Századok – 1974
Közlemények - Kretzoi Miklósné: Az amerikai polgárháború a magyar sajtóban 1861–1865 között 680/III
AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ A MAGYAR SAJTÓBAN 695 nek két százada magyar, s abban bőven látható a — honvédruha" (1861. 27. sz. 427). Ugyanezt a hírt közli rövidebben a Népbarát (1861. júl. 7. 207). A magyar emigránsok is tapasztalták az Unió egyes köreiben megnyilvánult ellenérzést az új bevándorlókkal szemben, amely a hadsereg szervezésében is érezhető volt. Érzékenyen reagál erre a Családi Körben „Sz-i": „kívánatos volna, hogy az amerikaiak aristokrata, születési büszkeségükről lemondva, saját javukra igazságosabbak legyenek a köztök élő idegenek irányában" (1861. aug. 4. 490). Éz az ellenszenv hiányzott Seward külügyminiszterből, akinek hirdetményét a hadseregbe jelentkezni kívánó idegen tisztekhez közli a magyar sajtó (Sürgöny, 1861. nov. 23.). J. C. Frémont egyenesen pártfogolta a külföldieket, a magyarokat — feltehetőleg azért, mert beesülte bátorságukat és katonai tapasztalataikat. Éz lehet a magyarázata az itthoni sajtóban tapasztalható érdeklődésnek és ragaszkodásnak Frémont iránt. Holt, a későbbi hadügyminiszter és Granger tábornok ugyancsak méltányolták a magyarok hősiességét. Granger 1864. okt. 5-ón Asbóth Sándor tábornokhoz írott köszönő levelét 1865. ápr. 21-én említi az Arad c. lap. Azonban a magyarok „sokszor harcoltak olyan parancsnokok alatt, akiknek katonai tudása nem ért fel beosztásukhoz, viszont az idegenekkel szembeni ellenérzésük néha eléggé el nem ítélhető módszerekre ragadtatta őket."27 Az Egyesült Államokban ezidőben élő magyarok számáról nincs biztos adatunk (egy becslés szerint kb. négyezren voltak a polgárháború kitörésekor); nem tudjuk biztosan azt sem, hányan vettek részt aktívan a háborúban, Pivány Jenő kb. nyolcszázra becsüli számukat,2 8 de valószínű, hogy ennél jóval többen lehettek. Hiszen csak 1862-ben, a volt olaszországi Magyar Légióból 1200 honvéd ment át Amerikába, s valószínű, hogy nem a polgárháború tétlen nézőjének. Egy azonban biztos: legföljebb egy tucat harcolt közülük Dél oldalán, főleg olyanok, akik családi kötelékek révén tettek szert déli kapcsolatokra, s ezek is részben elhagyták a déli sereget. Granger tábornok említett köszönő levele is hangsúlyozza, hogy az Amerikában élő volt magyar honvédek mindannyian az Unió zászlaja alatt harcoltak.29 S nem is akárhogyan harcoltak. Zágonyi Károly őrnagy „halállovaglásának" története, amely rendkívül lelkesítő hatással volt 1861. okt. 25-én, Springfield mellett az északi csapatra, az egész világsajtót bejárta. A magyar lapok az Illustrated Newspaperből vették át a cikket és a két képet. A Vasárnapi Újság kiegészíti a cikket Zágonyi korábbi életrajzi adataival és megemlíti, hogy időközben ezredes lett. „Általában az északamerikai unió hadseregében igen szép számmal vannak képviselve hazánkfiai. Az ott tartózkodó magyarok közül eddig 3 tábornokot, 30 — 40 törzstisztet és még több alsóbb rangú tisztet számlál az északamerikai hadsereg" (1862. febr. 2. 52 — 53). A később Julius H. Stahel nevet fölvett Számvald Gyuláról,30 akit az amerikai nemzeti hősök arlingtoni temetőjében temettek el, így emlékezik meg a Hölgyfutár: „Fővárosunkban még sokan emlékeznek Számvald Gyula nyomdász- ós könyvkiadóra, ki egy évtized előtt csőd alá kerülvén, akkor az országból eltávozott, s később hadi szolgálatra lépett az Egyesült-államokban. Számvald — hír szerint — a mostani amerikai harc folyama alatt, angol álnévvel, tábornokságig vitte dolgát" (1863. márc. 7. 232). Kevésbé dicső szereplésről ad hírt egy névtelen magánlevél — bár megemlíti, hogy Frémont tábornok törzskarában sok magyar szolgál (Hölgyfutár, 1863. jún. 4. 257). Nem hízelgő az Üstökösben közölt, bizonytalan eredetű adoma sem. „Egy magyar fiút emlegettek a lapok, ki az amerikai háborúban annyira vitte vitézsége által, hogy tábornokká lett az uniónál. Egy idő óta aztán nem hallok felőle semmit. — Tán elesett? — Nem a. Hanem hogy az amerikaiaknál van egy paragrafus, mely szerint három évi szolgálat után bármilyen rangú tiszt nyugdíjképes és teljes fizetéssel quietálhat. Tehát a mi hazánkfia 3 óv alatt vitézül verekedett, tűzbe, vízbe ment, generálissá lett; hanem a mint a 1095-ik napon ütötte a 12 órát, akkor letette a kardot; s azt mondta, hogy: most már kérem a penziómat. Többet nem akartam. — Ez hát még a yankeeken is túl tett a praktikusságban!" (1865. 1. sz. 8). Az egész összegyűjtött anyag legértékesebb és legérdekesebb dokumentuma Spelletich Bódog 48-as képviselő és délvidéki kormánybiztos már idézett levele Davenportból. Ő maga nem vett részt a háborúban, de István fia elsők között lépett be az Unió hadseregébe és „Fort Donelson hőse" néven került be az amerikai hadtörténetbe.31 Az apa, Spelletich Bódog 1863 nyarán visszatekintést, helyzetképet és értékelést ad a polgárháború céljáról, menetéről, buktatóiról. Büszke, hogy az északiak oldalán lehet " Ács Tivadar: i. m. 123. TM Pivány Jenő: Magyar —amerikai történelmi kapcsolatok. Bp. 1926. 48. "s Ács Tivadar: i. m. 125. 50 1. m. 34 -37. Petőfi 1848-ban „Egv könyvárus emlékkönyvébe" címen verset írt Számvald Gyulához. 31 1. m. 93. 8 Századok 1974/3
