Századok – 1974

Krónika - Mód Aladár (1908–1973) (Hársfalvi Péter) 551/II

652 KRÓNIKA A felszabadulást megelőző évtizedben a kommunista mozgalomban, az illegális munkában, majd az újpesti partizánakciókban való részvétel, s e mozgalom eszmei-politikai vitáiba való bekapcsolódás kialakította egész további tudományos munkásságának egyik legfontosabb területét és szemléleti meghatározóját: a társadalmi fejlődéssel együtt lényegében mindig a marxizmus és hazafiság, a munkásosztály és az egész dolgozó magyar nép, a nemzeti és nemzetközi ügyének elválaszthatatlan egységét képviselte. * Nincs itt terünk és lehetőségünk, hogy felszabadulás utáni életpályájának a közéletben, az egyetemi katedrán, a pártmunkában eltöltött szakaszát és ezekhez fűződő eredményeit összegezzük, méltassuk. A felszabadulás személyes örömének érzésével, s annak történelmi jelentőségétől lelkesítve vetette bele magát a gyakorlati munkába. De nem feledkezett meg tudományos, történészi feladatairól, kötelességéről sem. Még 1945 őszén megjelenik a 400 év . . . második kiadása. Ennek előszavában jelzi, hogy az első kiadás óta gyökeresen megváltozott az ország helyzete. Országunk visszanyerte függetlenségét s ezzel a küzdelem fokozottabb mértékben helyeződik át a demokratikus és a szociális fejlődés követelményeinek a megvalósítására. Az új feladatokért a dolgozó osztályok küzdenek elsősorban, a munkások és a parasztok, de most is a nemzeti összefogás jegyében kell dolgozni. Rámutat arra, hogy az új magyar demokrácia a munkásosztály vezetésével születik és a cél a szocializmus megteremtése. A szocializmus azonban nem jelenti a nemzeti fejlődés megszakadását, éppen ellenkezőleg, „magasabbrendű fejlődésének kezdetét, előfeltételét annak, hogy a nép végre nemzetté legyen és saját érdekei öntudatos képviselőjeként, mint a nemzetek egyenrangú tagja illeszkedjék be a szabad emberi felemelkedés új világának megteremtéséért küzdő népek nagy családjába". Ezzel a gondolattal jeleztük és jellemeztük Mód Aladár egész felszabadulás utáni tudományos, elméleti munkásságát. Akár régebbi történeti kérdéseket vizsgált (Pártharcok és a kormány politikája 1848—49-ben. Bp. 1948), akár a magyar munkásmozgalom történetének legfontosabb kérdését taglalta (Válaszutak 1918/19. Bp. 1970) vagy felszabadulás utáni fejlődésünk problémáit elemezte (Sors és felelősség, Bp. 1967), a fő kérdés számára az volt, mennyiben sikerült az adott körülmények között a társadalom vezető osztályának és politikai erejének az osztályszövetség, a szövetségi politika maximáhs kiaknázásával a haladás optimális lehetőségét, útját megteremteni. Megkülönböztetett figyelmet szentelt tudományos munkája során Mód Aladár a szocialista hazafiság elméleti kérdéseinek s ezzel összefüggésben a vállalható történelmi hagyomány helyes értékrendje meghatározásának is. Ennek szentelte 1956-ban megjelent tanulmánykötetének több írását (Marxizmus és hazafiság), erről szólnak lényegében a Sors és felelőség tanulmányai és az élete utolsó esztendőinek termését egybegyújtő, közelesen megjelenő posztumusz kötete is. Nem feledkezett meg Mód Aladár sohasem arról az alaptörvényről, hogy egyetlen nemzet és nép történetét sem lehet izoláltan, önmagában vizsgálni. A magyar történelmet, és annak újabbkori szakaszát mindig a nemzetközi, a világtörténeti erőviszonyok és körülmények összefüggésében igyekezett látni és láttatni. Helyesen mutatott rá arra az elvre, hogy még a hátrányos, vagy kedvezőtlen erőviszonyok sem béníthatják meg a haladás vezető erőit abban,