Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 613 kezett,13 9 de később a régi gestára vezették vissza.14 0 Különösen fontos, hogy e fejezetet Gerics József XII. vagy XIII. századinak tartja.14 1 S ha sikerült valószínűsíteni, hogy a 120. és a 124. fejezet egyazon korban keletkezett, s hogy a 124. fejezet XIII. század eleji, akkor nehezen tartható a 120. fejezet Kálmán-kori eredeztetése. Az isteni sugallatra épülő alkalmasságon túl több helyen találkozunk Géza idoneitásának kifejtésével a krónikában. A 109. fejezet szerint Géza istenfélő, szíve könyörületes, ezzel szemben Salamon rideg természetű. A 117. fejezet a bátor lovag dicsfényével övezi Gézát, aki csapatával keményen szállt szembe a harmincszoros túlerővel. Ez az epizód egyszerre hivatott igazolni Géza testi és lelki idoneitását. A 122. fejezet Géza és László mogyoródi győzelmét a „divinitus" szóval jellemzi. Világos: a XIII. század elejének krónikása döntően az istentől kinyilatkoztatott idoneitás miatt hangsúlyozza Géza trónjogosultságát, de nem mulasztja el aláhúzni Géza kegyes, a királyságra őt alkalmassá tevő erkölcsi tulajdonságait sem. Hogyan jelentkezik a krónikában az idoneitás Lászlóval kapcsolatban? Láttuk, hogy a László-legenda egyaránt hangot adott istentől eredt, lelki és testi idoneitásának. Nyilván ugyanezeket az elemeket kell keresnünk a krónikában is. A 131. fejezet tömören mutatja mindhármat: az isteni kiválasztottságot,14 2 a lelki emelkedettséget14 3 és a testi kiválóságot.14 4 Ha mindehhez hozzávesszük a 131. krónikafejezet előtti, László trónraléptét előkészítő részeket, világos: az író az idoneitás alapján tekintette királynak Lászlót. Az istentől eredt idoneitást mutatja a 120. és a 124. fejezet, melyekben László megérti az ég kinyilatkoztatásait, a 121. fejezet, ahol a csata előtt istenhez imádkozik, fogadalmat tesz; a hölgymenyét-epizód is elhivatottságát jelzi; végül a 129. fejezet, melyben a szentet angyalok védik. László lelki emelkedettségét hivatott alátámasztani a 117. (László vigasztalja és isten kegyelméhez utasítja csatát vesztett bátyját, Gézát), a 122. (László őszintén megsiratja harcban elesett ellenségeit)14 5 és a 130. fejezet (az eredetibb szöveget 139 Salamon Ferenc: i. m. III. 11; Madzsar Imre: i. m. 1. 1. 1. jegyz. 140 Györffy György : Krónikáink és a magyar őstörténet 158—169; Horváth János: m. 14; Kardos Tibor: Filológiai Közlöny, 1957. 215. 141 Gerics József : Levéltári Közlemények, 1962. 5—6, 9. 142 ,,. . . divina dispensatione regni gubernacula suscepit . . ." 143 „Omnes enim noverant ipsum esse vestitum consumatione virtutum, fide atholicum, pietate precipuum, largitate munificum, caritate conspicuum." (Vö. Lászlói.egenda 5. fej.) „Unde in omnibus iudieiis suis mitigata legum severitate semper utebatur cmisericordie lenitate. Erat enim consolator afflictorum, sublevator oppressorum, pius páter Ipupillorum et protector orphanorum." (Vö. László-legenda 3. fej.) 144 „Convertit enim inimicos suos undique et exstirpavit adversarios." „Erat enim magnus . . ." (Vö. László-legenda 5. fej.) 145 E fejezet kapcsán Gerics Józsefíe1 szemben (Gesta-szerkesztéfe'nk 66, 92; uő. : A Tátony nemzetségről. Adalékok egy krónikahely értelmezéséhez. Ti rténelmi Szemle, 1966. 6 és 6. 1. 19. jegyz.) Boronkai Iván (i. m. 109) helyesen említette meg, hogy a V3-kódex hozza a korona kapcsán a ,,regum"-ot, illetve Csóka J. Lajos (i. m. 420) találóan utalt arra, hogy a László ajkára adott előadás nem lehet hiteles, mert Vid Salamontól nem koronát, hanem csak hercegséget kért. Véleményünk szerint az a tény, hogy a „regum" szó a XVIII. századi másolatból ismeretes V3-kódexben maradt ránk, nem jelentheti a szó negligálását, annál kevésbé, mert a „de propagine" mindenképpen kiegészítést kíván. AV, „regum"-jával kiegészített mondat kerek egész: „Sed miror, quia de genere ducum non fuisti, cur ducatum volebas, nec de propagine regum, quare coronam optabas?" A „dux"hoz a „ducatus", a ,,rex"-hez a „corona" tartozik. E szerint tehát a 122. fejezet koronája — szemben Gerics József felfogásával — nem a hercegség jelképe, hanem csakis királyi koronát jelenthet.
