Századok – 1974

Krónika - Tudományos minősítések - 576/II

KRÓNIKA. 577 különösen a történeti életrajz művelésére több gondot kellene fordítani. A szerző új eredményei meggyőzőek, mert forráslehetőségeit messzemenően kihasználta. A kérdésekre vonatkozó forrásanyag rendkívül szétszórt, személyi kapcsolatok alakulásából tudta kikövetkeztetni az összefüggéseket. Bátran élt a kombinációs lehetőségekkel, következtetései azonban mindig a realitás határain belül maradtak. Számolt a szubjektív tényezők politikaformáló szerepével, és a történelem vagylagos lehetőségeire is rámutatott. Nagy erénye az értekezésnek a térbeli tágassága. A szerző nem tévesztette szem elől, hogy a harmincéves háború után következő évtizedek egész Európában a politikai átrendeződés kora, s a magyarországi főúri politika alakulása csakis ezek ismeretében érthető meg. Elismerést érdemel a disszertáció szép, olvasmányos stílusa is. A bizottság megítélése szerint a témakör teljes kidolgozása messze meghaladná egy kandidátusi értekezés kereteit. Ez a szerző és a korszak más szakértői számára további feladat lehet. A bizottság azonban úgy véli, hogy a szerzőnek a benyújtott értekezésében is behatóbban kellett volna foglalkoznia a Török Birodalom belső helyzetével és külpolitikájával, a lengyelországi viszonyokkal, s nem utolsósorban a Rákóczyak úgynevezett külpolitikai műhelyének bemutatásával, amely tényezők a magyarországi főúri politika alakulására is hatással voltak. Az is indokoltnak látszik, hogy a szerző újraértékelje az 1650. évi „jó conjunctura"-ról, a Pálffy Pál köré csoportosuló főurak úgynevezett szervezett pártjáról vallott felfogását. Törekednie kell a „magatartási modell" módszertani buktatóinak s a kötet szerkezeti ós kronológiai egyenetlenségeinek kiküszöbölésére. Mindent egybevetve a bírálóbizottság egyöntetűen megállapítja, hogy az értekezés gondos, színvonalas munka, és mindenben megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a Tudományos Minősítő Bizottság a kandidátusi disszertációkkal szemben támaszt. Kívánatos lenne, hogy minél előbb nyomtatásban is megjelenhessen. A Bírálóbizottság egyhangúlag a történelemtudományok kandidátusa fokozat odaítélését javasolta Péter Katalin számára. A Történelemtudományi Szakbizottság 1973. november 5-i ülésén Péter Katalin részére a történelemtudományok kandidátusa fokozatot megítélte. * Réti László, a József Attila Tudományegyetem adjunktusa 1973. november 5-én védte meg „A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. története" c. kandidátusi disszertációját. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Mérei Gyula, az MTA levelező tagja volt, a disszertáció opponensei Incze Miklós, a történelemtudományok kandidátusa, és Ruzsás Lajos, a történelemtudományok kandidátusa. A kiküldött bizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: Réti László disszertációja olyan témát dolgoz fel, amely önmagában is jelentős, hiszen az óriási üzem Magyarország kapitalizmuskori történetében gazdasági és közvetve politikai szempontból egyaránt igen nagy és fontos szerepet játszott. De jelentős a témaválasztás azért is, mert az üzem történetén ós előtörténetén keresztül kitekintést ad a fejlődés hosszabb távú és általánosabb perspektíváira és szabályszerűségeire is. Az értekezés lényeges új eredményének kell tekinteni azt, hogy bizonyítja az üzemszervezésnek a kapitalizmus imperialista szakaszában a technika fejlesztésével már egyenlővé felnövő jelentőségét, és kibontja a magyar finánctőke a vállalat köré csoportosuló részének állásfoglalását az önálló vámterület kérdésében. Az értekezés helyesen mutatja ki a vállalat törekvéseit piacszerző tevékenységéhez az állam támogatásának megszerzésére. Kiemelendőnek tartja a bizottság az értekezésben a vállalat monopolista módszereinek gondos ábrázolását, — ezen belül kivált a vaskartell működésének részletes bemutatását. Az értekezés nagy értékének tartja a bizottság a vállalat részletesen ismertetett és elemzett munkáspolitikája kapcsán a munkásság és az alkalmazottak helyzetének és e munkáspolitika mechanizmusának, valamint e politika a munkásságra gyakorolt hatásának rajzát. Ez ugyanis a helyi munkásmozgalom, s részint (az ilyen típusú munkáspolitika tanulságain át) az egész hazai munkásmozgalom történetének jobb megértéséhez nyújt hasznos szempontokat. Hangsúlyozandó azonban, hogy ez a munkáspolitika a kor más, hazai nagyvállalatainál is alkalmazásra került, nem volt csupán a Rima sajátossága, — így a bizottság a jelöltnek e munkáspolitika más hazai vállalatok hasonló gyakorlatával való összevetését ajánlja. 17 Századok 1974/2.