Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
662 PRITZ PAL tatni azt a hipotetikus feltevést, hogy az államtitkár konspirációs okokból és a valóságosnál kedvezőbbnek tüntette fel Horthy Hitler kérésével szembeni reagálását. Tudniillik, hogy nyoma se legyen annak, tudott a kormányzó álláspontjáról, illetve annak egyes német személyek általi erősítéséről. Az akta így folytatódik: ,,A magyar miniszterek szkeptikusabbak voltak, és később is azok maradtak, mivel határozottan az az érzésük, hogy a nyitott szárnyak közvetlen veszélyt jelentenek Magyarországra."8 9 (Kiemelés — P. P.) Tartalmilag e mondat nem jelent semmi újdonságot. Ismétlés, szinte ellenpontozás Horthy „sokkal pozitívabb" magatartásának hangsúlyozása végett. Ellenben az általunk kiemelt rész joggal kelt feltűnést. Feltétlenül arra vall, hogy a feljegyzés késő este, vagy akár csak a következő napon, a hamburgi úton készült. „Amikor délután — olvassuk tovább — Imrédy úr eszmecserét folytatott a Führerrel, Imrédy nagyon megkönnyebbült, amikor a Führer kijelentette, hogy a szóban forgó esetben nem kiván Magyarországtól semmit. Még ő maga sem tudja az időpontot. Mindenesetre, aki velünk akar étkezni, annak a főzésben is segítenie kell. Ha Magyarország vezérkari megbeszéléseket óhajt, neki ez ellen semmi kifogása."90 Az, hogy délután Hitler csak Imrédyvel — a magyar külügyek irányítójának bevonása nélkül — tanácskozott, azt mutatja, hogy Hitler (aki egyébként már régen orrolt Kányára) áthágja a diplomáciai játékszabályokat és nem engedi maga elé Kányát. Egyébként ettől a magatartástól a látogatás folyamán — a magyar állásfoglalás lényeges módosulása ellenére is — nem tért el.9 1 így Kánya Kálmán úgy hagyta el Németországot, hogy Hitler szóba sem állt vele. A beszélgetés igen lakonikus összegezése is pontosan jelzi, hogy Hitler pillanatnyilag letett a magyarok megnyeréséről, „a szóban forgó esetben nem kiván Magyarországtól semmit". Ez az oka annak, hogy „Imrédy nagyon megkönnyebbült". És ha fentebb két — meglehetősen hipotetikus — megállapítással igyekeztünk Weizsäckernek Horthy magatartását ekképpen rögzítő sorainak valósághűségét kétségbe vonni, akkor most a szöveg sérült logikájára figyelmeztetve tehetjük ugyanezt. Hiszen ha valóban olyan pozitív volt Horthy Hitlerrel szembeni magatartása, akkor nem tudunk magyarázatot adni Hitler visszahúzódására. Ellenben, ha lényegét tekintve hitelesnek gondoljuk Horthy elbeszélését, akkor valóban érthetővé válik a Führer viselkedésének a megváltozása.92 Az idézett szöveg két befejező mondatánál is érdemes egy pillanatra elidőzni. A népek sorsát otromba módon, cinikusan kezelő Hitler jellegzetes megnyilvánulásáról van szó, amelyet a magyarok elzárkózó magatartása váltott ki. Alá valóságában mit sem különbözik Ribbentrop e feljegyzésében rögzített kijelentéseitől, ám tartalmi eltérés mégis fellelhető közöttük. Ribbentrop bizonyos fokig Németország törekvéseitől függetlenül figyelmezteti a magyar államférfiakat, ne várják azt, hogy a sültgalamb a szájukba essen.9 3 Ellenben Hitler arra figyelmeztet, hogy csak akkor részesülhetnek a német siker gyümölcseiből, ha osztoznak annak kockázatában és nehézségeiben is. A befejező mondat tanúsága szerint pedig a presztízsében sértett Hitler sem tehette meg, hogy mérgében végleg becsapja az ajtót a magyarok előtt és végképp lemondjon részvételükről a Csehszlovákia ellenes akcióban. Ezért tavaszi álláspontjától eltérően, amikor legfőbb szinten éppen ő tiltotta meg a közös vezérkari megbeszélések elkezdését alkalmat találtam arra, hogy von Brauchitsch vezértábornaggyal is alapos beszélgetést folytassak, s ő, amint látszott, álláspontom iránt teljes megértést tanúsított" (Horthy 200. 1.). A két előadás közős annyiban, hogy Horthy és Brauchitsch egy véleményen voltak. Különbözik azonban abban, hogy az emlékiratokban nyoma sincsen annak, hogy a kormányzót befolyásolták volna elutasító álláspontjának a kialakulásában. Tekintettel arra, hogy a munka egészét áthatja a törekvés, hogy főszereplője folyton folyvást az államfők fennkölt pózában jelenjék meg, nem lehet kétséges, hogy itt is e szándék formálja ilyenre a sorokat. Hogy miért nyilatkozott meg Macartneynek Horthy őszintébben? Két magyarázó okra is utalhatunk. Egyrészt más a műfaj. Más a személyes közlés és más az ország-világnak szánt összefüggő előadás. De az időpont is eltérő. Az előbbi 1915-ben történt, az utóbbi pedig már az ötvenes évek elején. Sok minden változott a világban is e néhány esztendő alatt, és nem kevéssé módosultak (javultak) a volt államfő körülményei is. Weizsäcker azonban ha nem is Horthyt, de (Szegedy-Maszák Macartneynek tett közlése szerint) a kíséretben levők közül néhányat valóban megpróbált ebben az értelemben befolyásolni (CAM uo.). WILHELMSTRASSE 134. sz. Го. " „Sztójay követ meg elmondta nekem — írja Erdmannsdorf Weizsäckernek —, hogy Kánya egy kicsit boszszankodik, mert a Führer és Göring vezértábornagy vele nem folytattak politikai megbeszéléseket. Ügy véli, végül is ő az illetékes a magyar külpolitikában, nem a miniszterelnök" (WILHELMSTRASSE 139. sz.). " Winston Churchill a második világháborúról készült munkájában a dolgokat visszájukra fordítva így ír: ,,A magyarok is megjelentek a müncheni viták margóján. 1938 augusztusának végén Horthy meglátogatta Németországot, Hitler azonban igen tartózkodóan viselkedett. Bár augusztus 23-ának délutánján hosszasan elbeszélgetett a kormányzóval, nem tárta fel előtte a Csehszlovákia elleni hadmozdulat időpontját" (Churchill 290.1.). Vö. Horthy 205.1. " Hoensch is úgy jellemzi a magyarok magatartását, hogy német segítséggel, de egyenjogú partnerként, békésen és kockázat nélkül törekedtek a szentistváni birodalom helyreállítására (Hoensch 77.1.).
