Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
596 KRISTÓ GYULA hagyományai már nagyrészt megromlottak, az ország tanácsa bomladozik"5 4 ) — mindhárom királyt (Salamont, Gézát és Lászlót) elítélhette a belviszályok szítása miatt. Hogy a legitim felfogás nem volt idegen Kálmán udvarától, ezt önmagában Hartvik bizonyítja. De Hartvik sem tudta, nyilván nem is akarta következetesen végigvinni. A legitimitás elvének, a koronázás királlyá avató szertartásának hangsúlyozása kiválóan alkalmas volt — István érdekében — Géza és István szembeállítására, — Kálmán érdekében — Kálmán uralkodása jogosságának bizonyítására, Álmos trón-aspirációjának és a német beavatkozásnak a visszautasítására, de egy ponton éppenséggel Kálmán ellen dolgozott. Hogyan? Kálmán legitim, törvényesen megkoronázott királynak tartotta magát, a koronához való jogát László jelölése által nyerte. Egy konzekvens legitim álláspontnak nyilván el kellett marasztalnia Bélát, Gézát és Lászlót a bitorlás vádjával. Ahhoz azonban, hogy maga Kálmán ne lássék törvénytelennek, el kellett ismernie — rést ütve az elven — Lászlót mint Kálmán hatalmának forrását, mert csak ilyen módon vált autentikussá Kálmán hatalmának jogalapja, a jelölés, csak így lett legitimizálva Kálmán uralma is. László elismerése viszont maga után vonta a Béla-ági királyok — Géza és Béla — uralkodása jogosságának elfogadását is, amit a keresztény idoneitás segítségül hívása oldott meg. Viszont: az Álmos ellen Kálmán érdekében kiépített legitim felfogás szellemében jogosnak kellett bemutatni — a keresztény idoneitás követelményeinek is megfelelő — András és Salamon országlását. Nagyon okos, higgadt, minden — történeti, jogi, politikai — szempontot mérlegelő, szinte körmönfont kompromisszum ez, melyet a keresztény idoneitás foglal egységbe. S a Salamon—Géza—László-kép ilyetén értékelésének nagy bizonyítékát éppen az András —Béla-ábrázolás adja. Szakemberek körében ma már aligha képezheti vita tárgyát, hogy Kálmán korában Magyarországon krónika (gesta) keletkezett5 5 (polémia legfeljebb abban a tekintetben jogosult, hogy e Kálmán-kori krónika egyben legkorábbi krónikás alkotásunk-e5 C vagy már kontinuáció; tárgyunk szempontjából azonban e kérdés indifferens). Másutt már kifejtettük5 7 — s itt csak röviden összegezzük — ama felfogásunkat, hogy a XIV. századi krónikakompozíció 92. fejezetében olvasható várkonyi jelenet írásba foglalása Kálmán korában történt. Igaz, Csóka J. Lajos úgy foglalt állást, hogy a várkonyi jelenet mai formájában (,,si vis regnum, accipe coronam") csak a XII. században alakulhatott ki, amikorra már Hartvik hatására (,,cui . . . corona debetur et regnum") kifejlődött a koronázásnak az a hatalomátruházó formája, 54 Závodszky Levente : A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bp. 1904. 182—183. 55 Horváth János: i. m. 315 — 339; Kardos Tibor: Kálti Márk Képes Krónikájáról [Bevezetés] 9; Oeries József : Gesta-szerkesztéseink 62, 94; uő.: Élet és Tudomány, 1964. ápr. 10. 677; Klaniczay Tibor: i. m. 30; Csóka J. Lajos: i. m. 406 — 408; Mályusz Elemér: i. m. 35. 56 Ld. Oyörffy György : A magyar egyházszervezés kezdeteiről újabb forráskritikai vizsgálatok alapján. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei XVIII (1969), 224. 1. 130. jegyz,. 57 Kristó Gyula: XI —XIII. századi epikánk és az Árpád-kori írásos hagyomány. Ethnographie, 1972. 57 — 61.
