Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
A KIÉLI TALÁLKOZÓ 661 „Ribbentrop úrnak arra a kérdésére, milyen célt szolgálnának az óhajtott vezérkari megbeszélések, nem derült ki sokkal több annál, mint hogy a magyarok valamiféle kölcsönös katonai állomány- és készültségfelmérést óhajtanak a cseh konfliktus esetére. Ennek világos politikai alapját — a magyar beavatkozás időpontját — nem sikerült tisztázni."8 3 Az utolsó mondat azonban a megbeszélések kardinális kérdését illetően nemhogy eligazítana, hanem inkább rejtélyes talány elé állít. Nevezetesen arról van szó, hogy nem tudjuk, mit is akartak pontosan a németek a magyaroktól. Egyidejű részvételt vállaljon Magyarország? Vagy ő legyen a kezdeményező, megmentvén Németországot attól, hogy a világ ismét agresszorként bélyegezze meg?8 4 Vagy a náci vezetők megelégedtek volna arra vonatkozó Ígérettel, hogy a háború kirobbanása után a közeli napokban Magyarország megindul Szlovákia elfoglalására? ,,A magyar beavatkozás várható időpontját" tudakoló német kérdések csak e hármas eshetőség adta kereten belül mozoghattak. Hiszen konkrét időpontot — minthogy azt maguk sem adtak — a magyar államférfiaktól nem várhattak. A feljegyzés ezen beszélgetést rögzítő — tegyük hozzá: túlnyomó — részében sem válasz sem utalás erre vonatkozóan nincsen. Ezek után Weizsäcker — jóllehet nem vett részt Hitler és Horthy megbeszélésén (vagy megbeszélésein?) — a következőket mondja: „Horthy úr a Führernek sokkal pozitivabban nyilatkozott. Nem titkolta ugyan aggodalmait az angol magatartás miatt, de kijelentette, hogy Magyarország részt szándékszik venni."8 5 Ha e két mondatot egybevetjük Horthy korábban idézett elbeszélésével, akkor szöges ellentmondást kell közöttük megállapítanunk. Az első, amit ennek kapcsán megjegyezhetünk, az az, hogy az államtitkár nem vehetett részt a két államfő megbeszélésén. Hiszen azok négyszemközött folytatódtak. Ráadásul a 23-án délelőtti (ha lett volna egyáltalán ilyen) egybeesett a Ribbentrop—Weizsäcker—Imrédy— Kánya összejövetelével. így az államtitkár e tekintetben csupán közvetett módon, hallomásból szerzett értesüléseit vethette papírra. Kitől tudhatta azt? Teimészetesen elsősorban Hitlertől. Feltételezhetjük azonban azt, hogy a kemény ellenvetésektől már régen elszokott Führer a maga élességében beszélte volna el második vonalbeli hivatalnokának visszautasítása történetét. Aligha. Még ha annak lényegét esetleg el is mondotta, nyilvánvalóan tompítottan tette. A retusált előadás egyfelől, másrészt a magyar miniszterek szemtől szembe tapasztalt makacskodása másfelől már önmagában ilyen irányban vezethette a fogalmazó Weizsäckert. De talán másról is szó volt. Ismeretes az, hogy Németországban a felső tisztikar Hitler vakmerő, mert kellő katonai erővel meg nem alapozott akcióit több ízben nem kevés elégedetlenséggel, komoly ellenállással fogadta. A politikájában az ösztönös elhatározásoknak nagy szerepet engedő, de emellett kezdetben bizonyos realitásérzékkel is rendelkező Führerrel szemben — némi túlzással mondhatjuk — csak azt látták a nemzetközi erőviszonyokból, az eseményekből kirajzolódó tendenciákból, amit a katonai felkészültség számszerű adataival lehetett jellemezni. Es ha a Hitlerrel és más pártvezetőkkel folytatott parázs viták után talán már hajlottak is arra, hogy némileg módosítsák óvatos magatartásukat, a májusi válságban megmutatkozott kemény angol magatartás ugyancsak drasztikusan igazolni látszott aggodalmaikat. A nyári hónapokban félelemmel konstatálták Hitler egyre elszántabb magatartását és ez egyre inkább szintén elszánt — de ellenkező előjelű — cselekvés megtételére sarkallta őket. Beck tábornok, vezérkari főnök vezetésével Hitler-ellenes szervezkedés előkészületeit kezdték megtenni. Canaris, a kémelhárítás főnöke és Brauchitsch, a szárazföldi hadsereg főparancsnoka is ezek közé tartoztak.86 A magyar államférfiak németországi látogatását ezek a tisztek — Hitler és a náci vezetők tervével éppen ellenkező módon — megkísérelték arra felhasználni, hogy Horthyn keresztül befolyást gyakoroljanak Hitlerre, tekintsen el a Csehszlovákia elleni fegyveres beavatkozástól.8 ' De nemcsak a katonák voltak szkeptikusak a tervezett akció sikeres kimenetelét illetően, hanem a hivatásos diplomaták egy része, és így maga Weizsäcker is.88 Ezért talán meg lehet kockáz'» XIo. 81 Ld. a 157. sz. lábjegyzetet. 86 WILHELMSTBASSE 134. sz. Churchill 279-281. 1., CAM 245. 1. " CAM 245. 1. és 2. sz. lábjegyzet. Apor Gábor Macartneynek tett elbeszélése szerint Canaris ínég Kiel előtt ebben az értelemben tárgyalt Budapesten. 88 CAM 245. 1. és 3. sz. lábjegyzet. Weizsäcker azt állítja emlékirataiban, hogy Horthy az ö közbenjárásának eredményeképpen beszélt oly keményen a Führerrel a Grill fedélzetén. Macartney ezt kétségbe vonja, mondván, ha így lett volna, akkor a kormányzó megemlítette volna azt emlékirataiban. Ellenben Horthy Macartneynek tett közlése szerint Brauchitsch beszélt vele ilyen értelemben. Emlékirataiban Horthy erre így emlékszik vissza : „A Grill fedélzetén
