Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 7 felső vezetése részéről ez a szolidaritás nem volt ilyen egyértelmű. A püspöki kar számára döntő jelentőségű volt, hogy megőrizze a modus vivendit maga s a kormány között, ezért harca az egyházjogi törvények revíziójáért kevésbé volt intranzigens, mint a konzervatív avantgardé. Ez magyarázza a felső klérus mérsékelt lelkesedését a Néppárttal szemben. Teljes támogatást csupán a fehér megyei birtokos Zichy Nándor közvetlen vonzáskörébe tartozó fehérvári püspök, Steiner Fülöp nyújtott; rajta kívül bizonyos rokonszenvet mutatott a jóval tekintélyesebb nagyváradi püspök, Schlauch Lőrinc. Velük szemben állott Samassa egri érsek és Bubics Zsigmond kassai püspök, akik határozottan ellenezték a katolikus pártalakulást.14 Maga Vaszarv Kolos prímás sem szimpatizált vele. ~A Néppárt szervezői számára azonban fontosabb volt az alsópapság, mint a püspöki kar megnyerése. Amit utóbbi nyújthatott: pénzadományokat és tekintélyt, a világi arisztokrácia is meg tudta adni. A mintául szolgáló jelentős osztrák Lueger-féle keresztényszocialista párt példája azonban világosan megmutatta, hogy az alsópapság támogatása olyan tényezőt biztosíthat számukra, melyhez hasonlóval eladdig magyar politikai mozgalom nem rendelkezett: a plébániák hálózata eleve adott szervezeti vázként kínálkozott korszerű, állandó tagsággal, szilárd helyi apparátussal rendelkező párt kiépítésére. A modern tömegpártot, mint újtípusú politikai formát a szociáldemokrata munkásmozgalom teremtette meg. Ellenfelei számára is azonnal átlátható volt, hogy ez a szervezeti keret ad lehetőséget széleskörű tömegbázis mozgósítására, szervezésére, korszerű propaganda-tevékenységre. Egész Európában elsők között voltak a kilencvenes években színrelépő keresztényszocialista mozgalmak abban a törekvésben, hogy elsajátítsák a munkásmozgalom szervezési módszereit, s kísérletet tegyenek hasonló organizációs elvek alapján konzervatív tömegmozgalom kiépítésére. Bevezetőben jeleztük azokat az összetorlódott társadalmi problámékat, melyek az újtípusú konzervatív törekvéseket életrehívták. Közöttük említettük a magyarországi szociáldemokrata párt alakulását és az agrárszocialista mozgalom fellépését. Ezek az arisztokrata nagybirtok számára nem kisebb veszélyt jeleztek, mint a zsidó származású polgárság fokozódó társadalmi érvényesülése. Egy számottevő katolikus konzervatív tömegmozgalom ezek ellen a veszélyek ellen is hatékonyabb fegyvert kínált az eddig rendelkezésükre állóknál. Legfontosabb feladat tehát a parasztság körében való térhódítás volt, az alsópapság társadalomban való elhelyezkedése folytán erre is kínálkozott legtöbb lehetőség. A szervezeti forma, mellvel a paraszti tömegeket át kívánták fogni, nem a pártkeret volt, hanem az érdekképviseleti szervezet, elsősorban az ún. keresztény hitel- és fogyasztási szövetkezetek hálózata. E téren a Néppárt helyi kereteinek kiépülése egvütt haladt az agrárius mozgalom szövetkezeti hálózatának kiépülésével. Ideológiát, programot, jelszavakat készen vettek át innen. Ezekre az agrárius mozgalom tárgvalásánál visszatérünk. A parasztság után a másik széles dolgozó réteg, melyre befolyásukat kiterjeszteni igyekeztek, a városi kisiparos é3 kiskereskedő réteg volt. A mozgalomba építésüket szolgálta a katolikus legénvegvletek szövevénye, mely már jelentős előzményekre épülhetett. A századforduló utáni években kísérletek történtek a munkásság tömegeibe való behatolásra is. Az 1903-1904-ben a Néppárt kebelén belül kialakult, majd attól különvált keresztényszocialista mozgalom kifejezetten a gyári munkásság megnyerését tűzte ki célul. Az eredmény szegényes volt. 1903-ban сзи-14 Salacz: I. m. uo.
