Századok – 1974
Közlemények - Kretzoi Miklósné: Az amerikai polgárháború a magyar sajtóban 1861–1865 között 680/III
AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ A MAGYAR SAJTÓBAN 687 Magyarországon ebben az időben kezd kibontakozni a kapitalista jellegű pénzgazdálkodás s a magyar gazdasági életben újnak számító jelenségek (hitel, tőzsde, bankok) okozzák, hogy a polgárháború gazdasági kihatásait fokozott figyelemmel kísérik. Még csak a feszültség növekszik a leendő háborús ellenfelek között, amikor a Sürgöny így ír: „A leendő elnök, Lincoln, igen békülékeny beszédet tartott; mindemellett is a pénzpiaezon folyvást nyomasztó hangulat uralkodott" (1860. dec. 5. sz.). A hadi-híreket rendszeresen összekapcsolják a hullámzó tőzsde-hangulatról szóló beszámolókkal. Foglalkoztatja a lapokat az európai viszonyokhoz képest elképzelhetetlen méretű hadi-kiadás is. A hadviselő feleknek a háború „eddig 15 millió dollárba (kétszerannyi forint) került, részint egyenes kiadások, részint a szenvedett károsítások által. Valóban, roppant összeg !" (Képes Újság II. 1864. okt. 15. 80). Ugyanitt írnak a rendkívüli drágaságról, a kezdődő inflációról. „Az arany s ezüst pénz eltűnt, s csak a bankó kering, melynek azonban értéke igen alászállott." A Hölgyfutárt megrendíti a háború szörnyű vérvesztesége, és elítéli az eközben folyó pazarlást és fényűző bálokat (1863. dec. 1. 527). Ostorozzák a lapok a hadiszállítók visszaéléseit, a korrupciót és a sikkasztásokat. A Hölgyfutárban a legerősebb a felháborodás a csirizzel ragasztott talpú bakancsok miatt; gúnyosan elítélő a hír: „Egy new-yorki lap írja, hogy Barnumnál a jelenkor legnagyobb csodája, egy becsületes hadseregi szállítmányos lesz közszemlére kitéve, sőt arra is van némi kilátás, hogy úgy e czélra egy becsületes szállásmestert is sikerülend szerezni. (O tempóra! О mores!)" (1863. júl. 21.). A társadalmi ellentétekből meglehetősen sokat megsejt a magyar sajtó. Már a háború kitörése előtt világosan látja, hogy a délieknél egyedül a kisszámú gazdag ültetvényes-osztály érdeke a háború. A Sürgöny írja, hogy a déli gazdagok elhitették a „tudatlan néppel": a republikánus Lincoln a Dél érdekeit és jogait végromlással fenyegeti (1861. jan. 20.). Az 1863-as New York-i zendülés kapcsán pillanthat bele mélyebben a magyar olvasó az Egyesült Államok osztály ellentéteinek szövevényébe. A felkelés erősen foglalkoztatja a lapokat. Az események leírása mellett éreztetik: a kötelező sorozásnál az elkeseredést fokozta, hogy akinek volt pénze, 300 dollárral kiválthatta magát. így a bevonulási kötelezettség éppen a legszegényebb, legelesettebb családokat fosztotta meg a családfenntartóktól. Az újságok hangsúlyozzák, hogy a lázadás pártpolitikai jelleggel kezdődött, de menet közben társadalmivá, osztály-jellegűvé vált. Ä Dél- ill. békepárti, főleg ír demokraták kezdeményezték, de „a pórnép, a legalsóbb néposztályból" rövidesen a gazdagok ellen fordult; ugyanakkor azonban hajtóvadászatot tartottak a négerekre. A Hölgyfutár folytatásokban számol be a négy napos véres lázadás eseményeiről. Közli egy angol lelkész levelét New Yorkból, aki világosan kifejti, hogy a katonaösszeírás csak ürügy volt. A gyűlölet oka a kormány rabszolgaság-ellenes politikája: a nincstelen írek versenytársat látnak az olcsó néger munkaerőben, félnek Északra áramlásuktól (1863. aug. 13. 151). A Dél társadalmi összetételéről a Bécsi Híradó közli a leghitelesebb képet. „Van ott 400.000 rabszolgatartó vagy rabszolgakereskedő; ez képezi az aristocratiát. Van azután 4 millió szerecsen rabszolga; és 8 millió fejér lakosság; de nagyobb része el van szegényedve, helybeli urai vagy ,patrónai' alatt ól s úgyszólván a rabszolgaságnak második faját képezi. A patrónok már arra is gondoltak, hogy ezen ,fejér emberi söpredéket', mint ők nevezik, formaliter rabszolgáknak' nyilatkoztassák" (1865. ápr. 22.). 3. A rabszolgafelszabadítás és problémái A magyar közvéleményt már régen foglalkoztatta az ellentmondás a Függetlenségi Nyilatkozat elvei és a rabszolgaság ténye között. Különösen élesen vetődhetett fel ez a kérdés nálunk, ahol a jobbágyságot 1848-ban már eltörölték. „Sz-i" írja a Családi Körben: „Minden esetre meglepő jelenet, hogy az amerikai szabadság alapítása óta . . . az új világban az unió, ^anyagi ereje roppant gyarapodása mellett, erkölcsileg jobbanjobban hátralépett . . . Át kellett élnünk, hogy a szabadság honában a rabszolga uralom további kiterjesztése mellett fegyverhez fog" (1861. 31. sz. 491). A Hazánk s a Külföld visszatekintve a háborúra, szintén ennek az ellentmondásnak a megszüntetését véli a legfőbb eredménynek. „A rabszolgaság megszüntetése különben életkérdés volt a köztársaságra nézve, mely a szabadság és humanitás elvein alapulván, ezen elvek ellentétét, a rabszolgaságot, már tovább nem tűrhette" (1865. máj. 21. 321). 1861 tavaszán gyakoriak a magyar sajtóban a néger rabszolgák sorsával foglalkozó hírek, cikkek. „Az amerikai rabszolgakereskedés" című névtelen cikk szerzője írja: „Közel egy század folyt le, mióta a rabszolgaság első kárhoztatói fölé sírhant bo-