Századok – 1974
Közlemények - Kretzoi Miklósné: Az amerikai polgárháború a magyar sajtóban 1861–1865 között 680/III
AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ A MAGYAR SAJTÓBAN 685 II. A polgárháború a magyar sajtóban 1. A magyar közvélemény elvi állásfoglalása Hangsúlyoznunk kell, hogy a Dél és Észak között kibontakozó viszály első pillanatától kezdve a polgárháború befejezéséig a magyar sajtó pártállásra, politikai orientációra való tekintet nélkül szinte teljesen egységesen, kétely és habozás nélkül, az ösztön természetességével Észak álláspontját képviselte. Ez az „ösztön" azonban, magától értetődőn, egy történelmi korszak: a reformkor és a magyar szabadságharc elvi állásfoglalásainak tanulsága és egyenes következménye volt. A lapok elsősorban elvi-eszmei alapon támogatták Észak ügyét: a francia felvilágosodásból ós forradalomból a magyar helyzetre is alkalmazott „szabadság, testvériség, egyenlőség"-igény alapján állva a rabszolgaság intézményének megszüntetését kívánták. S ha meggondoljuk, hogy az európai politika többnyire lappangó, de — főleg a francia és angol sajtóban — nyíltan is kifejezett Észak-ellenes hangjait kellett a magyar lapoknak hírforrásaikból kiszűrniük, akkor a magyar sajtó egységes állásfoglalását, elvi következtetességét feltétlenül fokozottan kell méltányolnunk. Ez a humanista beállítottság az amerikai polgárháború értékelésében akkor sem halványodott el a lapokban, amikor a magyar politika a kompromisszum felé közeledett — éppen a polgárháború évei alatt és különösen 1865 húsvétján. A napihírek legtöbbször kommentár nélkül jelentek meg, de megfogalmazásukból, hangsúlyukból is lemérhető a mögöttük meghúzódó vélemény. Az újságíró olykor mégsem tudja megállni, hogy hangot ne adjon Dél-ellenes érzelmeinek. A Sürgöny beszámol a délkarolinaiak elszakadásáról, akik ez alkalomból kijelentették: „Az éjszak járma szét van törve; szabadok vagyunk !" A kommentátor hozzáfűzi: „Mintha azon tény, miszerint nincsenek biztosítva az iránt, hogy mindig elnyomhassanak másokat, rájok nézve tűrhetetlen elnyomás lenne" (1861. jan. 16.). A nagytekintélyű Pesti Napló, Deákék szócsöve, világosan kifejti álláspontját a polgárháború kitörésekor: „Adja a gondviselés, hogy a civilisatio ereje . . . hova hamarább megtompíthassa a rabszolgaságvédők mérges fegyvereit. A rabszolgaság tenyésztői gyújtották meg a tüzet a szövetséges kormány képviselői, és a szabad elvek védői ellen" (1861. máj. 1.). A Sürgöny Jefferson Davis déli elnök kongresszusi üzenetét közli és „büszke, dicsekvő" hangúnak nevezi (1861. dec. 12.). Sorolhatnánk az ilyen jellegű megnyilatkozásokat a polgárháború kitörésekor, ellenpéldák nélkül. Sőt, az érzelmi állásfoglalás gyakran át is színezi a híreket, ekkor is és később is. Azonban a kezdeti déli győzelmek, a hullámzó hadiszerencse és Észak katonai hibái megzavarják a közvéleményt a gyors megoldás kezdeti reményében. Mégis Észak-párti rokonszenv mutatkozik meg a sajtóban, amikor hírt adnak a nehézségekről, ós lehetőleg tompítják az ilyenfajta híreket. Az európai államok sajtójában megnyilvánuló Dél-párti szemlélet nyomai nálunk elenyészők. Néha naiv, kritikátlan, szószerinti hírátvételekkel találkozunk: „A déli szövetség oongressusa felhatalmazta az elnököt [Jefferson Davist] olyan visszatorlásokra a minőket Lincoln kiáltványa s egyéb barbár tettek ellenében szükségeseknek vél" (Kolozsvári Közlöny, 1862. nov. 16. 630). Máskor Észak katonai tehetetlensége váltja ki az újságíróból az irónikus megjegyzést. A gyér Észak-ellenes vagy naiv megnyilvánulások legtöbb esetben egy-egy (névtelen) hírközlő személyéhez kapcsolhatók. Az Idők Tanúja (a—v) jelzésű szemleírója18 például érezhetően nem helyesli a háborús megoldást, tárgyalás-párti és az Északot teszi felelőssé a nagy véráldozatokkal folytatott testvérharcórt. Mindig részletesen közli Dél béke-ajánlatait és egyezkedési javaslatait. Nem lehet tudni, saját véleményét hangoztatja-e, amikor így ír: „Az éjszakamerikaiak győzelmeiről szóló hírt egyelőre jó lesz tartózkodással fogadni" (1863. jan. 15.). Északon elkövetett visszaélésekről számol be. A másik, személyhez köthető, következetesen tájékozatlanságra valló hírcsokor a különben igen haladó Népbarátban jelenik meg, egy „B" jelzésű hírmagyarázó tollából (valószínűleg Belányi Ferenc). „A békeszeretőMacClellan1 9 elnökké választása mellett folynak az izgatások, s a mostani harczias kormány megszűntével remélhető leend, hogy az oly soká tartó testvér-gyilkolásnak vége lesz" (1864. szept. 11.). De ha akadt is naivság vagy kétely 1862—1864 között, 1865 tavaszán már egyöntetű, kitörő öröm üdvözli Észak közelgő győzelmét, majd pedig a győzelmet. A Bolond " Az „i -»"-vei jelzett cikk szerzőjének személyét nem lehetett megállapítani: ugyanez vonatkozik az ,,M. B." t'* ,,-y, -y." jelzésekre is. " A nevek helyesírása az eredeti forrásokét követi.
