Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
668 l'RJTZ PÁL „A kisantant bledi konferenciájáról kiadott közlemény szerint egy még nyilvánosságra nem hozott egyezmény jött létre Magyarország és a kisantant-tagállamok között. Ebben elismerik Magyarország katonai egyenjogúságát és lemondanak fegyveres erőszak alkalmazásáról Magyarország és a kisantantállamok között, Csehszlovákiát is beleértve." Idáig a tény szabatos rögzítése, amelyet Berlin reagálására való utalás követ. ,,Ez az egyezmény itt kezdetben meglepetést okozott, tekintettel Magyarország korábbi magatartására," Weizsäcker először szükségesnek tartotta, hogy a meglepetés miatt magyarázattal szolgáljon. Végül azonban e mondatot kihúzta, az az elküldött táviratban nem szerepelt. „Mert — különösen ebben a pillanatban — Magyarország bármiféle paktálása Csehszlovákiával, amely valamilyen irányban a feszültség enyhülését jelenti Csehszlovákia számára, számunkra nem lehet kívánatos." A kihagyott mondat után következő rész jelzi, hogy az egyezmény felett érzett elégedetlenségüket a németek nem rejtették véka alá: „Ezt magyar látogatóink előtt sem titkoltuk." Ezután megfelelő világos elkülönítéssel adja elő a távirat a magyar interpretálást, amelyből hiányzik — mint ahogy az előző német feljegyzések sem tartalmazzák, — az, hogy Magyarország Jugoszlávia és Románia felé érvényesnek tekintette az egyezményt. „Válaszul a magyar külügyminiszter rámutatott arra, hogy Bledben semmi véglegeset nem határoztak: az egyezmények hatályba lépését a három kisantantbeli állam magyar kisebbségei kérdésének kielégítő rendezésétől tették függővé. De Csehszlovákia irányában a magyar követelések oly nagyok, hogy Csehszlovákia ezekbe nem mehet bele. Ennélfogva az egyezmény életbelépésével nem lehet számolni." A magyar értelmezéssel szembeni fenntartást nemcsak annak világos elkülönítése mutatja, de a sürgöny befejező része is, amely továbbra is reális lehetőségnek tartja, hogy Magyarország Csehszlovákiával megegyezik az erőszakról való lemondást illetően. Hogy német részről ne kergessék bele Magyarországot ebbe az egyezménybe, ezért kapott a sajtó tartózkodó magatartásra intő utasítást és ezért kéri a külképviseleteket Magyarország bírálatának elkerülésére: „Mindazonáltal Magyarország lemondása arról, hogy Csehszlovákiával szemben erőszakot alkalmazzon, még ha az csak további tárgyalások célkitűzése is, számunkra nem látszik kívánatosnak, különösen a jelenlegi pillanatban. Ezért a német sajtó utasítást kapott, hogy a bledi megbeszélésekre vonatkozóan saját kommentároktól tartózkodjon. Kérjük, csak tartózkodóan nyilatkozzon a bledi megbeszélések eredményéről, anélkül, hogy Magyarországot bírálná."1 2 ' A 26-áról keltezett harmadik irat alján magának Ribbentropnak a kézjegye olvasható. Imrédyvel ós Kányával folytatott megbeszéléséről készítette: „Ma megbeszélést folytattam Imrédy magyar miniszterelnökkel és Kánya külügyminiszterrel. Kánya úr közölte velem, hogy a bledi egyezményt Stojadinovié csak Jugoszlávia és Románia nevében írta alá, Csehszlovákia részéről viszont nem parafálták. Csehszlovákiával semmiféle egyezmény nem jött létre, mivel ettől az országtól Magyarország kisebbségei védelmére vonatkozóan messzebbmenő nyilatkozatot követelt, mint Jugoszláviától és Romániától. Csehszlovákia viszont a messzebbmenő nyilatkozat megtételét visszautasította."12 8 íme ez már Kánya részéről szinte a kapkodás jele. A három nappal korábbi felettébb magabiztos, a dolgok pontos mibenlétéről a mit sem tudás látszatát öltő, a német külügyminiszterrel szemben sértően fölényes magatartás12 9 hovatovább a visszájára fordul. A visszavonulás állomásai a Csehszlovákiával kapcsolatos magyar taktika nyílt feltárása, majd a katonai felkészülésnek a feltehetően egyidejű részvételt jelentő időpontra való előrehozása, most pedig szinte már teljes kapitulációként annak — az egyébként valótlan - állítása, hogy az egyezményt Csehszlovákia részéről nem parafálták. Kánya most tehát a dolgok gyökeréig hatol, jól tudván, hogy a németek szemében nem az volt a szálka, hogy Magyarország Jugoszláviával és Romániával megegyezett. Hiszen ez még a német érdekekkel is harmonizál. Hanem sokkal inkább az, hogy Magyarország »"Uo. 137. sz. Uo. 138. sz. Macartney elbeszélése szerint az augusztus 23-i tárgyaláson Ribbentrop nem fogadja el Kánya magyarázkodását, mire Kánya, aki a német külügyminisztert, mint „amatőrt" lenézte, nem fékezvén csípős nyelvét a következőket mondotta: „Mégegyszer elmondom,egészen lassan . . . Talán most már Ribbentrop úr megértette." CAM 241.1.
