Századok – 1974
Krónika - Tudományos minősítések - 576/II
576 KRÓNIKA A leginkább egységesnek a záróelőadások csoportja volt mondható. Ennek centrumában (egy előadás kivételével) a parasztmozgalmak állottak. Nada Klaic ez alkalommal részletesen kifejtette, konkrét horvát példák segítségével, a polémiában már korábban hangoztatott felfogását. A referens megállapította, hogy az 1573. évi horvát-szlovén parasztfelkelés kitörésében döntő szerepet játszott Ilije Gregorié katonajobbágy és társainak a földesúrral kibontakozó ellentéte. Hasonló volt a helyzet a XVII. századi báni Horvátország területén (a zágrábi káptalan és az Erdődy család birtokain) lejátszódott felkelésben; a katona-jobbágy itt is súlyos terheket hordott a vállain. Ez a réteg segített a paraszt-jobbágynak, hogy helyzetén változtasson. Avdo Suceska „Parasztmozgalmak Bosznia-Hercegovinában a XVII. és XVIII. században" c. előadásában a muzulmán parasztság felkeléseiről számolt be. A gazdag anyag — török és ferences források — alapján a referens bizonyította, hogy e területen a mohamedán lakosság fellépése alig különbözött a keresztény ráják megmozdulásaitól. Duíanka Bojanic, a belgrádi Történeti Intézet munkatársa, komparatista módszert követő referátumában az oszmán birodalom ázsiai és európai részeiben kibontakozó felkelések közös jegyeire világított rá. Badmüa Triökovic, a belgrádi Történeti Intézet munkatársa, rendkívül részletes eseménytörténeti leírást nyújtott az 1798. évi uíicei felkelésről, amely nem szerb, hanem török megmozdulás volt. Képet adott e fontos kulturális központról. A porta elleni küzdelemben egyébként hat költő esett el. Torna Popovic, a belgrádi Történeti Intézet munkatársa, a XVI. századi és XVII. század eleji felkelések gazdasági alapjaira mutatott rá. Kutatásai szerint a XVI. sz. végén az európai Törökországot pénzügyi krízis rázta meg. Ennek hatására jelentős változások következtek be a balkáni kereskedelem struktúrájában. A régi Raguza elvesztette vezetőszerepét, s helyét a kereskedelemben zsidókon, örményeken, görögökön, franciákon, angolokon kívül hazai délszláv kereskedők vették át. A gazdasági viszonyok analízise alapján egyben arra is lehet következtetni, hogy a krízis növelte a keresztény ráják elégedetlenségét, ami csakhamar felkeléshez vezetett. A vitában Nada Klaic a felfogásával kapcsolatos ellenvetésekre válaszolva, kifejtette, hogy a parasztság annyira súlyos viszonyok között élt, hogy még lélegzeni sem tudott, elkerülhetetlen volt tehát a katonai elemek bekapcsolódása a felkelésekbe. Ez alkalommal ismét szóbakerültek általános észrevételek. Többen hiányolták — s ebben is kifejezésre jutott az osztályszempontok határozottabb érvényesítésének kívánsága —, hogy nem kerültek napirendre azok a felkelések, amelyek a fiatal Szerb i Fejedelemségben az önkényuralom, ill. a bürokrácia ellen irányultak. Nikola Petrovié végül felvetette, hogy nagyobb érdeklődóst kellett volna mutatni a teoretikus kérdések iránt. Talán sikerült érzékeltetni a szimpózium értékes tarkaságát, sokszínűségét. A tanácskozás kiemelkedő eredménye volt, hogy a nemzeti szempont úgy kapta meg méltó helyét, hogy a felszabadító küzdelem nem kevésbé jelentős szociális vonatkozásai és a török birodalom népei egymásrautaltságának gondolata egyaránt méltánylást nyert. Arató Endre TUDOMÁNYOS MINŐSÍTÉSEK Péter Katalin, a Történettudományi Intézet tudományos munkatársa 1973. október 9-én védte meg „A magyar főúri politika fordulata a XVII. sz. derekán" c. kandidátusi disszertációját. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Székely György az MTA levelező tagja, a disszertáció opponensei Klaniczay Tibor, az MTA levelező tagja és Trócsányi Zsolt a történelemtudományok doktora volt. A kiküldött bírálóbizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: A bizottság mindenekelőtt Péter Katalin témaválasztását méltányolja. A Szerző olyan korszak politikai történetének központi kérdését tárgyalja, amelyről jobbára csak évszázados kutatási eredmények állottak a történetírás rendelkezésére. Ezt az eseménydús időszakot nemcsak jelentős új forrásanyag feltárásával gazdagította, hanem az összefüggések felfedésével új megvilágításba helyezte. Értekezésében a szorosan vett történelemtudomány mellett az egyháztörténet, a nevelés- és az irodalomtörténet számára is hasznosítható kérdéseket összegezett. Témaválasztásának külön műfaji jelentősége is van. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés vizsgálata mellett, illetve azokkal párhuzamosan és kölcsönhatásban, a politikai történet,
