Századok – 1974

Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III

658 PllITZ PÁL számára a helyzet világos felismerését. Hiszen első pillanatra, a valóságos helyzet ismerete nélkül, nincs logikája annak, hogy a kisantant-kommüniké leadásához a magyar fél engedélye miért szükséges. „Tehát az a kérdés, hogy a kommüniké opportunus-e, tulajdonképpen túlhaladott" — fejezi be fejtegetését Kánya és ezzel egyben el szeretné érni, hogy a kérdés további taglalására sor se kerüljön. Nem így azonban a németek. „A kérdésbe ennek ellenére bele kellett mélyülni, — emlékszik vissza Weiszäcker —, hogy ehhez kapcsolódva kifejthessük a német álláspontot."69 Mit mond Ribbentrop? „Ribbentrop úr kifejtette, hogy véleménye szerint az erőszak alkalmazásáról való lemondás, amit most nóvumként állítólag kimondanak, Magyarország számára nem eredményezi a kivánt politikai hatást, nevezetesen Magyarország biztonságát Jugoszlávia részéről, különösen egy magyar—cseh válság esetén. Ellenkezőleg, Magyarország elzárja maga elől azt a lehetőséget, hogy Csehországban beavatkozzon, a jugoszlávok számára pedig erkölcsileg megnehezíti, hogy cseh szövetségeseiket cserbenhagyják. Az elfogulatlan olvasó azt fogja mondani, hogy Magyarország elkülöníti magát a német—cseh politikától és lemond a revízióról, mert aki nem vesz részt valamiben, az nem is kaphat belőle semmit."7

0 A német külügyminiszter tehát érthető módon a bledi események német szempontból kedvezőtlen vonatkozását, az erőszak alkalmazásáról való lemondást teszi szóvá. Ribbentrop rögtön tudja az ezen lépés mögötti magyar szándékot, a jugoszláv semlegesség biztosítását. Valóban erről volt szó. Ribbentrop szerint azonban ezzel a lépéssel Magyarország nemhogy nem éri el célját, de azzal épp ellentétes hatást vált ki. „Magyarország elzárja maga elől azt a lehetőséget, hogy Csehországban beavatkozzon, a jugoszlávok számára pedig erkölcsileg megnehezíti, hogy cseh szövetségeseiket cserbenhagyják." Ribbentropnak akkor lenne ebben a kérdésben igaza, ha Bledben végleges megállapodás történt volna. De nem az történt. A magyar diplomácia hosszas erőfeszítések után végül is szét tudta robbantani a kisantantot. Éppen azzal a mesteri húzással, hogy a kisantanttal mint egésszel ideiglenes megegyezést kötött, míg az egyes államokkal folytatandó tárgyalások révén történt volna meg a megállapodás véglegesítése, de ez már kétoldalú megegyezések eredményeként. Ennek ellenére mégis egy pontig helytálló Ribbentrop konklúziója. „Az elfogulatlan olvasó (ti. a bledi kommüniké olvasója — P. P.) azt fogja mondani, hogy Magyarország elkülöníti magát a német-cseh politikától . . ." Ebben a kialakulatlan helyzetben, amikor a nácik egyre jobban a háborús megoldás felé orientálódtak, ugyanakkor az angol magatartás — annak a magyar vezetésnek, amely alig egy generációval korábban az ország kétharmadának elvesztésével végződő háborúba vitte a nemzetet és ilymódon azzal a vízióval viaskodott, hogy egy újabb vesztes háború Magyarországnak a térképről való eltüntetését fogja eredményezni,71

— egyáltalában nem volt bíztató. Kánya tehát tudatosan távolítja el a magyar külpolitikát Németország Csehszlovákiával szembeni politikájától, és ehhez feltétlenül szüksége volt a kisantanttal való megegyezésre. Ugyanakkor azonban — és ebben Ribbentropnak már távolról sem volt igaza — a magyar külpolitika egyáltalán nem mondott le a revízióról. Hogy is mondhatott volna le a revízió „szent" ügyéről, amikor ez volt a rendszer külpolitikai posztulátuma. Nemcsak a revízióról, de a Németországgal való jó kapcsolatokról sem tehetett le, hiszen majd két évtized e téren szerzett tapasztalata igazolta, hogy a terü•• WILHELMSTBASSE 134. sz. " Uo. 71

Horthy az 1936. augusztus 22-i, Hitlerrel először történő találkozásához feljegyzést készített, amelynek utolsó bekezdése így kezdődött: „Wir sind weit entfernt davon, auf einen Krieg drängen zu wollen, denn wir wissen, was für uns auf dem Spiele steht. Ein verlorener Krieg würde Ungarn von der Landkarte verschwinden machen" (kiemelés -P. P.). Azaz magyar fordításban: „Távol áll tőlünk, hogy háborúra kívánnánk törekedni, mert tudjuk, hogy mit kockáztatunk. Egy elveszett háború Magyarországot eltüntetné a térképről." (HORTHY 32. sz.; közli még: DIMK II. 31. sz.) Nagybaczoni Nagy Vilmos 1947-ben megjelent emlékirataiban is így ír: „Meggyőződésem az volt, hogy a német—cseh ügy könnyen fegyveres összecsapásra vezet, de ebbe a küzdelembe a magyar hadseregnek beavatkoznia nem szabad; ha azonban ez elkerülhetetlen, a magyar háborús lépés csak olymódon engedhető meg, ha nyilvánvalóvá lesz, hogy a német —cseh ügy elszigetelt jelenség csupán, melyből teljes európai konfliktus nem bontakozhat ki. Ha Magyarország egy Európára kiterjedő fegyveres összecsapásba beleártja magát, ez a megfontolatlan lépés igen könnyen Magyarország teljes felosztásához vezethet." (Kiemelés — P. P.) Hogy mennyire mélyen gyökerező felfogásról van szó, mutatja az is, hogy néhány lappal odébb Nagy Vilmos (a honvédelmi miniszter előadásából tudomást szerezve a németországi tárgyalások lefolyásáról) a következőképpen foglalja össze a véleményét: „Kis államok nem merészkedjenek oda, ahol a nagyhatalmak verekszenek. Ha Németország háborút kezd, abból világháború lesz. Az efféle világrengés következményei kiszámíthatatlanok. Márpedig Magyarországnak nem szabad belemennie egy olyan mérkőzésbe, amely tetemes veszteségekkel járhat. Hiszen nekünk már nincs elvesztegetni valónk. Újabb bukott háború talán Magyarország teljes felosztásával jár." (Kiemelés - P. P.) (Nagy 19. és 24.1.) A kormányzó s a magasrangú katonatiszt megnyilatkozása után álljon itt a diplomácia vezetőinek hasonló aggodalmát dokumentáló iratrészlet. 1938 május derekán Villani Frigyes római magyar követ számjeltáviratát így kezdi: „Határozottan állította (ti. Ciano — P. P.), hogy jugoszláv támadástól nem kell tartanunk. Azt feleltem, hogy akkor annál könnyebben vállalhatja kötelezettségét, viszont Nagyméltóságodnak (Kányának — P. P.) száz százalékosan kell Magyarországot fegyveres támadás ellen biztosítania, mely létünket veszélyeztetné." (Kiemelés — P. P.) A szöveg Villani és Kánya nézetét egyaránt tükrözi. (DIMK II. 386.1.123. sz. lábjegyzet.)