Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
618 KKISTÓ GYULA rint első magyarországi előfordulásai 1203-ból és — magyar előkelőkre alkalmazva — 1205-ből valók,16 8 Györffy György szerint pedig a „baro" szó Magyarországon egy 1216-ban kelt — némileg gyanús — oklevélben tűnik fel, 1228-tól kezdve általánossá válik, és bekerül az 1231. évi törvénybe is.109 Joggal megjegyezhető azonban,17 0 hogy — a „de genere" mellett — a „baro" szó interpoláció, későbbi értelmező betoldás. A szakirodalom általában hitelesnek fogadja el az ún. Kozma-jelenetet,17 1 csak Erdélyi László hangoztatta kései jellegét, ő emelte ki, hogy az író bárókról beszél, akik oly hangon ellenkeznek a királlyal, ahogy a XIII. század végi s főleg a XIV. század eleji bárók beszélhettek a királyi birtokok és jövedelmek uraiként a korona szegény örökösével; ezek a bárók királyválasztásról szólnak, amire az Árpádházi királyok évenként változó ispánjai gondolni sem merhettek.172 Ha Erdélyi datálásával nem is érthetünk egyet, mi is úgy véljük — s ez a 144. és a 155. fejezet lényeges közös vonása — : határozott bárói állásfoglalásról van itt szó, szembefordulásról a királlyal. A bárói velleitást tisztán mutatja a királyválasztással való fenyegetés, ami az 1220-as években — II. András ellenében, IV. Béla ifjabb király javára — reálisan létező probléma volt.173 Könnyen lehet, hogy e két fejezet egyazon időben, az 1230-as években keletkezett, de csak IV. Béla rex iunior környezetében jöhetett létre, hiszen a bárói tendenciák érvényesítése mellett a szövegek szemléletén IV. Béla irányvonala is nyomot hagyott. A 144. fejezetben tárgyalt, Kálmán és Álmos nevére szignált ellentétben joggal kereshető Imre és II. András, a két „bohó ifjú" harca. Egy merev bárói felfogás semmiképpen sem ítélné el a trón birtoklásáért folyt testvérharcot, hiszen ez a nagyurak számára a vagyonszerzés első számú útját jelenti. A trónküzdelem „lovagjait" elsősorban IV. Béla ifjabb királynak állt érdekében elmarasztalni, aki éppen az így elherdált birtokok visszaszerzéséért harcolt. A 155. fejezetben nem nehéz felismerni II. András halicsi háborúit és a nyomukban támadt bárói elégedetlenséget, azt a légkört, amelyben csaknem sor került új király választására, IV. Béla trónra ültetésére. Ennek az epizódnak a krónikába kerülése nyilván kedves lehetett IV. Béla szemében, de itt már felhangzik — ha egyelőre még IV. Béla uszályában is — a büszke öntudatra valló „Nos barones . . . non" állásfoglalás, amellyel később annyit csatázik majd IV. Béla is. 168 Mályusz Elemér: A magyar köznemesség kialakulása. Századok, 1942. 277. 1. 1- jegyz. 169 Györffy György: A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei, III (1963) 89. — A „baro" szó 1228 — 1231 közti előfordulásainak felsorolását ld. uo. 89. 1. 180. jegyz. 170 Ld. Gerics József: Gesta-szerkesztéseink 25. 171 Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában 264 — 265; Domanovszky Sándor: Századok, 1902. 820; Deér József: A magyar törzsszövetség ós patriomoniális királyság külpolitikája 114. 1. 341. jegyz.; Molnár Erik: A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig.2 Bp. 1949. 317; Elekes Lajos Lederer Emma—Székely György: Magyarország története I. Az őskortól 1526-ig. Egyetemi tankönyv. Bp. 1961. 95 (a vonatkozó részt Lederer Emma írta); Gerics József : Gesta-szerkesztéseink 25; Elekes Lajos: A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig. Bp. 1964. 78; Makk Ferenc: i. m. 33. 172 Erdélyi László: Krónikáink atyja Kézai 45; uő.\ Ötven historicus szentistváni emlékművei. Sok tisztázott alapvető probléma. Szeged. 1941. 15. 173 Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet I. 2 Bp. 1935. 497- 498.
