Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
A KIÉLI TALÁLKOZÓ t>667 nézetemet, hogy ezt a módszert igen veszélyesnek tartom. Hitler erre más tárgyra tért, de további társalgásunk akadozóvá vált."1 '9 Mint korábban már szó esett róla, a német politika katasztrofális kimenetelétől tartó vezető német személyiségek a magyar politikusokat kísérelték meg felhasználni arra, hogy Hitlert és tanácsadóit „józanabb" belátásra bírják. Apor Gábor, ekkor a külügyminiszter állandó helyettese, C. A. Macartney-nek tett közlése szerint még a látogatás előtt Canaris ebből a célból jelent meg Budapesten.120 Weizsäcker visszaemlékezéseiben azt állítja, hogy Horthy a Grill fedélzetén az ő hatására beszélt olyan keményen a Führerrel.121 Maga a kormányzó emlékirataiban azonban azt írja, hogy Brauchitschcsal beszélt,12 2 ezt teszi szóvá — mint láttuk — Hitler is. Ha hűek akarunk azonban maradni feltételezésünkhöz, hogy az első Hitler — Horthy megbeszélésre 22-én került sor, akkor inkább csak arról beszélhetünk, hogy a magyar államfő utólag számolt be a Hitlerrel folytatott tárgyalásának „eredményéről". Egyébként is mindkét félnek érdekében állt a Führert az akcióról lebeszélni. A németeknek azért, hogy az eddigi — és egyáltalán nem csekély — eredmények ne menjenek füstbe. Horthyéknak pedig azért, hogy a németekkel való barátságot megőrizve, egy olyan későbbi időpontra halaszthassák a Csehszlovákia elleni agressziót, amikor az abban való részvételüket bátran vállalhatják. Horthy idézett beszámolója szerint is Hitlernek itt már nem az okoz gondot, hogy Magyarország nem vállal részvételt, hanem inkább az, hogy mintegy beavatkozván a német belügyekbe, a tábornokokat igyekeznek a magyarok Hitlerrel szembefordítani, illetve a meglevő szembenállásukat erősíteni. Hogy a kormányzó által előadottak valóban tükrözik az elhangzottakat, igazolja az is, hogy Hitler kifakadt Erdmannsdorf előtt amiatt, hogy Horthy ellene „hecceli" a tábornokait.123 A kormányzó azonban nem akarta ilyen kiélezett viszonyban elhagyni Németországot, és ezért olyan gesztust akart Hitler felé tenni, amely a csehszlovák kérdést nem érinti ugyan, de a Kelet-Európa felé expandáló Hitlerre kedvezően hat. Ezért — feltehetően nem négyszemközt — és valószínűleg a látogatás vége felé felajánlotta, hogy Magyarország kész Varsóban közbenjárni, hogy Lengyelország a korridort Németországnak visszaadja. Hitler azonban arra kérte, hogy tekintsen el egy ilyen lépéstől.124 26-án, pénteken a vendégek programjában — többek között — Potsdam és Carinhall meglátogatása szerepelt. Az utóbbi helyen Göringgel folytattak eszmecseréket, aki (ellentétben Hitlerrel és Ribbentroppal) megértést mutatott a magyarok helyzete és érvelése iránt.12 5 Ennek részletes ismertetésére, elemzésére Erdmannsdorff augusztus 29-i Weiszäckerhez intézett — korábban már említett — levele kapcsán térünk vissza. 26-áról a látogatásra vonatkozóan 3 német akta áll rendelkezésünkre. Az egyiket Weizsäcker államtitkár készítette Imrédy miniszterelnökkel folytatott beszélgetéséről. Terjedelme csupán néhány sor, és a következőképpen hangzik: „A charlottenburgi kastélyban elfogyasztott reggeli után Imrédy úr még egyszer röviden összegezte előttem itteni benyomásait és az ezekből levont következtetéseit. A magyarok kétségtelenül részt akarnak venni a Csehszlovákia elleni revíziós hadjáratban. Beavatkozásuk pillanata azonban továbbra is a jugoszláv semlegesség függvénye marad. Továbbra is aggodalommal vannak a pillanatnyi európai összkonstellációt illetően, bár a Führer igyekezett őt meggyőzni, hogy ezek nem helytállók."126 Talán annyit érdemes hozzáfűzni, hogy — a 23-i feljegyzésben Horthynak tulajdonított kijelentést nem tekintve — először beszél német feljegyzés kategorikusan a magyarok részvételi szándékáról. Érdemes felfigyelni arra is, hogy Imrédy aggályai között meg sem említi a fegyverkezési hiányosságot, ami szépen támasztja alá az ezzel kapcsolatban korábban mondottakat. A másik dokumentumot szintén az államtitkár készítette. Ez azonban nem feljegyzés, hanem a német külképviseletekhez intézett körtávirat. Célja, hogy a szerte a világban különböző helyeken szolgáló diplomaták Bled hatására Magyarországgal szema ben bizonytalanná váló magatartását a Külügy Hivatal megfelelő irányban befolyásolja. 119 Horthy 202 - 203. 1. 1,0 Ld. a 87. sz. lábjegyzetet. CAM 245. 1. és 3. sz. lábjegyzet. Horthy 200. 1. 1E! Brausch 59. 1. Hoenseh a 25-1 találkozóra időzíti Horthy kísérletét, hogy lebeszélje Hitlert szándékáról Hoensch 79.1.). Az iratok elemzése tükrében nem helyes ez a felfogás. Az első találkozón lehetett ilyesmiről szó. Itt már sokkal inkább a tábornokai „felheccelése" miatti „führeri" háborgás az alapvető motivnm. Horthy részéről pedig a sértődöttség, illetve — ennek ellenére — a Hitler kiengesztelésére irányuló törekvés. ADAP - D. V. 52. sz. Idézi: Kovács 332. 1. A szerző szerint a kormányzó Hitler előtti „bünbánatá"-nak a megnyilvánulásáról van itt szó. Bármennyire is érzékletes kép ez, nem hinnénk, hogy találó lenne. Vö. САМ 245. 1. "« WILHELMSTBASSE 136. sz.
