Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 597 melyben a korona jutott előtérbe.5 8 Elismerve Csóka feltevésének jogosságát, mégis meg kell jegyeznünk: a krónika és Hartvik legendája között alig pár évnyi időköz lehetett a keletkezést tekintve, mindkettő Kálmán korának terméke. Márpedig aligha vitatható, hogy a szó szoros értelmében nem Hartvik fejéből pattant ki a legitimitás eszméje, nyilván csak tükrözte a királyhoz közel álló udvari körök ideológiáját, amit nemcsak hogy tükrözhetett, hanem egyenesen tükröznie is kellett egy ugyanolyan tábor véleményét kifejező, ugyanolyan szellemi hatás alatt álló, ugyanabban az időben keletkezett másik munkának, a krónikának is. A várkonyi jelenet írott szövegében előforduló ,,si vis regnum, accipe coronam" kitétel ugyanolyan koncepciót takar, mint Hartviknál a legitim elv legfrappánsabban megfogalmazott „cui . . . corona debetur et regnum" passzusa. Ám az írott várkonyi jelenetben (a krónikakompozíció 92. fejezetében) nemcsak a legitim felfogás nyílt kifejtéséről ismerhetünk Kálmán korára, hanem a beállításról is. Krónikánk ellentétesen nyilatkozik Salamon 1057. évi koronázásának körülményeiről. A 91. fejezetben arról olvashatunk, hogy Salamont Béla neheztelése mellett, tehát akarata ellenére, a 92. fejezetben pedig arról, hogy Bélának és fiainak beleegyezésével koronázták meg. Mivel a 92. fejezet e hírét „Dicunt alii"-vel vezeti be, s mivel Györffy György megállapítása szerint ott, ahol a krónika vitatkozik (23., 87. fej.: „Tradunt quidam"; 92. fej.: „Dicunt alii"), a polémia tárgyát képező dolog a régi krónikából való,59 íráshagyományunkban tehát az a felfogás minősülhet elsődlegesnek, hogy Salamont 1057-ben Béla és fiai hozzájárulásával, egyetértésével kenték királlyá. A korai magyar koncepció szerint tehát — szemben egy merev gregoriánus alapállással — Salamon nem császár-kreálta király. A tiszta legitim beállítás fényében ily módon I. Béla és fiai illegitim uralkodónak tűnnének. A krónikakompozíció korai eredetű részében aligha lehetett szó erről. Mindenesetre a 92. krónikafejezetből nagyon határozottan feltűnő kompromiszszum körvonalai törnek elő: az írott szöveg egyszerre ítéli el és igazolja mind Andrást, mind Bélát. Egyrészről: határozott szimpátia mutatkozik Béla irányában: a textus szerint András megértette, hogy „halála után fia nem uralkodhatik a herceg akarata nélkül", továbbá Andrást úgy nyilatkoztatja Béla jelenlétében, hogy („igazság szerint a korona a tiéd") ezzel jogalapot teremt Béla uralma számára. Másrészről: Béla mindezek ellenére is elismeri Salamon megkoronázásának s ebből következően országlásának jogosságát: a krónikás olyan mondatot ad Béla szájára Andrással való dialógusában („Legyen fiadé a korona, mivel fel van [már] kenve, és add nekem a hercegséget"), mely ismét legitim koncepciót juttat kifejezésre: királyt királlyá a koronázás (a felkenés) tesz. Kálmán korának józan bölcsességgel létrehozott kompromisszuma részint András és Béla, részint Salamon és a hercegek megítélését illetően (ez utóbbiak vonatkozásában a XIV. századi krónikakompozícióból csak nem vállalhatóan nagy hibaszázalékkal tudnánk visszakövetkeztetni a XI—XII. század fordulójának beállítására, így itt el kell tekintenünk a vizsgálódástól) 58 Csóka J. Lajos: i. m. 419. — Valószínűnek látszik, hogy a királlyá avatásban a felkenés játszott kezdetben döntő szerepet; a koronának a korai időben aligha szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani; ennek vizsgálatát azonban nem érezzük tárgyunkhoz tartozónak. 5* Oyörffy György : Honfoglalás előtti népek és országok Anonymus Gesta Hungarorumában. Ethnographia, 1966. 417.
