ez és így is lesz, amíg árupiac lesz; akkor is, ha az állam adminisztratív intézkedésekkel igyekszik a folyamatot feltartani. Ám elképzelhető, mennyire meggyorsul a katasztrófa, lia az állami tisztviselők a minőségromlást előmozdítják. Előző fejezetünkben az állami minőségi ellenőrzés angliai rendszerét vázoltuk, s eközben az Aulnager méltóságával is találkoztunk. A Tudor-ház kihalása után, I. Jakab uralkodása idején, 1605-ben Lennox hercegét nevezte ki erre a tisztségre. Ez a döntés a nagytekintélyű intézmény példátlan elzüllésére vezetett. A herceg megbízottai semmit sem törődtek a posztók ellenőrzésével, csak az illeték behajtását szorgalmazták. Végül súlyra árusították az ólombélyegeket a posztókereskedőknek, akik tetszésük szerint aggatták a végekre. 1611-től sorozatos botrányok törtek ki emiatt, a parlament foglalkozott a tűrhetetlen állapotokkal.91 Távol álljon tőlünk, hogy ezt a fejleményt döntő eseménynek tekintsük, amiként valaha a nyakláncpert a francia forradalmat kiváltó momentumként tartották számon. Épp oly kevéssé az, mint az Alderman Cockayne nevéhez fűződő vállalkozás, mely ugyancsak botrányba fulladt, és mérhetetlen kárt okozott az angol gyapjúszövetexport hírének. Mégis beleillik abba a képbe, mely a karasia a XVII. század első felében bekövetkező bukásáról objektíve rajzolódik ki előttünk, amikor árának alakulását szemléljük. Az angol közszállítási kersey92 ára 1600—1609 között kulminál, átmenetileg 30 g ezüst/m fölé emelkedik, majd 20 g/m értékre zuhan, ahol 1620—50 között látszólag megszilárdul, hogy 1700 körül 10 g/m alá essék, és végül 8 g/m körül konszolidálódjék.93 Ebben az áralakulásban persze az egész angol gyapjúipar konjunktúratörténete is tükröződik. Hiszen a karasia 1550 körüli ,,boom"-ja egybeesik a posztóexport kulminálásával, és a XVII. század első évtizedében először észlelt, majd kisebb fellendülésekkel megszakított, a forradalomig kimutatható senyvedése a gyapjúipar általános jelensége volt.94 Cranfield eleinte fölényesen visszautasítja a karasia minősége elleni vá-91 Lipson: Economic History, 328. Ezek a visszaélések Holroyd tanúsága szerint a XVIII. század elején sem szűntek meg. 92 Mint Samuel PepyS naplójából tudjuk, a hadiflotta matrózainak ruhája karasiából készült. 93 The Cambridge Economic History of Europe, IV. 420. és 31. ábra (Kersey, naval stores árgörbe). Az áresés a valóságban némileg erősebb, mert az ezüst ára — ha igen lassan is — csökken az időszak folyamán. 94 F. J. Fisher: Commercial Trends and Policy in Sixteenth Century England. Economic History Review, 10, (1940) 95—117. Ua. : London's Export Trade in the Early Seventeenth Century, uo. 2nd Ser., 3, (1950) 151—161. 2*
