Századok – 1974

Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I

AUSZTRIA A MONARCHIA FELBOMLÁSA UTÁN 71 mi történjék a kettős Monarchia gazdasági és közigazgatási szükségleteinek megfelelően fejlődött, de a kis osztrák köztársaság méreteihez képest vízfej-nagyságú fővárossal, Béccsel ? Az új feltételekhez túlméretezett metropolis léte gazdaságilag, de szociális szempontból is nyomasztó teherként nehezedett az osztrák köztársaságra. Gazdasági szempontból az volt a probléma lényege, hogy bár a századforduló gyors kapitalista fejlődése Prágát és Budapestet is a jelentősebb európai nagyvárosok sorába emelte, de változatlanul Bécs maradt a Habsburg-birodalom gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi életének centruma. Bécsben összpontosult a Monarchia bank- és hitelélete, nagykereskedelmi hálózata, itt fejlődtek ki a nagy iparvállalatok igazgatási centrumai, Bécs volt a Monarchia vasúti, közúti, folyami és tengerhajózási közlekedésének centruma, a hozzájuk tartozó irányító apparátussal együtt. (E helyütt nem kívánunk részletesen foglalkozni azzal a szereppel, amelyet Bécs a birodalom tudományos, kulturális és művészeti életében játszott, de vitathatatlan, hogy 1918 után — jelzi ezt a szellemi elit elvándorlásának folyamata — Bécs már nem tudott elegendő teret nyújtani a Monarchia dimenziói szerint kifejlődött szellemi-művészeti alkotók ós intézmények számára.) Gustav Stolper, a húszas évek ismert közgazdásza, így jellemezte Bécs és az osztrák tartományok sajátos szerepét, amelyet a kettős Monarchiában betöltöttek: „Ausztria soha sem saját gazdaságának hozadékából tartotta el magát. Ausztriát és főleg Bécset a csehmorva és a magyar gazdaság támogatta. Bécs ezeknek a területeknek a gazdaságában bizonyos mértékig »polgári« funkciókat látott el. Kereskedőket, technikusokat, szervezőket, tudósokat, hivatalnokokat és katonatiszteket adott, tehát sajátosan burzsoá szolgálatokat teljesített, melyeknek költségeit a korábbi Osztrák-Magyar Monarchia egész területének bevételeiből fedezte."7 Csak egyetlen adatot említünk meg e „funkciók" fontosságának jellemzésére: A bécsi bankintézmények 54 olyan bankvállalkozásban — és általuk 160 olyan ipari vállalkozásban — voltak érdekeltek, amelyek 1918 után az utódállamok tulajdonába kerültek.8 A Habsburg-birodalom széthullásával e funkciók túlnyomó többsége az új nemzeti államokra szállt át. Ebből az következett, hogy az osztrák köztársaságra maradt a régi Monarchia gazdasági-közigazgatási irányító apparátusának döntő többsége, amely az új határok ós gazdasági adottságok kereteiben nemcsak hogy bizonytalannak, de eleve kilátástalannak ítélte jövőjét. Érthető, hogy a tevékenységi körének nagy részétől váratlanul megfosztott banktőke, kereskedelmi hálózat stb. új mozgásteret igyekezett magának keresni. Egy része — gazdasági érdekei szerint — ezt a lehetőséget az Anschluss útján, másik része a régi gazdasági összeköttetéseket felújító dunai konföderációs tervek megvalósítása révén szerette volna biztosítani. Közös volt mindkettőben az alapelv: a békeszerződésben alkotott nemzeti határokon kívül kereste a megoldást. Ezzel a megállapítással korántsem szándékozunk a két törekvés politikai jelentőségét kvalifikálni, vagy közös eredőjük alapján egyformán megítélni azokat. Csupán rá kívánjuk irányítani a figyelmet az Anschluss-törekvések, illetve a dunai konföderációs tervek gazdasági indítékaira. A túlméretezett főváros az ismertetett gazdaságpolitikai nehézségek mellett évtizedekre kiható szociális és politikai problémákat is okozott. Az ország]6,5 milliós összlakosságából 3,5 millió élt Bécsben ós Alsó-Ausztriában. 1 Gustav Stolper: i. m. 115. 8 Martin Jäger: i. m.