Századok – 1974
Közlemények - Kretzoi Miklósné: Az amerikai polgárháború a magyar sajtóban 1861–1865 között 680/III
686 KRKTZOI MIKLÖSNÉ Miska két rajza „Az amerikai háborúból" Jefferson Davist ábrázolja, először korbáccsal a kezében, körülötte megláncolt rongyos rabszolgákkal; majd rabruhában, bilincsbe verve, amint vidám, jólöltözött négerek nevetnek rajta. A két kép aláírása: „Az amerikai polgárháború így kezdődött"; „Az amerikai polgárháború így végződött" (1866. ápr. 16. 64). A richmondi és petersburgi északi győzelem öröme újra elvi_megnyilatkozásokat vált ki. „Elesett végre ezen gyűlöletes fészek, s a dicső szabad Északamerikának homlokáról le lesz mosva azon szégyen, hogy déli vidékein a földet marhaként tartott rabszolgákkal művelteté" (Politikai Újdonságok, 1865. ápr. 19. 181). A Pesti Napló is újra leszögezi: „Az éjszaki államok diadala egyszersmind a szabadságé és haladásé. A kérdés ezen oldalát a 'Pesti Napló' következetesen törekedett feltüntetni" (1865. 9. sz.). A Családi Kör ,,-i -r" jelzésű tárcaírója2 0 az emberiség közös ügyének diadalát ünnepli Észak győzelmében. „Illik nekünk egész szívvel részt venni ez átellenes világrész örömében, mert a győzelem, melyet ott kivívtak, nem egy nemzet, sem egy világrész, hanem az összes emberiség dicsőségére és üdvére szolgál. Mert valahol az örökkévaló igazság ül diadalt, az összes emberiségnek diadalmi ünnepélye az, és Amerika most azt üli meg" (1865. 18. sz. 423). A lelkesedés elragadja a cikkírót: szépít és egyszerűsít. Hallgat az elmúlt évek nehézségeiről, Sherman kemény és Grant hatalmas embertömegeket feláldozó hadviselő módszereiről, csak az eredményt nézi. S az eredményt, a háború végén Pesttől—Aradig egyformán értékeli a magyar sajtó. „Hosszú volna az óriási háború egyes phasisait ismételnünk . . . Mindenesetre humanitási szempontból is kívánatosabb, hogy az Éjszak győzött, hogy így a rabszolgaság e nagy területen végleg megszűnjék" (Arad, 1865. ápr. 23.). 2. A polgárháború gazdasági és társadalmi háttere A magyar sajtó korán felismerte, hogy a négerek felszabadításának eszméje mögött milyen hatalmas gazdasági érdekütközések lappangtak az iparosodó Észak és az agrár Dél között; hogy az elszakadás a Dél számára gazdasági érdek és az Észak számára gazdasági veszély. „A viszonyok általában rossz fölfogására mutatna, ha a rabszolgakérdést... a harcz első vagy épen egyedüli okának állítnók elé. Igaz ugyan, hogy a rabszolgakérdés a bennebb rejlő mag és jelszó, de a déli államok kapzsisága és dicsvágya erővel és hallatlan merényekkel idézte elő a harczot" — írja „Sz-i",2 1 aki meglátja a gazdasági indítóokot, de egyedül Délre hárítja a felelősséget (Családi Kör, 1861. aug. 4. 491). Az Arad a háború végén ad másfél hasábos összefoglalást, amely közgazdasági értekezésnek is beillenék. Boncolja az Észak és Dél közötti természeti, földrajzi, éghajlati, ipari-mezőgazdasági ellentéteket. „Ezen éghajlati különbözés, valamint a nemzetgazdasági érdekek ellentétessége szülte és nevelte a politikai sőt socialis antagonismust, is." Világosan látja, hogy a rabszolga-munka, mint termelési mód, gazdasági okokból már nem lett volna sokáig fenntartható (1866. ápr. 23.). A Sürgöny már a háború megindulása előtt érzékeli az Észak és Dél között fekvő, ingadozó államok nehéz helyzetét. Ezek földrajzi helyzetüknél fogva jobban ki voltak szolgáltatva az Északnak, s ezért csak igen mérsékelt érdeklődéssel fogadták a déli különunió gondolatát. A közelgő háború céljáról, a déli imperialista szándékokról a lap a következőket kockáztatja meg: a déli államok elszakadása „egy oly független szövetség felállítását jelenti, melynek alapja a rabszolgaság elve, annak terjesztése, s következményei a rabszolgakereskedés, Középamerika invasioja s Mexico annexiója lennének" (1861. jan. 12.). Cserépy István, említett levelében a harci készülődés anyagi kihatásait is látja, írásából kiderül, hogy az északi ipar számára hasznosabbnak mutatkozott a déliek elszakadásának háború útján történő megakadályozása, mint a békés megoldás. „A fegyvergyárak a legnagyobb aratásnak néznek elé, mert már jelenben is több ezer fegyver és revolverekre kaptak megrendeléseket a déli államokból." (Vasárnapi Újság, 1861. jan. 6. 6). A kereskedést a déliekkel Lincoln csak nyár vége felé tiltotta meg, s köztudomású, hogy a csempészés Északról továbbra is folytatódott. Az ipari körök mellett a pénzügyiek is megtalálták számításukat. A Sürgöny közli, hogy „egy new-yorki és bostoni bankárokból áiló küldöttség ment Washingtonba, hogy a háború erélyes folytatását kérje" (1861. szept. 10.). SzegfiMór Mihály (1825 — 1896). Résztvett a szabadságharcban, egy ideig emigrációban élt. A hatvanas évektől tanár. 1861-ben feleségül vette Kánya Emíliát, a Családi Kör szerkesztőjét. 21 Ugyancsak Szegfi Mór névjele.