Századok – 1974

Közlemények - Kretzoi Miklósné: Az amerikai polgárháború a magyar sajtóban 1861–1865 között 680/III

696 KRKTZOI MIKLÖSNÉ és úgy érzi, a nemes eszményekért folytatott küzdelem párhuzamos a magyar szabadságharccal. (L. mottó.) Szavaiból csodálat és aggodalom tükröződik: félti az Uniót Angliától. „Európa nagyobb részt egykedvűleg, vagy legfeljebb kereskedelmi szempontból tekinti az itteni óriási tusát." Pedig a polgárháborúban „Európa, az emberiség, s a világ érdekei forognak fenn". (Pesti Napló, 1863. aug. 27.) III. A polgárháború, a nemzetközi diplomácia és a magyar közvélemény Magyarország, Ausztriától függő helyzete miatt önálló külpolitikát nem folytat" hatott, de ez nem jelentette azt, hogy önálló véleményt nem alkotott vagy fejezett ki a sajtóban. Angliával ellentmondásos helyzetben volt Magyarország. Az európai egyensúlyhoz Anglia fontosnak tartotta az erős osztrák központi hatalmat — és egyben aknamunkát folytatott az Unió harca ellen. Magyarország és Anglia korábbi kulturális és gazdasági kapcsolatai, az ott otthonra talált magyar emigránsok kedvező fogadtatása, valamint az a tény, hogy Haynaut Angliában gyűlölet és botrány várta (éppen magyarországi kegyetlenkedései miatt), nem akadályozta meg a magyar sajtót abban, hogy elégedetlenségének adjon kifejezést, amikor Anglia Unió-ellenes magatartását figyelte. A francia—magyar kapcsolatok a remény és elégedetlenség között ingadoztak, de Franciaország Unió-ellenes viselkedése is ironikus megjegyzéseket váltott ki a magyar sajtóból, különösen a polgárháború végén. A cári Oroszországról Magyarországnak keserű tapasztalatai voltak, amit fokoztak a hasonló jellegű lengyel események. Bár méltányolták az orosz jobbágyfelszabadítást, de nem látták tisztán Sándor cár elvi állásfoglalását a háborúban. Ugyanis miközben a cár rokonszenvét fejezte ki az Unió iránt, egyben kibékülési tanácsokat adott mindkét harcoló félnek, — már pedig ha Észak akkor enged, az a magyar közvélemény szemében a magasztos eszmék feladását jelentette volna (Sürgöny, 1861. szept. 29.). A magyar sajtó érzékeli az amerikai—francia és amerikai—angol ellentóteket és tisztában van vele, hogy tárgyilagos képet, rajtuk keresztül, nem kaphat. A Népbarát meg is támadja a londoni Times új amerikai tudósítóját hamisításai miatt. Helyesbíti a hadihíreket az északiak javára, főleg a washingtoni Star alapján (1864. aug. 14. 388— 389). Még a hivatalos körökhöz közel álló Bécsi Híradó is gúnyosan állapítja meg: „A confoederált államok ügyének csakugyan vége, ha már a párisi Moniteur is 'kétségbeeset tnek' nevezi azt" (1865. ápr. 22.). Az európai nagyhatalmak egy részének titkolt Unió-ellenessége főleg a magyar politikai élclapok céltáblája. Az Üstökös és a Bolond Miska egyaránt csipkelődik rajtuk. „Az unió győzelmét Délamerika [a déli államok] fölött némely európai nagyhatalmak olyan nagy örömmel ülik meg, hogy szinte — könyeznek bele !" (Bolond Miska, 1865. máj. 7. 76). A csipkelődésen túlmegy a Pesti Napló kommentárja. „Mélynek, mondhatni kínosnak kell a benyomásnak lenni, melyet e nagy esemény [Charleston bevétele] mind Londonban, mind Parisban tehetett, hol egyetlenegy eshetőségre, t. i. az unió végfelbomlásának eshetőségére oly sokat, és oly vakmerőleg kockáztattak" (1865. márc. 8.)" Később egyenesen azzal vádolja az angolokat és franciákat összefoglaló cikkében, hogy eleve ők bujtották fel Délt az elszakadásra. A richmondi ós petersburgi győzelem után így ír: ,,E nagy és kiszámíthatatlan horderejű diadal nemcsak szabadságot fog adni négy millió rabszolgának, de, hihetőleg, csúffá tette ama Londonban és Párisban szőtt európai conspiratiot, melynek a déli confoederatio csak akaratlan eszköze volt" (1865. ápr. 21.). A Népbarát már a, jövő felé fordul érdeklődve s látja, hogy a győzelemmel megnövekedett az Egyesült Államok súlya és befolyása. „A vén Európa nem bujtogathatja össze az amerikaiakat, — nem szítogathatja a déli részt elszakadásra rabszolgáinak megtarthatása miatt — nincsen rabszolga, és így nincsen min összeveszni — se miatt Amerika napról napra nagyobb befolyást nyer a vén Európára" (1865. ápr. 30. 209). Más lapok azonban észreveszik, hogy a lényeges kérdések a két fél között nyitva maradtak. „Váljon megszűnik-e átalánvéve az antagonismus is a két fél között? Az okok, a természeti és nemzetgazdasági különféleség meg nem szűnik, tehát az okozat sem fog megszűnni" (Arad, 1865. ápr. 23.). Találgatják a politikai és gazdasági következményeket: a kereskedés a déli államokkal felszabadul s a terménycikkek hiánya miatt veszteglő sok európai gyár lassanként újra megindul (Népbarát, Í865. máj. 14. 233). A növekvő befolyás felismerése az oka, hogy a magyar sajtó izgatottan találgatja az Egyesült Államok szándékait a fegyverszünet megkötése után. „Vájjon Lin-