Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
652 PllITZ PÁL Nem a kiéli látogatásról készültek, mégis annak teljesebb megértéséhez nélkülözhetetlenek a Hitlernek Imrédyvel és Kányával 1938. szeptember 20-án, Darányival 1938. október 14-én, valamint Csákyval 1939. január 16-án folytatott tárgyalásáról készített feljegyzések. Ez utóbbiról magyar forrás is olvasható.3 7 A tárgyalások német részről történő előkészítése A külügyminisztériumi tájékoztató feljegyzések azért érdekesek, mert mutatják, hogy a német diplomácia miképpen tekintett a tárgyalások elé, milyen kérdések előkerülésére számított. Woermann, a politikai osztály vezetője, aki alig néhány hónapja vette át az ügyeket az időközben államtitkárrá kinevezett Weizsackertől,3 8 az érdemben 22-én kezdődő tárgyalásokhoz pontosan meg nem határozható napon — de nem korábban mint augusztus 10. — 14 birodalmi vezető számára juttatja el a politikai osztály összeállítását.3 9 Az összeállítás egyik irata a kormányzó másfél gépelt oldalas, csupán a Novarán történteket részletező, egyébként tényekre szorítkozó, 1920. március 1-gyel ( !) záródó életrajza.4 0 Két további irat közül az egyik Magyarország bel-, a másik külpolitikai helyzetét ismerteti. A belpolitikai viszonyokat megvilágító írás a Gömbös halála utáni helyzetet veszi szemügyre. Ismerteti a Darányi-kormány idején megalkotott törvényeket, majd hosszasabban foglalkozik a zsidótörvénnyel. Kiemeli a törvény alapelvét, amely szerint a zsidóknak maximum 20%-a vehet részt az ország kulturális ós gazdasági életében. Hangsúlyozza, hogy a törvény a „zsidó" fogalmának meghatározásánál nem a faji, hanem a felekezeti elvből indul ki. A Darányi-kabinet visszalépése — szerinte — a széles közvélemény számára meglepetés volt. Közli a lemondás Darányi által adott indoklását, de hozzáteszi további okként, hogy Darányi nem tudta a létrejött nyugtalanságot megszüntetni és a szélsőjobboldali pártok (amelyek az államfő támadásától sem riadtak vissza) propagandáját megakadályozni. A továbbiakban arról szól, hogy már a győri program meghirdetésekor az összes mértékadó politikai tényező egységes volt abban, hogy utódként csakis a program szellemi megalkotója — Imrédy Béla — jöhet számításba. így kinevezését a közvélemény magától értetődő dolognak fogta fel. Imrédy bemutatkozó bszédét taglalva rávilágít arra, hogy a miniszterelnök rendkívül élesen támadta a „földalatti szervezeteket", amelyek gyakran jobboldali jelszavak alatt ártalmas eszméket propagálnak, lelki terrorral, fogadalmakkal igyekeznek hiszékeny elemeket maguknak megnyerni. Imrédy propagandáját áttekintve megállapítja, hogy az alapjában nem sokban tér el a Darányiétól, de kétségtelenül nagyobb energiával hajtja azt végre. A szélsőjobboldali mozgalmakat teljesen szétforgácsoltaknak jellemzi, amelyek a magyar politikai életre számottevő befolyást nem gyakorolnak. (!) A belpolitikai áttekintés azzal zárul, hogy a kormány eddigi munkája, a miniszterelnök nagy ügyismerete, hatalmas munkabírása és ritka szónoki képessége, valamint a frontharcosok közötti népszerűsége a széles közvéleményben igen megerősítették a kormány helyzetét, úgyhogy az ország belpolitikai és gazdasági életében lényeges nyugalom következett be.41 A Magyarország külpolitikai helyzetével foglalkozó írás elöljáróban leszögezi, hogy jelenleg a magyar külpolitika a Németországhoz és Olaszországhoz fűződő szoros baráti viszonyra támaszkodik. Emlékeztet arra, hogy a római jegyzőkönyvek olasz — magyar viszonylatban továbbra is fennállnak. A német—magyar közös határt Németország véglegesnek és sérthetetlennek tekinti. Szóbahozza a feljegyzés a lengyel—magyar kapcsolatokat, melyek a kormányzó februári látogatása során megerősödtek és elmélyültek. Az irat egyharmada Magyarország és a kisantant viszonyával foglalkozik és kijelenti, hogy ez a kérdés jelenleg a magyar külpolitika fő problémája. Az 1937 augusztus vége óta folyó tárgyalások eddig semmiféle pozitív eredményt nem hoztak. A fegyverkezési egyenjogúság elismerése, valamint a megnemtámadási szerződés megkötése körül alapvető véleményeltérés már nincs, a tulajdonképpeni vitakérdés a kisebbségek ügye. A probléma abban van, hogy egyik kisantant-állam sem hajlandó a területén élő magyar kisebbségekre vonatkozóan Magyarországgal külön megegyezést kötni. És ezután egy igen lényeges megállapítás következik: „Tekintettel arra, hogy a kisebb" WILHELMSTKASSE 142., 149., 176. sz.: MAGYARORSZÁG, 83. sz., valamint DIMK III. 230. ez. " Weizsäckert 1938. március 19-én nevezték ki államtitkárnak. Vö. A DAP - D. II. 168.1., 1. lábjegyzet. "A feljegyzés, amelynek kíséretében Woermann a tájékoztató anyagokat szétküldl, keltezetlen, az egyes felj egyzések többsége szintén, de az egyik összeállításon 10-i dátum olvasható. " DZA Potsdam 61176. 83. " Uo. 82.
