Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 617 hogy az író itt I. András és I. Béla testvérharcának színeivel jellemzi Kálmán és Álmos harcát,15 9 vagy hogy a szerző alkalmasint a várkonyi jelenetet utánozta.16 0 Horváth János helyesen utalt arra, hogy a tartalmi mozzanatok nem az egykorú lejegyzés mellett szólnak; szerinte olyan megállapítást, hogy Kálmán és Álmos „mindketten ifjak és bohók (lascivi)" voltak, azaz nem kell őket nagyon komolyan venni, csak III. István korában tettek lehetővé a társadalmi és politikai viszonyok.161 Anélkül, hogy kizárnánk a III. István(esetleg III. Béla-) kori keletkezés lehetőségét,162 valószínűtlennek kell ezt tartanunk, hiszen egyrészt: aligha hihető, hogy III. István korában még anynyira egyenlőként kezelték volna Kálmánt és Álmost, ahogyan a Horváth János által helyesen értelmezett passzus mutatja,163 másrészt: erősen kétséges, hogy III. István kora alapjában véve érzéketlen lett volna a korona kérdése iránt, márpedig az a beállítás, hogy azt fogadják el királynak (a szöveg ,,úr"-ról beszél, a XIII. században kiépülő familiaritás szakszavát használva164 ), aki kettejük közül győz, nagyfokú közömbösségről tanúskodik. A megírás idejét illetően inkább III. Béla kora, az idoneitás térhódításának kezdete lenne elképzelhető: aki győz, testileg „idoneus". Egy mozzanat azonban meggondolkodtató. Horváth János hívta fel a figyelmet arra, hogy a 155. fejezetben a ,,lényeget illetően ugyanaz a jelenet ismétlődik meg . . .",16 5 mint a 144.-ben.166 A 155. caputból megtudjuk, hogy II. István oroszországi hadjáratán a főemberek megtagadták az engedelmességet a királynak: „Mi okból és mi célból haljunk meg? Ha megszerezzük a hercegséget, kit tesz a király közülünk herceggé? Határozzuk el tehát, hogy senki sem vívja a várat, és mondjuk meg a királynak, hogy mindezt főembereinek szándéka nélkül cselekszi." Pázmány nembeli Kozma pedig így szólt a királyhoz: „Uram, mit cselekszel? Ha sok vitézed halála árán elfoglalod a várat, kit teszel meg herceggé? Ha főembereid közül választod, senki nem marad meg itt. Vagy tán magad akarod elhagyni királyságod, hogy herceg légy? Mi, bárók, nem ostromoljuk a várat. Ha ostromot akarsz, harcolj te magad, mi azonban visszatérünk Magyarországra, és királyt választunk magunknak." A fejezet vonatkozó része formailag feltétlenül XIII. századi megfogalmazásra vall; erre az időre mutat a „de genere" kifejezés és a „baro" szó használata. Ez utóbbi Erdélyi László szerint 1217 táján kezd nálunk divatba jönni,16 7 Mályusz Elemér sze-159 Hóman Bálint: A II. Géza korabeli Névtelen. Századok, 1931. 229 és 229. 1. 2. jegyz. 160 Horváth János: i. m. 278. 161 Uo.; uő. (Bóta László): Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái című doktori disszertációjának vitája. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, VIII (1956) 318. 162 A csak Mügelnnél német nyelven fennmaradt szövegben a szerző többször is hangsúlyozza, hogy a magyarok nem, álltak ki határozottan egyik trónjelölt mellett sem (54 — 56. fej.). Ld. Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái 278-279. 163 Bóta László : i. m. 318. 164 Ld. Szekfű Gyula: Serviensek és familiárisok. Vázlat a középkori magyar alkotmány- ós közigazgatástörténet köréből. Értekezések a történeti tudományok köréből XXIII. köt. 3. sz. Bp. 1912. 28. 185 Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái 278. — Kiemelés ott. 166 A két fejezet összetartozására már Domanovszky Sándor (Századok, 1902. 820) utalt. 167 Erdélyi László: Krónikáink atyja Kézai 37. 3*
