Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 595 nem valószínű, hogy a császár Salamon érdekében kifejtett tevékenysége negatív portrét formált volna Salamonról, hiszen ő — a több helyütt felszínre bukkanó magyar álláspont szerint — nem császár-kreálta király, mert uralmának legalitása 1057. évi koronázására megy vissza. Másrészt: Kálmán nem minden vonatkozásban vetette alá magát a gregoriánus eszméknek: ezt egyik oldalon Hartvik Salamonra nézve kedvező beállítása mutatja, ugyanakkor a gregoriánus szemlélet nemcsak Salamont ítélte el, de Lászlóról sem volt kifejezetten jó véleménye.5 0 A legitimitás elve tehát — nem a történeti múltba, Géza és István korába való visszavetítésében, hanem a különböző politikai megfontolások miatt a XI. század végének tudatában — nem érvényesülhetett konzekvensen. Mellette, illetve ellenére hatott még a keresztény idoneitás eszméje, amelynek szűrőjén mind Salamon, mind pedig Géza és László alakja alkalmasnak ítéltetett, de már kifejezetten ez utóbbiak javára dolgozott a dinasztikus szemlélet és némileg a gregorianizmus. De nem csupán és nem elsősorban a kor — magyar és nemzetközi — problematikájából kinőtt eszmék, hanem maguk a kor aktuális kérdései, konkrét politikai megfontolásai is egy kompromisszumos megoldást kívántak. Oeries József szerint Kálmán környezete politikai rövidlátásról, királya érdekeinek félreismeréséről tett volna tanúságot, ha létrehoz vagy magáévá tesz (és hivatalos udvari jellegű krónikában szóhoz juttat) olyan elméletet, amely Kálmán atyjának és nagybátyjának a királysághoz való törvényes jogát kétségbe vonja, és Salamon uralmának legalitását állítja; Géza és László királyságának törvénytelenné minősítése ugyanis bármikor jogcímet szolgáltathatott a német császárnak a magyar trónkérdésbe való beleszólásba; Kálmán esetében a német veszélyt öccse, Álmos képviselte.51 Gerics József helytálló tételét — úgy véljük — meg lehet fordítani: ha Kálmán krónikása nem juttatta volna saját királya érdekében kifejezésre a legitim elvet, amely a törvényesen, királyi koronával megkoronázott Kálmán számára védelmet nyújtott a német császár által pártfogolt Álmos trónkövetelése ellen, tulajdonképpen Kálmán ellen dolgozott volna. A legitim elv kialakítása azért is érdeke volt Kálmánnak, mert bár az Álmos-ági történetírás alaposan eltúlozta Kálmán fizikumának jellemzését, testi idoneitás vonatkozásában mégis aligha versenyezhetett Álmossal. A kompromisszumot — a fő bizonyítékon, Hartvik művén kívül — Kálmán korának egyéb forrásai, illetve momentumai is igazolják. Már Gerics József utalt arra, hogy Kálmán — Albericus törvénybevezetése alapján ítélve — egyenesen István király műve folytatójának nyilvánítja magát, s valamennyi elődjét — köztük Lászlót — árnyékba borítja.52 Kálmán tehát magát nem Lászlóhoz, hanem Istvánhoz méri, azaz Lászlót nem kapcsolja István és önmaga közé a sorba. Azok a tények viszont, hogy Kálmán elsőszülött fiát Lászlónak nevezte, és hogy pénzein László nevét szerepeltette,53 arról tanúskodnak, hogy Kálmán László alkotása folytatójának véli magát. A kompromisszum mutatkozhat meg abban is, hogy — Albericusból kitűnően (Kálmán látta, hogy ,,az ő koráig súlyosbodó polgárháborúk miatt az atyák 50 Uo. 97. 51 Uo. 95. M Uo. 98. 53 Héthy László: Corpus Nummorum Hungáriáé. Magyar Egyetemes Éremtár I. köt. Árpádházi királyok kora I. füzet. Bp. 1899. 13—15.
