Századok – 1974
Közlemények - Kretzoi Miklósné: Az amerikai polgárháború a magyar sajtóban 1861–1865 között 680/III
AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ A MAGYAR SAJTÓBAN 697 oobi, hogy a sok fegyverhez szokott kéztől szabaduljon, nem tűzi-e lobogókra a dicsőséget, a hódítást, melynek rendszerint áldozatul szokott esni a szabadság?" (Pesti Napló, 1866. ápr. 22.). Nem akarják-e megszerezni Kanadát vagy fegyverrel dönteni el a mexikói kérdést? A Politikai Újdonságok hírmagyarázója érthetőnek tartaná, ha az Egyesült Államok, mint köztársaság, le akarná rombolni a szomszédságában euródai fegyverrel bevett trónt. Ferenc József öccsének, Miksának mexikói uralmát nem kíséri a magyar sajtó rokonszenve. A cikkíró azt is megkockáztatja, hogy hadüzenet nélkül is meg lehetne szállni Mexikót: önkéntes csapatok vonulhatnának be (Politikai Újdonságok, 1866. ápr. 19. 181 és máj. 17. 229). Hogy mik lehettek volna Magyarország reményei függetlensége elnyerésére egy angolokkal, franciákkal vagy spanyolokkal kitörő amerikai háborúban, azt ma máinehéz elképzelni. Valószínűleg úgy kapaszkodtak bele a kiegyezés-ellenes politikusok, mint egy szalmaszálba, irracionálisán, csupán az európai egyensúly felbomlásának beláthatatlan következményeiben reménykedve. (A kiegyezést képviselő Pesti Napló nem is kíván újabb háborút !) Ez az irracionális, nehezen megfogható titkos remény végigvonul a sajtó híreinek felszíne alatt a polgárháború folyamán. A hírekben itt-ott alig kimutatható,de mindig érezhető hangsúlyt helyeztek el: célzásokat és utalásokat — az osztrák elnyomóknak címezve. Rövid hír: az Unióba újabban csak útlevéllel lehet ki-beutazni. Ez az intézkedés visszatetszést keltett Európában (Sürgöny, 1861. szept. 18.). Amerikába érkezve már Bölöni Farkas Sándor is élvezte a bürokratikus útlevél-kötöttség mellőzését; az elnyomás évei alatt pedig Magyarországon még belföldön is csak útlevéllel lehetett utazni — az olvasó látta a különbséget. Amikor a Hírmondó beszámol a rabszolgák nehéz sorsáról, nem mulaszthatja el, hogy hozzá ne tegye: „Imádkozzunk, hogy az emberiségről kopjék le, minél hamarabb ezen szégyenfolt ... s kérjük Istent, hogy adjon minél előbb szabadságot az elnyomott, szolgaságban sínlő népeknek" (1861. ápr. 9. 87). Az Unió győzelmét ünnepelve a Pesti Napló beleszövi a nemzeti bánatot, a kilátástalan európai helyzetet: „Európa állami létének e sötét napjain már annyira hozzá vagyunk szokva epedő pillantatokat vetni a láthatárra . . . Oly időben élünk, mikor sok embernek, még pedig a faj nem épen gonoszabb felének . . elfásul a lelke és kiapadnak remény és erőforrásai" (1866. ápr. 21.). Bécsi lapok a föderalizmus csődjére hivatkozva akarják Magyarországon fönntartani a centralizmust 1861-ben; azt fejtegetik, hogy a föderalizmus az Egyesült Államokban nem vált be. A Pesti Napló szellemes vitacikke bebizonyítja, hogy az északamerikai ellentétek oka nem a föderalizmus: gazdaságiak az ellentétek. „Ne higyjék oda át [Ausztriában], hogy mi csupán 'vadon fiai' vagyunk, kik mitsem tudnak a tengerentúli viszonyokról. Az északamerikai unió a foederalismus rendszere alatt érte el a virágzás azon bámulatos fokát, melyre eddig fölvergődött . . . Ennélfogva adunk mi is egy jó tanácsot a mi kedves [osztrák] barátinknak: tegyenek egy kis tanulmányt a fölött, hogy mennyire haladt Északamerika az utolsó tíz év alatt a foederalismus mellett ós mire ment Ausztria ugyanazon idő alatt a cerUralisatioval" (1861. jan. 27.). A szentpétervári amerikai követ az Unióra szórt rágalmakat cáfolja a londoni Times-ben. A Sürgöny csak egy mondatot fűz a levélhez: „Azon szerencsétlenségben, melyben mi oly gyakran részesültünk, hogy t. i. a külföld nem érté meg bonyodalmainkat, osztoznak velünk az amerikai egyesült státusok is" (1861. máj. 26.). Lee fegyverletételének körülményei mély hatást gyakoroltak a magyar közvéleményre. A legyőzött, vesztes sereg sorsa nem volt közömbös számukra. Bár elítélték a eélt, amelyért a Dél harcolt, nem lehetett párhuzamot nem vonniuk a megvert déli hadsereg katonáinak becsületszóra hazaengedése és a világosi fegyverletétel után Magyarországon kitört vérengzés között. Minden mondat döfés Ausztriának. „Az Egyesült-államok kormányának első feladata most, miután az ellentálló délieket lefegyverezte, hogy egyszersmind a szíveket is visszanyerje" (Sürgöny, 1866. ápr. 26.). Magyarországon a „szívek megnyerésére" irányuló törekvés csak vérfürdő és több mint egy évtizedes kemény abszolutizmus után jelentkezett az osztrák politikában, s akkor is inkább a magyaroktól kívánták az engedményeket. Három nappal az utolsó déli ellenállók lefegyverzése után Johnson kihirdette az amnesztiát. „Három nap kellett az amerikai köztársaságban ahhoz, a mire Európában évek hosszú során át hiába készülnek. ... S ez így van jól. Hogy ily áldozatokra újra ne legyen szükség, hogy a köztársaság ne legyen ismét veszélyeknek kitéve: erre való az amnesztia" (Magyar Sajtó, 1865. jún. 16. 493). A kiegyezés küszöbén „Bolond Miska"3 2 elsősorban a megcsorbított magyar s! A szerző, „B. M.", Tóth Kálmán. 8*
