Századok – 1974
Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I
72 KEKEKES LAJOS (Bécs lakossága 1,6 millió körül mozgott.) Az 1910-es statisztikai adatok az 1918 utáni Ausztria területéről a következő foglalkozási megoszlást nyújtják: összesen 3,66 millió volt az alkalmazottak száma. Ebből 1,61 millió (44%) a mező- és erdőgazdálkodásban dolgozott, 1,19 milliót (33%) foglalkoztatott az ipar és kézműipar, 598 000 fő (16%) dolgozott a kereskedelemben és közlekedésben, 267 000 (7%) volt az állami és egyéb közhivatalnokok száma. Egyedül Bécsben 932 000 alkalmazottat tartottak számon.0 Ezek az arányok 1918 — 1919-ben is hasonlóak voltak, illetve éppen a költségvetést terhelő szektorban lettek még kedvezőtlenebbek azáltal, hogy az utódállamok területéről nagy számban települtek vissza a Monarchia elbocsátott tisztviselői, akiknek kenyeret és íróasztalt kellett biztosítani. Az osztrák pénzügyminisztérium adatai szerint az 1919 1920-as költségvetési évben 233 000 volt a közalkalmazottak száma1 0 (a hadsereg tagjai nélkül), ami azt jelentette, hogy — az eltartott családtagokat is beleszámítva, de a nyugdíjasok nélkül — 615 000 ember élt az állami költségvetés terhére. A gazdasági élet megbénult állapotában ez a megterhelés abnormálisan magas költségvetési deficitet okozott. Az 1919 1920-as költségvetési évben a bevételek 6295 millió koronával szerepeltek, míg a kiadások 16 873 millió koronát tettek ki, tehát 11 milliárd korona volt a költségvetési hiány.1 1 Az új Ausztria egészen sajátos képletet testesített meg. Míg a főváros — és a stájer ipari körzetek — a kapitalista fejlődés viszonylag magas szintjén álltak, a tartományok és azok székhelyei túlnyomóan paraszti-kispolgári jellegűek voltak. A földbirtok tulajdonviszonyai azt mutatták, hogy az 5 -200 hektárig terjedő kis- és középbirtok dominált ; az összes birtokok 0,6 %-át tették csak ki a 200 hektárnál nagyobb birtokok, de azok jelentős része is erdőbirtok volt.1 2 Az ország sajátosan alpesi geográfiai viszonyai — tehát az összefüggő nagy szántóterületek hiánya — miatt az Alm-Wirtschaft (hegyi-alpesi kisgazdaság) jellemezte a mezőgazdaság igen számottevő részét. Ausztria földbirtokviszonyai tehát — ellentétben a Kelet-Európában, főleg Magyarországon uralkodó nagybirtokrendszerrel — a kis- és főleg középbirtokos rétegek szilárd gazdasági pozícióiról tanúskodtak. Amennyire kedvező ez a kép a magyar mezőgazdaságban uralkodó birtokviszonyokkal összehasonlítva, annyira kedvezőtlen a modern kapitalista fejlődés követelményeinek érvényesülése szempontjából. A középbirtokos rétegek a tőkés fejlődéssel szemben a gazdasági és politikai konzervativizmus és romantikus antikapitalizmus képviselői voltak, de ez az általános tendencia még erőteljesebben hatott Ausztriában, ahol nagybirtok hiányában a középbirtokos rétegek ellenzékisége elsősorban és szinte kizárólag az ősi hagyományokat szétrombolással fenyegető várossal szemben nyilvánult meg. Bécs és a tartományok eltérő szociális-gazdasági struktúrája ad egyrészről magyarázatot a „Vörös Bécs" és a „hagyománytisztelő tartományok" ellentéteire, amelyek később a Heimwehr és a Schutzbund nyilt összecsapásaiban robbantak ki. A Habsburg-birodalom felbomlása után az is kiderült, hogy Bécs melynek gazdasági gyökerei sokkal mélyebbre hatoltak a cseh-morva, galíciai és a tengerparti területeken, mint a német nyelvű tartományokban — nem 9 Der österreichische Volkswirt, 1919. 11. évf. 12. szám 225—226. 10 Az előbb közölt 267 000-es hivatalnok-létszám a hadsereg tagjait is magába foglalta. 11 Gustav Stolper: i.m. 34. 12 Franz Haber: Österreichs Wirtschaftsbilanz. München —Leipzig. 1928. 25.
