Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
614 KRISTÓ GYULAI közlő S-kódex László ,,regalis liberalitas"-áról beszél). László testi kiválóságát a 102. (öt kunt ölt meg), a 103. (párviadala a leányrabló kunnal) és a 121. fejezet mutatja (a csata előtt megcseréli jelvényét Gézáéval, hogy védje bátyját az ellenség csapásától). Világos: a krónika nyilvánvalóan igazolja László trónjogosultságát, s ezt az idoneitás legtisztább eszközeivel teszi, ugyanazt a gondolatkincset használja fel, melyet a László-legenda is sugall. Hogyan jelentkezik a feltett XIII. század eleji krónikában a legitimitás? Már láttuk: a László-legenda úgy ad kifejezést a legitim elv respektálásának, hogy elismeri Salamon uralkodásának jogosságát. Ugyanez a beállítás a krónikában is lépten-nyomon elénk bukkan, Salamon királyként szerepel, király voltát még az élesen András-ág-ellenes 100. krónikafejezet sem vonja kétségbe. Ezen túlmenően — mint már szóltunk róla — a 120. fejezetben is találkozunk a legitimitás félreérthetetlen jelentkezésével: "Regnum vero et corona tibi tradetur a Domino".146 E mondat a legitim elvet valló Hartvik közvetlen ismeretét mutatja, ami nem meglepő, hiszen egyrészt — mint a László-legenda mutatja — a legitim szemlélet még a XIII. század elején is élt, másrészt pedig a Hartvik-legenda éppen 1201-ben vált autentikussá. Itt azonban nem egyszerűen a legitimitás beszüremléséről van szó, hanem annak tudatos felhasználásáról. Erre az adott lehetőséget, hogy a szerző — a 124. fejezet bizonyítja — Gézát megkoronázottnak nyilvánítja, vagyis: a legitimitás elveinek megfelelő, „legittime coronatus rex"-nek tudta elképzelni Gézát. Ebből az időből való a 131. fejezet ,,usque legittime coronari et coronam habere noluit" Lászlóra vonatkozó passzusa (melyet Múlyusz Elemér Thuróczi brünni kiadásának alapján a következőképpen emendál: „potius celestem coronam optabat quam terrenam. Et vivi regis coronam, usque legittime coronaretur, habere noluit, proponens in eius animo, ut, si firma pax inter eos esse posset" stb.147), amely — mint már szó volt róla — lehetségesnek tartja László legitim megkoronázását, amely elsősorban azért idoneista, mert László érdemesült különböző tulajdonságainál fogva a koronára, s azért nem lehet legitimista,148 mert a legitim felfogás soha sem ismerhette el László megkoronázásának érvényét. Vagyis aligha bizonyítható, hogy az eredeti idoneista fogalmazás üt át a legitim felfogáson,14 9 hanem az idoneista szemléletű szerző saját elvei céljainak szolgálatába akarja álhtani — és állítja — a legitimitást, sőt, elmossa a legitimitás eszméit az idoneitásétól elválasztó különbségeket, a legitimitást beolvasztja az idoneitásba. Világosan mutatja ezt az, hogy krónikásunk szerint Géza „idoneus" a trónra, tehát nincs, nem lehet akadálya törvényes megkoronázásának. Ez a legitimitás — tudatos — meg nem értése ! Azaz kétségtelennek tűnik: bár a XIII. század elejére az elvi legitimitás csorbát szenvedett, végleges kiküszöböléséről nem lehetett szó, hiszen II. András az idoneitás platformjáról támadta Imrét, és negligálta III. Lászlót, de ugyanakkor 1205-től maga is legitim uralkodó.150 Ez az egyeztetés érződik a krónikán. Vagyis: írónk elismeri Salamon törvényes király voltát, de sötét portrét fest róla: rideg természetű (109. fej.), Géza elfogására törekszik (110. fej.), Géza és László elveszejtésén mesterkedik (111. fej.), elfogadja Vid tanácsát Géza megvakítására (114., 116. 146 Ld. Csóka J. Lajos: i. m. 557. 147 Mályicsz Elemér: Magyar Könyvszemle, 1967. 8 — 9. 148 Vö. másképpen Gerics József : Gesta-szerkesztéseink 89, 94. 149 Vö. uo. 94. 150 Ld. Csóka J. Lajos: i. m. 560-551.
