Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
690 622 KRISTÓ GYULAI A XII. század közepi oklevelekben 90 és az Imre-legendában9 1 is szerepei László, feltűnő, hogy mindegyik királynak titulálja. Tudjuk: nem vonható egyenes és feltétlen párhuzam az oklevelek és az elbeszélő források között, de királyi oklevelekről lévén szó, a királyhoz közel álló körök tudat-megnyilvánulásainak lecsapódásai ezek is. Tudomásul kell venni: Lászlót királynak tekintették a XII. század közepén. Miért? Több ok is közrejátszhat: László kanonizálta az első magyarországi szenteket,92 de talán még ennél is fontosabb lehet, hogy az Álmos-ági királyok korának felfogása szerint László Álmost jelölte utódául, vagyis nyilván Lászlóra vezethető vissza az Álmos-ág trón jogosultsága. Világos: az Álmos-ági legitimitás nem volt abszolúte következetes; nyilván nemcsak I. Lászlót, hanem I. Gézát is királynak tekintették, aki elvégre mégiscsak Álmos apja volt. Vagyis az elvi legitimitás bizonyára szigorúan érvényesült Borics ellen, visszafelé azonban tétova volt: engedett a dinasztikus szempontoknak. A III. István-kori történeti mű létét állító kutatók93 érvként általában a Mügeln Henrik német nyelvű munkájának94 52—56. fejezetében foglaltakra hivatkoznak. Mügeln ehelyütt 1152-től (onnét, ahol a Képes Krónika és a többi latin nyelvű kódex részletes hírközlése megszakad) 1167-ig viszi tovább aprólékosan a cselekményt. Hogyan vélekedjünk erről a szövegről? A kutatás kiderítette, hogy hitelessége vitán felül áll,95 tehát eredeti, vitathatatlanul latin nyelvű fogalmazata nem sokkal a tárgyalt események után íródhatott. A történészek többnyire megelégedtek annak konstatálásával, hogy — mivel Mügeln 1167-ig hoz bő szöveget — a forrásául szolgáló mű III. István korában keletkezett. De mert tudjuk, hogy Mügeln az 1163—1166 közötti évekre vonatkozóan semmi anyagot nem közöl, azaz nyilván e részt nem vette át az előtte fekvő kútfőből,96 joggal felvethető: hasonlóképpen nem Mügeln kivonatolásának esett-e áldozatul az 1167 utáni időt tárgyaló krónikás beszámoló? A kérdésre csak a német szöveg vizsgálata után tudunk válaszolni. Mügeln 54. fejezete arról tudósít, hogy „Lukács esztergomi érsek elküldte követét [II.] László királyhoz, és kiátkozta, amiért a maga hatalma alá ve-90 PRT VIII. 272 (Reg. Arp. I. 57. szám; igen hízelgően nyilatkozik ez az 1131 körül kelt oklevél Lászlóról: „regnante divina gracia victoriosissimo rege Ladislao"); Georgiva Fejér: Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis. Tomvs VII. Volvmen 6. Budae. 1832. 102, 103 (Reg. Arp. I. 59. sz.); Georgivs Fejér: i. m. Tomvs II. 129. (Reg. Arp. I. 77. sz.) 81 SRH II. 459 — 460. — Az Imre-legenda a „szent hit buzgó hívé"-nek nevezi Lászlót (uo. 460). 92 Világosan kitűnik ez az Imre-legendából. Közvetlenül az 1083. évi szentté avatás előtt Imre esodatettét jelentették „László királynak, aki abban az időben Pannónia élén állt" (uo. 459 — 460), s aki véghez vitte Imre elevatióját (uo. 460). 93 Domanovazky Sándor: Századok, 1902. 826 — 827; Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái I. Bp. 1904. 218; Hóman Bálint : i. m. 72; Domanovszky Sándor : Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta. Századok, 1933. 168, 183; Iosephus Deér: Quis fuerit fons primigenius Gestorum Chronicorumque Hungaricorum medii aevi ex saeculo XI-o oriundus at post deperditus. SRH I. 10; Alexander Domanovszky : Chronici Hungarici compositio seaculi XIV. Praefatio. SRH I. 235; Váczy Péter: i. m. 337; Horváth János : i. m. 272 — 273; Gerics József : Gesta-szerkesztéseink 107—108; Csóka J. Lajos: i. m. 425 — 426, 514, 523—524; Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai 39. 94 Kiadva: SRH II. 105 — 223. A továbbiakban a szövegben a fejezetszám szerint id ézzük. 93 Pauler Gyula: i. m. II.1 609; Domanovszky Sándor: Századok, 1902. 826; uó.: Mügeln Henrik német nyelvű krónikája és a Rímes Krónika. Századok, 1907. 128—131; Iosephus Deér: i. m. 10. 96 Domanovszky Sándor : Századok, 1907. 130.
