Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
690 KRISTÓ GYULA javítja a nagyobbik István-legenda Gézával kapcsolatos, annak rex voltára utaló megjegyzéseit: Géza országa regnum helyett ducatus (2. fej.), királyi nevelés helyett nála szorgalmas nevelésben (4. fej.) részesül István; másrészt: nem veszi át a kisebbik István-legenda Gézát királynak minősítő felfogását; harmadrészt: elvének konzekvens végigviteleként a koronakérés előtt több alkalommal is dux ként (és csak így) titulálja Istvánt (6., 7., 8. fej.), még a pápánál követségben lévő Asztrik is szent vezérnek nevezi (9. fej.), királlyá csak a megkoronázással vált (10. fej.). Világosan kell látni: legitim koncepció ez, mely szerint az a törvényes király, aki meg van koronázva. Mármost esetünkre konkretizálva: nyilván a kérdés teljesen független attól, hogy Lászlót illették-e koronával3 9 vagy sem,4 0 mert hiszen László trónraléptekor (koronázásakor) Salamon még élt, s Salamon koronás király volt. Mi késztette eme ideológia kidolgozására Hartvikot? Nyilván Kálmán korának problémái, az, hogy Kálmánnak királyi hatalomra törő vetélytársa volt Álmos személyében. Kálmán királyi koronával volt megkoronázva (Álmos csak hercegi diadémmal!), Kálmáné volt az ország, a királyság. Azaz a legitimitás elméleti menedéket jelentett Kálmán (és fia) számára Álmos trónigényével szemben, Kálmán (és a Kálmán-ág) uralmának igazolását szolgálta. Hogyan jelentkezik ennek az elvnek az alkalmazása a Salamon—Lászlótörténetre az elvet oly következetesen érvényesíteni látszó Hartviknál? így ír István szentté avatásának egy mozzanatáról: ,,. . . midőn három napon át teljes erővel törekedtek a szent tetemet felemelni, az semmiféle módon sem volt helyéről kimozdítható. Ugyanis abban az időben az elkövetett bűnök miatt az említett László király és frátere, Salamon között súlyos viszály keletkezett, ami miatt Salamon fogolyként börtönben tartatott. Midőn tehát hasztalan törekedtek a test felemelésére, egy Karitas nevű, a bakonysomlói Szent Megváltó egyházbeli inclusa, akinek az életszentségéről akkoriban igen nagy véleménnyel voltak, égi sugallatra közölte a királlyal, hogy hiába erőlködnek, a szent király tetemét addig nem tudják felemelni, amíg Salamonnak — megszabadítván a börtönfogságból — szabadság nem adatik, ő [Salamon] tehát kivezetvén a börtönből, s megismételtetvén a három napos böjt, midőn a szent tetem átviteléhez fogtak a harmadik napon, a koporsóra nehezedő hatalmas kő oly könnyedséggel gördült el arról, mintha azelőtt semmi súlya sem lett volna" (24. fej.). Áz epizódot a hitelesség szempontjából támadás érte: Marczali Henrik ama véleményét azonban, hogy e tudósítás jóval Kálmán utáni, semmi sem bizonyítja, legkevésbé az, hogy azért nem lehet Kálmán-kori, mert a krónika nem ismeri a történetet.41 Hogy Salamon fogságának és szabadon bocsátásának itt idézett leírása vitán felül benne volt az eredeti Hartvik-legendában, Marczalival szemben Gerics József bizonyította.42 Nehezen lenne igazolható Bartoniek Emma feltevése, miszerint a Karitas-epi-3» így vélekedik pl. Popovite István: A pápák kapcsolatai Magyarországgal az Árpádok alatt. A budapesti görög keleti Hittudománvi Főiskola kiadványai XI. Bp. 1945. 15. 40 Amit már a XIV. századi krónikakompozóció sugall (131. fej.). 41 Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában (1038 — 1301). Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet rörténete II. Bp. 1896. 134. "Gerics József: Gesta-szerkesztéseink 94. 1. 25. jegyz.
