Századok – 1974

Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III

A KIÉLI TALÁLKOZÓ t>73 arra is felfigyelni, hogy Hitler milyen ügyesen ötvözi egybe régi taktikáját a magyarok részvételre való sarkallásával: „A Kárpátoktól (Nyugati Kárpátoktól) keletre nincs közvetlen érdekköre. Német­ország jövője a Keleti tenger mentén fekszik. Ott lesz dolguk egyrészt népesedés elhelyezé­se, másrészt nyersanyag szerzése tekintetében. A cseh-kérdés likvidálásával б (Hitler) dél­kelet felé befejezi működését. Úgy látja, hogy ez egyben az utolsó alkalom magyar szem­pontból a revízió megvalósítására, mert a lengyelek biztosan cselekedni fognak. Teschen-t átengedi a lengyeleknek, mert nem akar idegen népelemeket a birodalomba bekebelezni. Véglegesen leszámolt a korridor-kérdéssel is. Belátja, hogy arra a lengyeleknek szükségük van. Legfeljebb egy semleges autó-utat kér Kelet-Poroszországban."14 8 A véreskezű diktátor a békéről fuvolázik. Mint megannyiszor ezideig, most is „utolsó", „jogos" igényét akarja megvalósítani, hogy azután a békés építőmunka követ­kezzék. Míg azonban általában ennek a hazug szólamnak a szembenálló hatalmak engedé­kenységének kicsikarása, a közvélemény megtévesztése a célja, most másról van szó. Arról, hogy megrettentse a magyarokat. Ha nem fogadják el a felajánlott szövetséget (ami egyébként nem gátolja meg Hitlert a támadásban, mert „akkor is a beavatkozást fogja elhatározni, ha Németország teljesen magára is maradna"),14 9 eljátsszák a revízió megvaló­sításának utolsó lehetőségét. Rátz még élénken emlékezhetett Rosenberg alig két évvel korábban megjelent ós a revízió német támogatásában erősen bizakodókat mélységesen kiábrándító cikkére,150 úgyhogy az effajta elmélkedés nem téveszthette el kívánt hatását. Mint Hitler beszélgetései oly sokszor, ez is inkább monológgá, mintsem párbeszéddé válik. A honvédelmi miniszternek alig néhány közbevetést, kérdést pedig csupán egyet sikerül tennie. Minden forrás arról tudósít, hogy a német beavatkozás újabb „cseh provo­kációtól" függ. Rátz kérdése éppen arra irányul, hogy „milyen provokáció jön tekintet­be". „Egyes német állampolgárok meggyilkolása vagy a május 21-éhez hasonló cseh mozgósítási előkészületek"15 1 adja meg a választ Hitler. Ez pedig elég egyértelmű vilá­gossággal mutatja (mint azt Keitel is mondta), hogy a német támadásra bármikor sor kerülhet. Másrészt pedig, hogy a „provokáció" olyan ürügy, amilyen a németek által szított feszült helyzetben több is adódik, tehát a legmegfelelőbb időpontban előforduló ürügy lesz a „provokáció". Később szóhoz jutván, Rátz arról beszél, hogy a magyar haderő átépítésének első szakaszában van, és így szinte az átszervezés előtti állapotnál is gyengébbnek mondható. ,, így különösen ez év ősze (kiemelés — P.P.) legkevésbé felel meg a szóbanforgott gyors cselekvésnek."15 2 Talán az ősz szóbahozatalával kívánja Rátz a Führer tudomására hozni, hogy nem ismeretlen előttük a német indulás tervezett időpontja. De az is elképzelhető, hogy csupán az átlátszó módon emlegetett „cseh provokáció"-ra való ilyetén reagálásról lehet szó. Rátz is felemlíti akadályozó tényezőkónt a bizonytalan jugoszláv magatartást. De itt sokkal inkább az az érdekes, hogy feltárja az ezen bizonytalanság kivédésének — magyar megítélés szerinti — lehetetlenségét. „Szóbeli igéretünk van Mussolini részéről, hogy ha Jugoszlávia Magyarországot megtámadja, úgy Mussolini ezt Olaszország részéről casus belli-nek tekinti. Olaszország közbelépésével megszűnik azonban az elszigeteltsége a cseh-kérdésbe való német beavat­kozásnak, további gyűrűk keletkeznek."153 Hitler igazából erre nem is válaszol, csupán kurtán ennyit mond : „Ebben ő nem hisz."15 4 Es már megint a várható lengyel magatartással manipulál. Majd jelzi, hogy Göring repülőgépirányító állomások Magyarország területén való felállí­tása és Csehszlovákia légiteréből Magyarország felé szoruló gépek számára leszálló pályák biztosítása iránti kórelemmel fog Magyarországhoz fordulni. Rátz örül, hogy a lényegi kérdésekben való ellenkezés után ebben a nem túl jelentős ügyben igennel válaszolhat és szinte érzékelhető odaadással mondja: „Ezt még az esetben is biztosíthatja, ha nem mennénk együtt a cseh leszámolás­ban."15 5 A „beszélgetés" vége felé Hitler, akárcsak 23-án Imrédynek, most Rátznak mond­ja, hogy „ha szükségesnek mutatkoznak katonai megbeszélések most Magyarország és Uo. Uo. 150 Juhász 106. 1., stb. 151 HM P/33-1938. 5. 1. 152 Uo. 6. 1. ,ss Uo. 151 Uo. lls Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom