Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
660 PllITZ PÁL Nines okunk feltételezni, hogy éppen a németekkel folyó tárgyalások során, amikor ennek az érvnek vitális jelentősége volt a német fegyveres akcióból való távolmaradás indokolására, ne ebben a formában adták volna elő. Annál szembeszökőbb ugyanakkor az „észak vagy esetleg kelet felé (kiemelés P. P.) menetel" kitétel. Nem kétséges, hogy a keleten Románia értendő. A magyar felfogásban azonban éppen azért szerepelt Jugoszlávia — egyéb tényezők mellett — oly nagy súllyal, mert tétlenségétől egyben a magyar—román határ tehermentesítését is várták. Most sem valószínű, hogy Imrédyék komolyan vennék a jugoszláv semlegesség esetén történő román mozgósítást. De a vállalkozás kockázatosságát aláhúzandó, utalnak erre. így értelmezhette ezt Ribbentrop is, mert válaszában — mint hamarosan látni fogjuk — Románia várható magatartására is kitér. A feljegyzés nem tesz említést róla, de bizonyosra lehet venni, hogy ellenérvként a magyar partner a nyugati hatalmak várható beavatkozására is felhívta a figyelmet. Bizonyítja ezt Ribbentrop alábbi válasza, de Erdmannsdorff Weizsäckerhez intézett augusztus 29-i — a későbbiekben ismertetendő — levele is, amely szerint Imrédy a tárgyalások során négyszer hozta szóba Ribbentropnak a francia beavatkozást.77 Ezek közül az egyik, de egyben az első, a szóbanforgó megbeszélésen hangozhatott el. Az akadályozó külső okokról a belsőre áttérve, felfegyverzettségük elégtelen voltát hozzák a magyarok szóba. A németországi utazás előtti nyilvánvaló egyeztetésre utal, hogy a Hitler—Horthy a Ribbentrop—Imrédy—Kánya, a Keitel—Rátz, a Hitler—Rátz megbeszélésen a magyarok egyaránt szóbahozzák ezt a kérdést. Míg a kormányzó általában jelzi Hitlernek ezt a nehézséget, addig Imrédyék konkrétan fejezik ki magukat: „még I — 2 év felfejlődési időre lenne szükségük." Ha tekintetbe vesszük, hogy a magyarok pontosan tudták, a német támadás várható időpontja szeptember vége, október eleje,7 8 akkor a felkészülési idő 1 — 2 évben való meghatározásával lehetetlenné akarták tenni, hogy a németek rá vehessék őket az agresszióban való részvételre. Ellenben nem kerülheti el figyelmüket az, hogy ezen kijelentést Kánya7 9 feltételes módban fogalmazta meg.8 0 Ez pedig már önmagában lehetőséget teremtett a két nappal későbbi pálfordulásra. „Ribbentrop úr erre kijelentette a magyaroknak, hogy a jugoszlávok tartózkodni fognak attól, hogy belemasirozzanak a tengely harapófogójába. Ezért Románia, magára maradva szintén nem fog mozdulni. Anglia és Franciaország ugyancsak csendben lesznek. Anglia a brit birodalmat nem kockáztatja könnyelműen. Ismeri a mi újból feltámadt erőinket. Ami az elképzelt eset időpontját illeti, erről előre semmi biztosat nem lehet mondani, mivel az a cseh provokációtól függ. Ribbentrop ur megismételte, hogy aki revíziót kiván, annak ki kell használnia a jó konjunktúrát és részt kell vennie az akcióban."8 1 Ha visszapillantunk az augusztus 18-i tájékoztató feljegyzés végső következtetésére, akkor pontosan látható a Külügyi Hivatal ós Ribbentrop (valójában Hitler) eltérő helyzetértékelése. A meghökkentően hosszúnak talált magyar felkészülési időre reagálva viszont a külügyminiszter bezárkózik és a támadás időpontját teljesen bizonytalannak, a „cseh provokációtól" függőnek mondja. Azt azonban nem tudja megállni, hogy magát — most már cinikus módon — meg ne ismételje: „aki revíziót kiván, annak ki kell használnia a jó konjunktúrát és részt kell vennie az akcióban." „A magyar válasz tehát feltételes maradt"8 2 — vonja meg a konverzáció mérlegét az államtitkár. És talán itt a tárgyalásnak vége is szakadhatott, szünet következhetett. Ribbentrop azonban szinte, hogy újabb lendületet, témát adjon az összejövetelnek (és egyben ismét megkísérelje a magyarokat színvallásra bírni a tekintetben, hogy mikor avatkoznának be a háborúba), visszaemlékezvén a tavaszi hónapokra, amikor mint új külügyminiszter, tapasztalnia kellett a magyar követnek a német—magyar vezérkari megbeszélését szorgalmazó újabb és újabb akcióját, ebbe a szálba kapaszkodik. Hiába. " „A miniszterelnök elmondta, hogy útban a charlottenburgi kastélytól a lehrti pályaudvarra azt mondotta a birodalmi külügyminiszter úrnak, hogy mint Németország barátja kötelességének tartja — negyedszer is — megmondani, mély meggyőződése, hogy egy német—cseh konfliktus esetén Franciaország beavatkozik ellenünk" (WILHELMSTRASSE 139. sz.). =• DIMKII. 292. sz. Idézi: Ádám 263 - 264.1., Sakmyster 678.1. Sakmyster arra a következtetésre jut, hogy a magyarok feltehetően Canaris egyik bizalmi emberétől kapták az információt. Uo. 71 Az augusztus 23-i feljegyzés csupán „magyarok"-ról beszél. A két nappal később készült irat azonban határozottan Kányát nevezi meg (WILHELMSTBASSE 135. sz.). !0 WILHELMSTRASSE 134. sz. " Uo. Uo.
