Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
A KIÉLI TALÁLKOZÓ 673 Ezen kérdéshez emlékeztetőül az elmúlt óv novemberi német—magyar kormányszintű tárgyalásoktól veszi fel az elbeszélés fonalát. A feljegyző itt is hű a Meissner által készített akta mondanivalójához, amennyiben a Hitler—Darányi—Kánya megbeszélés fő témájaként a kisantant, és ezen belül Jugoszlávia, Magyarországhoz való kapcsolatát említi. Az iratból idézi Kánya Jugoszlávia felé tett javaslatát és Hitler örvendező reagálását. Nyomon követi a javaslat Hitler által ez óv januárjában Stojadinovic felé tett közvetítését is, és épp azt a részt idézi, amely már nem csupán a magyar javaslat lényegét veszi el, hanem hovatovább azzal ellentétes. Hiszen a magyar javaslat a magyar—jugoszláv alkuhoz éppen azért kéri a német garanciát, hogy a jugoszlávokat egy esetleges Magyarország ellen irányuló katonai intervenciótól visszatartsa. Am Hitler Stojadinovichoz így beszélt: „Abszolút módon kötelező garanciára gondol, amely katonai vonatkozásban is érvényes lenne arra az esetre, ha Magyarország veszélyeztetné a jugoszláv határt."'1 Ismerteti a Stojadinovic által adott választ, amely pontosan jelzi a jugoszláv magatartást: közeledhet Magyarország felé, de külön vele meg nem egyezhet. A feljegyzés nem hallgatja el, hogy Kánya 1938 márciusában a budapesti német követ tudomására hozta, a Führernek novemberben messzebbmenő javaslatot tett.5 2 A kétféle interpretálás közötti ellentmondás feloldására azonban nem vállalkozik. Elmondja viszont Sztójay berlini puhatolózásait, amelyek révén a magyar külpolitika végül is világos választ szeretett volna kapni, hajlandók-e a németek a magyar javaslatokat eredeti formájában Belgrád felé közvetíteni vagy sem. „Belgrádi követünk később megbizást kapott — olvashatjuk tovább —, hogy ebben az ügyben tapogatózzon Stojadinovic miniszterelnöknél. Amint azonban a követ jelentette, Stojadinovié nem mutatott hajlandóságot arra, hogy az ügyben bármit is tegyen. Utalt arra, hogy nem tehet engedményt a magyar-jugoszláv határ biztosításával kapcsolatban, mert ő ezt a határt anélkül is biztosítottnak tartja. Azonkívül nem is vállalhat semmi olyan kötelezettséget, amely őt mint Jugoszlávia képviselőjét konfliktusba hozhatná a kisantantállamokkal."5 3 Ez a szövegrész arra vall, hogy — ha több hónapos késéssel is — a német diplomácia eleget tett a magyar unszolásnak. Minthogy azonban a követ megbízása csupán „tapogatózásra" szólt, nem lehetett kétséges, hogy ennek eredménytelenség lesz a vége. „A magyar követ továbbá azt is megkérdezte, hajlandó-e Németország vezérkari megbeszéléseket kezdeni abból a célból, hogy bizonyos pontokban tisztázzák a Csehszlovákia ellen esetleg szükségessé váló közös katonai akció esetén mindkét fél magatartását. A követ erre egyelőre nem kapott feleletet. A kérdést azonban Keitel tábornok budapesti látogatása alkalmával a kormányzóval megvitatta. Akkor abban állapodtak meg, hogy katonai-hadműveleti megbeszélésekre csak akkor kerülhet sor, ha a politikai célkitűzések már tisztázódtak."5 4 Keitel magyarországi tárgyalásairól nem maradt fenn közvetlen forrás,5 5 így kellő figyelmet érdemelnek az itt közöltek. Ha tekintetbe vesszük, hogy Keitel látogatása során Komáromtól Hegyeshalomig megszemlélte a magyar határt,5 6 ami nyilvánvaló, hogy Magyarországnak a Csehszlovákia elleni ilyen vagy olyan formában való részvétele iránti német igényt jelentette, és ezzel vetjük össze azon utalást, mely szerint megállapodás történt a hadműveleti megbeszéléseknek a politikai célkitűzések tisztázása utáni időpontjára való halasztását illetően, akkor elég egyértelműen kiviláglik ebből, hogy most már a magyar vezetés korántsem szorgalmazza — tavasszal tanúsított magatartásával ellentétben — a vezérkari megbeszélések elkezdését. „Imrédy és Kánya magyar miniszterek július 18 — 21. között lezajlott római látogatása alatt a megbeszélések tárgyát Magyarországnak a kisantant államokkal, különösen pedig Jugoszláviával fennálló viszonya képezte."5 7 E tárgymeghatározás tartalmilag lényegében azonos azzal, amit a németországi látogatástól várnak — egy pont (Csehszlovákia) kivételével. De ez igen lényeges különbséget takar. A római tárgyalások tartalmának körvonalazásánál azért hiányzik Csehszlovákia említése, mert a magyarok előbb Jugoszláviával szemben szerettek volna a fasiszta " Vö. DGFP - D. V. 163. sz.. ADAP - D. V. 1вЗ. sz. M WILHELMSTRASSE 133. sz. Eszerint a német követ március 7-i jelentésében számolt be a magyar külügyminiszternél tett látogatásáról. Kánya napijelentése pedig (DIMK II. 121. sz.) pontosan jelzi, hogy a beszélgetés március 4-én zajlott le. " WILHELMSTRASSE 133. sz. " Uo. " Ld. Ádám 244. 1. A látogatáshoz adalék: WILHELMSTRASSE 128. sz. 11 Hoensch 79. 1. 124. sz. lábjegyzet. » WILHELMSTRASSE 133. sz.
