Századok – 1974

Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III

A KIÉLI TALÁLKOZÓ 653 ségi kérdés Csehszlovákiában jelenleg teljesen nyitott, nem lehet előre látni, hogy mikor jön létre megegyezés ezen kérdésben Magyarország és a kisantant között." E kijelentés meglehetős világossággal mutatja, hogy a Wilhelmstrassét a bledi ideiglenes megegyezés nemcsak váratlanul érte, de annak eshetőségére vonatkozóan sem voltak információi. (A disztinkcióra azért van szükség, mert az ugyancsak felettébb meglepődött Ribbentrop számára Sztójay jelezte a megállapodás Bledben való esetleges megszületését.) Ezen jóslatát megerősítendő, a feljegyzés elmondja, hogy a kisantant állámai közül idáig csupán Jugoszlávia mutatott bizonyos készséget arra, hogy a Magyarországhoz való viszonyát normalizálja. Befejezésül az ekképpen tájékoztatott vezetők arról értesültek, hogy jelenleg a magyar kormány nem szándékozik kilépni a Népszöveteégből, ós nem várható Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz.4

2 A külügyminisztérium illetekesei külön feljegyzést szenteltek a német-magyar gazdasági kapcsolatoknak. Rögtön az irat elején exponálják a célkitűzést: amennyire csak lehet, szoros gazdasági kapcsolatokat kell fenntartani Magyarországgal, hogy a barátságos politikai kapcsolatok gazdaságilag is alátámasztást nyerjenek. Ugyanakkor ekképpen ellensúlyozni kell a nyugati hatalmaknak a Délkelet-Európába irányuló német gazdasági behatolást visszavetni vagy legalábbis gátolni igyekvő törekvését is. Ezután az — ismeretlen — szerző elmondja, hogy az elmúlt 4 évben a német—magyar gazdasági kapcsolatok kedvezően fejlődtek, ám az utóbbi időben tetemes nehézségek jelentkeznek. Az Anschluss óta Magyarországnak a német gazdaságtól való függése tovább fokozódott. Ezen — német szempontból — kedvező tényezőkkel szemben áll az, hogy Magyarországnak komoly nehézséget jelent németországi árubeszerzéseit a szükséges szinten megvalósítani. Például korábban Magyarország Ausztriától évente kereken másfél millió német márka értékben importált fát, amit, egyrészt a németországi árak jóval magasabb volta miatt, de a németek saját szükséglete miatt is előreláthatólag a jövőben nem lehet teljesíteni. A Magyarország javára mutatkozó szaldó már korábban is gyakran okozott „átmeneti" nehézségeket, a mostani körülmények között pedig már Magyarország követelése — az 1938. augusztus 9-i állapot szerint — 294 millió német márkára növekedett. Imródy különös aggodalommal figyeli ezt a fejlődést, és ezért újból és újból a szabad devizagazdálkodású országok felé kísérel meg orientálódni. A szerző ezen helyzetet egyenesen szerencsétlennek mondja, ós igen figyelemreméltóan azt a következtetést vonja le, hogy csak az a lehetőség van, hogy Németország magyarországi beszerzéseinek egy részét vagy szabad devizában fizeti ki, vagy legalábbis megadja Magyarországnak a lehetőséget — az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben —, hogy a létfontosságú nyersanyagokat Németországból világpiaci áron szerezhesse be. Ha Németország erre nem lesz hajlandó — folytatja a szerző —, akkor Magyarország kénytelen lesz a Németországba irányuló szállításait igen tetemesen korlátozni, elsősorban olyan termékek (pl. búza) esetében, melyeket másutt szabad devizáért értékesíthet. Ezután a feljegyzés ismételten Anglia és Franciaország Németország gazdasági expanzióját keresztezni igyekvő törekvéseivel foglalkozik. Megállapítja, mértékadó magyar körök tisztában vannak azzal, hogy Németország ós a délkelet-európai országok közötti természetes gazdasági kapcsolatokat mesterséges eszközökkel tartósan nem lehet meggátolni. Feltételezhető — folytatódik az irat —, hogy Magyarországon a Németországra való erőteljes gazdasági támaszkodással (Anlehnung) szembeni ellenállás nem oly erős, mint például Romániában. Mindamellett — figyelmeztet immár másodszor a szerző — a gazdasági kérdésekről folyó tárgyalásoknál „minden olyasmit el kell kerülni, amely a magyar urakban azt a benyomást keltené, hogy mi Magyarországot gazdasági függésbe ós ezáltal pulitikai béklyóba akarnánk kényszeríteni."43 E feljegyzés talán azért érdemel különös figyelmet, mert elég plasztikusan mutatja azt, hogy az egyre erősebb német gazdasági behatolás kétségbevonhatatlan ténye sem képes még ebben az időben — 1938-ban, az első bécsi döntés előtt — olyan helyzetet teremteni, amelyben a német gazdaság ne lenne kénytelen számolni azzal az eshetőséggel, hogy a magyar gazdaságpolitika számukra nem kívánt irányba fejlődhet. Ezt megakadályozandó, komolyan merül fel az elkerülhetetlen kedvezmények megadásának szükségessége. » Uo. 87 -88. Augusztus 17-én Sztójay felkereste a német külügyminiszert és közölte vele, hogy a magyar-kisantant tárgyalásokban — úgy tűnik — bizonyos fordulat következett be, és így esetleg egyezmény megkötésével lehet számolni. Ribbentrop azt felelte a magyar követnek, hogy a jelen pillanatban a kisantant tal és így Csehszlovákiával folyó tárgyalások nem szerencsések. Az elképzelései keresztezése miatt bosszús miniszter szerint, ha Magyarország a kisebbségi kérdésre vonatkozó „erőtlen nyilatkozattal" megelégszik, akkor e politika helyes lehet. Ha azonban Magyarország revízióra törekszik, akkor a Kellog-paktum szellemében fogant nvilatkozat csak megnehezíti az oda vezető utat. 0L Fllmtár 14288. sz. doboz. « DZA Potsdam «117«. 89-93.