Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
650 PllITZ PÁL A valóságot elferdítve, attól a Csehszlovákiától kórt messzebbmenő kisebbségi nyilatkozatot, amely ország nemzetiségi politikája — minden tehertételével együtt is — sokkal pozitívabb volt, mint a korabeli Jugoszláviáé vagy főleg Romániáé. Csehszlovákia azonban nem tehette meg, hogy olyan engedményeket adjon a kicsiny, gyenge, szegényesen felfegyverzett Magyarországnak, amit a hatalmas, dinamikusan fejlődő, a kor színvonalán mind félelmetesebben felfegyverkező Németországtól megtagadott.2 2 Mikor Krofta látta, hogy az általa nyújtható szerény engedményekkel Magyarországot korántsem tudja kielégíteni, akkor a csehszlovák álláspont megmerevedett.23 így köszöntött be a nyár. A májusi válság után Hitler korántsem adta fel Csehszlovákia elleni terveit, hanem visszatért a tavasszal is követett taktikájához, az ország belső bomlasztásához. Közben tovább folytatódtak a fegyveres előkészületek. A támadás kezdetét arra az időpontra rögzítik, amikorra a belső bomlasztás már feltehetően kellően előkészíti a talajt és a sikeres fegyveres beavatkozásnak létrejönnek a feltételei. Az 1938. május 30-án aláírt ún. „Zöld terv" („Fall Grün") alapkoncepciójához tartozott a lengyel és magyar tevőleges részvétel biztosítása. Most ellenben fonákjára fordulnak a dolgok. Míg tavasszal a magyarok érdeklődnek élénken a katonai együttműködés részletkérdései megbeszélése iránt és a németek — félvén, hogy tervük idő előtt nem kívánatos helyeken is ismeretessé válik — elzárkóznak ezen igény teljesítése elől, addig most éppen ők tartják kívánatosnak (a lengyelek mellett) a magyarok részvételét is, ellenben a magyarok azok, akik — attól tartván, hogy az akció balul üt ki ós ezzel megengedhetetlen kockázatot vállalnak, tartózkodóvá válnak.24 Kiel Ahogy telnek múlnak a hetek, az angol kormány mind távolabb jut határozott májusi magatartásától. Augusztus elején Prágába küldi — nemhivatalos módon — Runciman lordot, akinek tevékenysége csak olaj a tűzre, mert bátorítja a szudétanémeteket, bátorítja Hitlert. A hangulat pattanásig feszül és ebben a légkörben válik ismeretessé augusztus 11-én az MTI jelentése, amely tudatja a világgal, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, felesége és népes kísérete társaságában augusztus folyamán Hitler Adolf vezér és kancellár meghívására Németországba utazik. Az államfőt útjára a miniszterelnök, a kül- és hadügyminiszter is elkíséri.26 Másnap valamennyi magyar ós számos külföldi napilap közli az MTI jelentését2 6 és így széles körben válik a látogatás híre ismertté ós egyben szélsőséges találgatások táptalajává. Bármennyire is tarka azonban az a kép, amelyet a különböző találgatások együttese képvisel, szinte mindegyik feltevés közös nevezőre hozható abból a szempontból, hogy a látogatástól a német—magyar kapcsolatok szorosabbra fűződését remélik, gondolják, félik — ki-ki indíttatása, világnézete, érdeke szerint. Nem kétséges, hogy a kapcsolatok szorosabbá válásának talaja a Csehszlovákia ellen tervezett agresszió. Számos helyütt felbukkan, hogy a németországi tárgyalások során a közbeékelt ország ellen irányuló magyar—német katonai egyezmény megkötésére kerül sor. Általános a vélemény, hogy a magyar kormány nem lesz képes a szövetségkötésre irányuló német nyomásnak ellenállni.2 7 A magyar küldöttség elutazására a Szent István-ünnepségek befejeztével, augusztus 20-án késő este kerül sor.2 8 Már a német-magyar (nemrég még osztrák-magyar) határtól, amerre a magyar küldöttség vonata elhalad, fellobogózták az útvonalat. A zászlóerdő végig a Birodalmon egész Kiéiig tartott, sőt a tengerpartot is Kiéitől Laböig feldíszítették.2 9 Számos jel mutatott arra, hogy válogatott gesztusokkal, bókokkal 22 „Hodiía szintén azt mondotta — számol be Gratz Gusztáv Kányának 1938 március elején tett prágai útjáról — , hogy erről a kérdésről nem lehet beszélni, mert lehetetlenség, hogy Csehszlovákia a relatíve gyenge Magyarországnak területeket adjon, és a hatalmas Németország által kívánt területeket megtagadja." De különösen Bcneä, valamint Hodía és Krofta is, még élesebben is kifejezték Gratznak ezzel kapcsolatos véleményüket: ,.. .. ha Franciaország mégsem akarna vagy tudna egy német támadás esetében segíteni.. . hát akkor a cseh nép, amely már évszázadokig élt a szent Római Birodalom gyomrában, el fogja bírni azt is, ha a jövőben líjból egy pár évszázadot egy másik Német Birodalom gyomrában fog élni." MAGYARORSZÁG 22. sz. Idézi: Ádám 193. 1., Kovács 315. 1. 23 Ez a Kisantant 1938 májusi, sínaiai értekezletén következett be. Vö. Ádám 220-223.1., Kovács 323. i. " MAGYARORSZÁG, 31. sz. Vö. Zsigmond 265. 1. 2S K 428. 421. kötet 1938. aug. 11. 21 К 609. 68. csomó. 21 К 428.1365. és 1366. kötet, К 429. csomó, К 609. 68. csomó, Űj Hang 1938. X. 44. lap, Űj Magyarság, 1938. VIII. 20. " К 422., 428. köt., aug. 20. Horthy némileg pontatlanul rögzíti az időpontot visszaemlékezéseiben, ő ugyanis 21-i indulásról beszél. Horthy 197. 1. 21 К 428., 422. köt., aug. 19., aug. 21.
