Századok – 1974
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 567/II
KRÓNIKA 569 Végül a Churchill-emlékirat felhasználását konkrét példával illusztrálva egy, a világháború történetével foglalkozó könyv elkészítéséhez szükséges fontos forráskritikai mozzanatokra utalt. Ránki György válaszának befejezéséül megköszönte az elhangzott kritikai megjegyzéseket, majd megindokolta müvének befejezését: leghelyesebbnek azt tartotta, hogy nem szükséges — még egy rövid áttekintés formájában sem — a második világháború utáni korszak tárgyalása, s ezért választotta ezt a befejező formulát: ,,A jövő titka maradt, hogy vajon mi következik a beteljesedés és a diadal napja után". A helytörténeti szakosztály előadássorozata A helytörténeti szakosztály folytatta korábban megindított módszertani előadássorozatát. Vörös Károly szakosztályelnök elnökletével három előadásra került sor. 1974. április 29-én Heckenast Gusztáv kandidátus, a MTA Történettudományi Intézet főmunkatársa „Helytörténet és ipartörténet" címmel tartott előadást. Az előadó abból indult ki, hogy a feudális kori magyar ipartörténet kutatása elsősorban helytörténeti feladat; a forrásadottságok olyanok, hogy az összefoglaló ipartörténeti munkák is helytörténeti eredmények összegezéseként jöhetnek csak létre. Megállapította, hogy az ipartörténet szükségszerűen túl széles terület egyetlen kutató számára, az ember nem képes minden mesterséggel vagy iparággal egyforma szakszerűséggel foglalkozni. A helyes arányok felismerését segíti, ha a kutatást a másik póluson, az országos ipartörténet tanulmányozásával kezdjük. A feudális korral foglalkozó legfontosabb összefoglaló ipartörténeti munkák rövid áttekintése után módszertani mintaként ajánlotta Román Jánosnak a XVI—XVIII. századi zempléni ipartörténetet tárgyaló tanulmányait, majd felsorolta a manufaktúrák, a céhek, az egyes mesterségek történetének legújabb irodalmát. Kitért a rokontudományokkal való együttműködésre, a helytörténeti témák interdiszciplináris kutatásának jelentőségére, röviden érintette a legfontosabb levéltári forrásokat és a tárgyi emlékek múzeumi gyűjteményeit. Befejezésül két olyan kutatási területre hívta fel a figyelmet, amelyek a soron következő ipartörténeti kutatás szempontjából különösen fontosak: az egyik a feudális kori üzemtörténet, a másik az iparban dolgozó egyes emberek (vállalkozók, munkások, céhmesterek és legények) életrajzainak, anyakönyvi adatainak gyűjtése, családtörténeteik feldolgozása. I * A Magyar Történelmi Társulat helytörténeti szakosztálya által rendezett előadássorozat keretében 1974. május 13-án Eri István, a Múzeumok Módszertani Központjának igazgatója, Nagy Lajos, a Budapesti Történeti Múzeum osztályvezetője és Nagybákay Péter történész a magyarországi céhes ipar forrásanyagának számítógépes feldolgozását ismertette. A bemutatásra került országos céhkataszter összeállításának és számítógépes feldolgozásának gondolata Veszprémben merült fel, ahol a Bakonyi Múzeumban évtizedes, rendszeres munka folyt a megye céhes emlékanyagának felkutatására és feldolgozására. Ennek tapasztalatai (az anyag szétszórtsága, sokrétűsége stb.) vetették fel a számítógépes módszer alkalmazását. Az első ilyen kísérlet az addig ismert 140 Veszprém megyei céhszervezet többszáz tárgyi és többezer írásos forrásanyaga alapján 16 különböző őrzőhelyen található céhemlékre terjedt ki. Az 1971-ben Nagyvázsony ban bemutatott Veszprém megyei céhkataszter mintája nyomán a kézműves ipartörténettel foglalkozó szakemberek plénuma egyetértett azzal a javaslattal, hogy hasonló, korszerű számítógépes feldolgozásra alkalmas katasztert kellene összeállítani az összes magyarországi tárgyi és írásos céhemlékekről, mint a kézműves-ipartörténet elsőrendű forrásanyagáról. A feladat irányítását 10 tagú intézőbizottság vette kezébe és az 1972. évi veszprémi I. Kézművesipartörténet Szimpóziumon már komoly előrehaladásról lehetett beszámolni. A második szimpózium időpontjára, 1973 decemberére pedig már el is készült e céhszervezetek működésének földrajzi sorrendjében összeállított, céhtörtóneti forrásanyag-kataszter, mint a gépi adatfeldolgozás első és legfontosabb alaptáblája. A munka szakszerűen, gondosan megtervezett 32 kérdőpontból álló adatlapok (kérdőívek) kiküldésével kezdődött, és kb. másfél év leforgása alatt 108 intézménytől (múzeum, levéltár, könyvtár, egyéb köz- és magángyűjtemény) 84 adatközlő hozzávetőleg 7500 adatlapon közel 80.000 adatot küldött be. Ennek alapján készülhetett el
