Századok – 1974

Tanulmányok - Endrei Walter: Az angol karasia Magyarországon 785/IV

AZ ANGOI. KARASIA MAGYARORSZÁGON 799 Huszár L. volt az első, aki helyesen következtetett a bélyegzők textil­kereskedelmi vonatkozásaira. Azonban úgy vélem, tévedett, amikor feltételezte, hogy azok bálazáró pecsétek.7 9 Sajnos nem sikerült olyan utalásra bukkannom, amelyből textilbáláknak ólompecséttel való lezárására következtethetnénk. Miként ma is, bálaszigno volt szokásos már a XIII. század óta, vagyis a vevő címén kívül annak kereskedői emblémáját kellett a borítóvászonra festeni. A zsinórozást ritkán zárják le pecséttel, semmiképpen sem hatósági jelvényt viselővel; ez újabban vált szokásossá tranzit szállítmányokon az érintetlenség óvása érdekében. Ha a korabeli festményeket és metszeteket vesszük szemügyre, ugyancsak hiányolnunk kell a függő bálapecsét ábrázolását.80 Ezzel szemben tény, hogy szövetvégeket talán már a bizánci állami se­lyemmonopólium fennállása óta ólombélyegző vei láttak el. A flandriai váro­sok Keurebook-jai a XIII. század óta említik a posztók kötelező bélyegzését; a városi címerrel ékesített pecsét a vég exportképességét igazolta, bizonyos szimbólumok (pl. mankó), selejtes árut bélyegeztek meg. Azonban tekintsük át a számunkra releváns angol viszonyokat. Az Aulnager, a király által ki­nevezett posztóellenőr, eredetileg az importárut ellenőrizte, de már 1323-ban a hazai termelés felügyelője volt, és pecsétjével látott el minden véget, melyet méretei és minősége alapján kifogástalannak talált, míg a fogyatékosokat el­kobozta.81 A mi általunk vizsgált korszakban az Aulnager funkciói változat­lanul fennállanak, sőt a pecsételéssel kapcsolatos eljárást kifejlesztették. Mindenekelőtt maga a termelő is köteles a végen elhelyezni saját pecsétjét, amely a vég hosszát is feltüntette.8 2 A felelősséget az áru minőségéért másod­fokon a városok polgármesterei és tanácsa által kinevezett posztólátómesterek kellett, hogy vállalják.8 3 Ezek a kijelölt személyek 5 £ büntetés terhe alatt kötelesek voltak a feladatot vállalni, mint ahogyan 10 £-tal sújtották a pol­gármestereket, akik a kinevezést adott határidőre elmulasztották. A látómes­terek pedig pecsétet kaptak, melyre a város címerét és nevét kellett vésni. Ennek ólomlenyomatát ugyancsak a végre kellett erősíteniük — 2 shilling ellenében — , ha ez előírásoknak megfelelt.8 4 Ha hibás volt a vég, akkor e bélyeg 79 Huszár L. : Merchant's seals of the 16th and 17th centuries. Folia Archaeologica, 13, 187—194; (1961). 80 P. Brueghel-nek a nyereségvágyat példázó művén, de különösen Jost Amman kereskedelem-allegóriáján, ahol a csomagolás, bálakészítés és rakodás technikáját is meg­figyelhetjük, nem látni függő pecsétet. 81Lipson: Economie History, I. 406. „His functions were to test both the measure­ments and quality of each piece of cloth to affix the seal when the cloth was sound and con­fiscate when defective . . ." III. Edward alatt minden vég után fél pennyt kapott munká­jáért. 82 „ . . . the Seale of the Owner Maker of the Clothe, declaringe therin the lengthe of the Clothe as it shalbe in ther Water, be sett upponeverie such Clothe . . ." Ezt a rendel­kezést fél évszázad múlva is betartották, ami Rawstorm egy leveléből is kiderülj „Long's cloth fall out 3 yards shorter than they are stamped on the lead" (1600. jún. 29.). 83 ,, . . . the Maior of the Cittie of London ... as all and everie other Maior Bailiffes and other hed Officer ... of everie Cittie, Boroughe and Towne Corporate within this Realme, shall . . . appoynt two or mo(re) honest discrete and expert persons, which shall . . . viewe and searche all and everie Clothe ..." A „Clothsearcher" kifejezés a kora­beli látómester tisztségének annyiban nem felel meg, hogy utóbbi többnyire céhes személy volt. 84 „ ... to be prepared a seale of lead, wherein as well the Armes as the name of everie such Cittie . . . shalbe graved, whiche the same Searchers shall cause to be fixed to everie Cloth ..." 2 Századok 1974/1

Next

/
Oldalképek
Tartalom