Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
A KIÉLI TALÁLKOZÓ 657 óhajunk és szándékunk, hogy ezeket békés eszközökkel valósítjuk meg. Egyébként nincs is meg a lehetőségünk, hogy a határunk mentén nagyszámban felsorakozó erődöket rendelkezésünkre álló szerény eszközeinkkel megsemmisíthessük. »Majd mi szállitjuk a szükséges fegyvereket« —, vetette ellen Hitler. Én azonban kitartottam a kimondott »nem« mellett, sőt figyelmeztettem arra is, hogy nagy kiterjedésű háború veszélyével kell számolnia, mert véleményem szerint a németek bevonulását Csehszlovákiába sem Anglia, sem Franciaország, de talán a Szovjetunió sem nézi majd tétlenül. A délelőtti barátságos hangulat elszállt; beszélgetésünk végén szinte kellemetlen légkör nyomása nehezedett ránk."6 4 Hitler „diplomáciai" megnyilvánulásamak számos esetét ismerve, nincs okunk kételkedni abban, hogy a náci vezér valóban köntörfalazás nélkül előadta Csehszlovákia elleni terveit. De csak akkor nem, ha a tárgyalás valóban 22-én történt meg. A bledi megegyezés híre nyilvánvaló, hogy fékezte Hitler közlékenységét. Ha viszont 23-án lett volna a politikai eszmecsere, akkor elég kézenfekvő, hogy Hitler legalábbis Bled felett érzett helytelenítését kifejezésre juttatta volna. Horthy pedig azt feltehetően rögzítette volna, hiszen az alkalmas a közöttük levő ellentétek mind plasztikusabb ábrázolására. (Horthy már ennek a fejezetnek is ezt a címet adta: Ellentétek Hitlerrel.) Ami Hitlernek a Csehszlovákia elleni agresszióra, illetve az abban való magyar részvételre vonatkozó nézetét illeti, azt Horthy lényegében az augusztus 26-i Hitler—Rátz, a szeptember 20-i Hitler—Imrédy - Kánya, az október 14-i Hitler— Darányi, valamint az 1939. január 16-i Hitler -Csáky tárgyalásról készített feljegyzésekben foglaltakhoz hasonlóan rögzíti. Eszerint Hitler már ekkor elszánta magát Csehszlovákia teljes felszámolására. A feladat nagyságát azonban ő maga is oly mérvűnek érezhette, hogy sikeres végrehajtásához szüksége van a Szlovákia ellen intézett magyar támadásra. Hogy a magyarok részvételét biztosítsa, kilátásba helyezte egész Szlovákia Magyarországnak juttatását.65 Most nézzük meg, hogy miről és miképpen folyt a vita Ribbentrop és Imrédy, Kánya között. „Kánya ur két témát vetett fel: 1. a kisantanttal folyó magyar tárgyalásokat és 2. a cseh kérdést."6 6 Ezzel kezdődik a feljegyzés érdemi része, amely jól mutatja az összejövetel hangulatát. A németek meglepetten némák és várják a magyarázatot. A rutinosan eszes Kánya nagy feladatra vállalkozik: megmagyarázni a németek számára megmagyarázhatatlant, elcsendesíteni a meglepetéstűi magasra szökött indulatot, gyógyítani a nagyhatalom presztízsét ért- sebet. „Kánya fejtegetései az 1. pontot illetően: 1. A kisantanttal folytatott tárgyalások túlnyomóan történelmiek voltak és tulajdonképpen semmi újat nem hoztak. Arra semmi esetre sem voltak elégségesek, hogy a tárgyalások befejeztekor Kánya elé terjesztett kommünikét kellően motiválják. Ezt a kommünikét a kisantant-konferencia ma állítólag mégis kiadja. Ugy látszik, Budapesten Apor báró és Belgrádban Bessenyey követ ehhez hozzájárultak. Tehát az a kérdés, hogy a kommüniké opportunus-e, tulajdonképpen túlhaladott."6 7 Kánya tehát csökkenti a tárgyalások jelentőségét, azt a látszatot kelti, hogy azok befejezéséről (a feljegyzésben szó sincs megegyezésről !) nincsenek pontos információi, a kiadott kommüniké számára idegen. „Ezt a kommünikét a kisantant-konferencia ma állítólag mégis kiadja" — mondja, és ez arra vall, hogy az előző mondatban szereplő kommüniké a kisantant közleményét jelenti. (A bledi ideiglenes megegyezésről ugyanis két kommüniké látott napvilágot, és ez egyben a megegyezés kétféle értelmezését is jelentette. Az egyik a kisantantó, amelyik a bledi értekezlet egészét kommunikálja. A másik pedig magának a megállapodásnak a nyilvánosság elé tárt része.6 8 „Ugy látszik, hogy Budapesten Apor báró és Belgrádban Bessenyey követ ehhez hozzájárultak" — folytatja a magyar külügyminiszter, és ezzel nemcsak megismétli korábbi kijelentését, hogy a „tárgyalások befejezésé"-hez nincs semmi köze, de egyben nehezíti a németek "Horthy 199. 1. 15 A szakirodalomban egységesen az a nézet uralkodik, hogy a német államfő katonai szövetséget akar kötni ekkor Magyarországgal...... Feltételezésük (ti. a németeknek — P. P.) az volt, hogy Horthy, Imrédy és Kánya augusztusi németországi látogatása során megállapodnak Magyarország konkrét szerepét illetően a készülő agresszióban" (Ránki 1969. 127.1.). „Hitler . . . Horthyék látogatásától konkrét megegyezést várt" (Ránki 1964. 49.1.). „Hitler, akit rendkívül feldühített a katonai szövetségre tett ajánlatának visszautasítása . . ." (Ádám 264.1.). Macartney előadásából nem tudunk ilyen kategórikusan rövid idézetet felhozni: ő az egymással feleselő forrásokat beszélteti, de nem kétséges, hogy elbeszéléséből hasonló meggyőződés csendül ki(CAM 238 -248.1.). Ugyanezt mondhatjuk el Hocnsch munkájáról is (Hoensch 76-81. 1.). "WILHELMSTRASSE 134. sz. " Uo. "Külügyi Szemle, 1938. 4. sz. 489 - 490. 1.
