Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
A KIÉLI TALÁLKOZÓ 651 akarják a magyar vezetőket elkápráztatni, amire az egyébként ridegen számító náci politikának feltétlenül komoly oka kellett, hogy legyen.3 0 A fogadtatás pompájában ugyanakkor nyilván szerepet játszott az, hogy Horthy volt az első európai államfő, aki a Harmadik Birodalmat hivatalosan meglátogatta. És nem alaptalan az a feltételezés sem, hogy a németek túl akartak tenni a franciákon, akik néhány héttel korábban szintén káprázatos pompát fejtettek ki az angol királyi pár hivatalos párizsi látogatása alkalmával.3 1 A rendelkezésre álló források Milyen források állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy a látogatás során lezajlott tárgyalásokat rekonstruálhassuk, illetve ezek világánál a német—magyar kapcsolatok ez idő szerinti alakulását megrajzolhassuk? Rögtön előre bocsáthatjuk, hogy a magyar oldalról származó források terén a helyzet eléggé szegényes. Tekintettel arra, hogy a látogatás — amint a következőkből részletesen kitűnik — a német-magyar kapcsolatok egyik „sötét" fejezetévé vált, a magyar részről készült feljegyzések sok olyan mozzanatot tartalmazhattak, amelyek magyar szempontból nem tették kívánatossá, hogy a németek kezére jussanak. Megalapozottnak lehet tekinteni azt a véleményt, amely szerint az 1944. március 19-i német megszálláskor a Külügyminisztériumban is végrehajtott nagy aktaégetés során az ezen látogatásról készített feljegyzések és más dokumentumok is a lángok martalékává lettek. Mindenesetre tény, hogy a Külügyminisztérium vonatkozó állagaiban a németországi látogatásról készült iratokat nem lehet fellelni.3 2 Egy magyar forrás azonban mégis fennmaradt. A Rátz Jenő honvédelmi miniszter készítette 7 gépelt oldalas feljegyzésről van szó, amely a német hadvezetőséggel való levelezés iratai közé keveredett, majd a nyilasok birtokába jutott, végül pedig az amerikaiak hadizsákmánya lett. Jelenleg Washingtonban található; másolata a néhány éve az Országos Levéltárban mikrofilmen meghozott anyagok között van.3 3 A német oldalról származó források a német külügyminisztérium iratai. Legértékesebb részük az, amelyik az angol majd a német nyelvű aktapublikációban napvilágot látott. A találkozóra vonatkozó és kiadott német forrásokat (egy kivételével) hiánytalanul közli a Wilhelmstrasse magyar vonatkozású anyagaiból publikáló „A Wilhelmstrasse és Magyarország" című, közelmúltban megjelent dokumentumkötet.34 Ezen forrásokat szerényen egészítik ki a potsdami Német Központi Levéltárban található, a látogatás előkészítését célzó — több iratból álló — külügyminisztériumi tájékoztató feljegyzések.3 5 Bár nem elsődleges források, mégis, minthogy a magyar források hiányos voltát enyhítik, igen fontosak Horthy visszaemlékezései, valamint Nagybaezoni Nagy Vilmos emlékiratai. Nagy Vilmos emlékiratai autentikus voltának az ad nyomatékot, hogy tulajdonképpen a németországi látogatáson részt vevő honvédelmi miniszter elbeszélését veszi át ezen témára vonatkozóan.3 6 •• A hajókeresztelést említhetjük itt első helyen, amelyet a Times úgy jellemzett, hogy az „válogatott bók volt Magyarország irányában" (uo. aug. 23). A magyar lapok szinte kivétel nélkül idézték az angol újság megállapítását. A látogatás protokolláris részét részletesen felelevenítette Horthy memoárjában (Horthy 197 - 205. 1.). Érdekes és a tengelyhatalmak viszonyára is fényt vető történet kerekedett a megkeresztelendő hajó névadására vonatkozóan. Először a hajót Tegethoff névre akarták a németek keresztelni, hiszen ez ismét bók lett volna az osztrák-magyar hadiflotta utolsó prancsnoka, Horthy felé. Csakhogy Tegethoff a lissai csatában az olaszok felett aratott győzelmet, és ezért ez - ahogy Horthy mondja - „olasz barátaink körében elkedvetlenedésre adott volna okot" (Horthy 197. 1.). így lett a hajó neve „Prinz Eugen". Azonban az eredeti terv híre — az olaszok nagy bosszúságára - mégis széltében elterjedt. A Stefani olasz távirati iroda „jól értesült körökre" hivatkozva „teljesen alaptalannak" mondja a Tegethoffvariációkat (K 428. 1365. köt., aug. 12.). " САМ 238. 1. "Vö. DIMK II. 545. 1. 128. lábjegyzet. » OL Film tár 16. 732-1662. Az irat eredeti jelzete: HM P/33-1938. A továbbiakban erre hivatkozunk. Az akta meglétére Juhász Gyula volt szíves felhívni a figyelmemet, amiért itt mondok köszönetet. Később került a kezemhez T. L. Sakmysternek a Canadian Slavic Studies 1869-es évfolyamában publikált tanulmánya, amely - tudomásunk szerint - először hasznosítja ezt az igen lényeges forrást. A cikk függelékeként pedig a szerző - angol és magyar nyelven - közli az akta Hitler-Eátz megbeszélését rögzítő részét (Sakmyster 677-691). " DGFP D. II. 221., 367., 383., 390., 392., 395., 402. sz., illetve ADAP - D II. 221., 367., 383., 390., 392., 395., 402. sz., valamint a WILHELMSTRASSE 133-139. sz. A továbbiakban hivatkozásainkban csak a magyar kiadványt használjuk. A WILHELMSTRASSE с. kötetben nem közölt, de a látogatáson készült feljegyzést ld. DGFP — D. V. 52. sz. és ADAP-D. V. 52. sz. "DZA Potsdam 61176. sz. Ezek közül az egyik mindhárom előbb említett kiadványban publikáltatott. WILHELMSTRASSE 133. sz. "Horthy 197-206. 1., Nagy 19-25. 1.
