Századok – 1974

Krónika - Tudományos emlékülés az 1848-as magyar forradalom 125. évfordulójának tiszteletére (Gergely András) 553/II

KRÓNIKA 553 hogy mindent megtegyenek a haladás feltételeinek és körülményeinek kedve­zőbbé tétele érdekében. Gyakori tudományos vitái ebből a felfogásból fakadtak. Azt hitték sokan, hogy Mód Aladár történelmi szemlélete nem eléggé realista, hogy a magyar történelem haladó erőitől szinte lehetetlent kíván. Pedig az volt, realista, de egyúttal optimista is. Hitt az emberben és az ember jövőjében, a szocializmusban. Optimizmusának az értelem volt a kiin­dulópontja. Tudta ő is, hogy ,,az egyetlen igazolható lelkesedés az, amely a létező valóság átalakítására törő értelmes akarattal, intelligens tevékenységgel és konkrét kezdeményezésekben megnyilvánuló képzelőerővel párosul" (A. Gramsci). Hársfalvi Péter TUDOMÁNYOS EMLÉKÜLÉS AZ 1848-AS MAGYAR FORRADALOM 125. ÉVFORDULÓJÁNAK TISZTELETÉRE A Magyar Tudományos Akadémia Történeti-Filozófiai Tudományok Osztálya, Történettudományi Intézete és a Magyar Történelmi Társulat 1973. december 13 — 14-én az Akadémia várbeli dísztermében kétnapos tudományos tanácskozást rendezett az 1848-as magyar forradalom 125. évfordulója tiszteletére. Az emlékülésen a korszak kutatói mellett nagy számban jelentek meg a Társulat tagjai, középiskolai tanárok, és a rokon tudomá­nyok, elsősorban az irodalomtörténet művelői. Program szerint először előadások méltat­ták az 1848-as forradalom jelentőségét, elemezték különböző vonatkozásait, majd szabad vitára került sor. Az ülésszakot Pach Zsigmond Pál akadémikus elnöki megnyitója vezette be. A 125. évforduló nem olyan kerek évszám — mondotta —, amely feltétlen protokolláris kötele­zettségünkké tenné az 1848 — 49-i forradalomról való ünnepi megemlékezést. Nem indo-I kolatlan tehát feltennünk a kérdést, hogy mi indította a rendező szerveket az ötnegyed évszázados távlat és a marxista történetírás immár negyedszázados eredményei által kínálkozó összegezés szándéka mellett az ülésszak egybehívására. Elsősorban az — fejtette ki a továbbiakban —, hogy minden félremagyarázással szemben ezúttal is egyértelműen megmutassuk az 1848—49-i forradalom és szabadság­harc korforduló jelentőségét nemzeti történetünkben. Mindennemű idealizálással szem­ben éppúgy, mint a hiperkritikával szemben is; a marxista értékelés teljességére és reali­tására törekedve mérjük fel történelmi helyét népünk, a történelmi Magyarország népei és Európa fejlődésében. Éppen ezáltal segíthetünk hozzá ahhoz, hogy 1848 — 49 hagyomá­nya, amely régtől fogva integráns része a történeti tudatnak Magyarországon, az eddiginél hatékonyabb alkateleme ós formálója legyen a szocialista magyar közgondolkodásnak. Történészeink gyakorta panaszkodnak, hogy munkásságuk a közvélemény történeti tuda­tát nem tudja hatékonyan befolyásolni. Pedig nem csekély jelentőségű tény, s ebben jelentős részben történetírásunké az érdem, hogy 1848 — 49, 1918 —19, 1945 haladó fejlő­désvonala társadalmunknak szinte közfelfogása. De néha az lehet az érzésünk, hogy a közfelfogás jócskán eltérő nézeteket takar vagy éppen közhellyé, szóvirággá válik, —ami­nek tartalma elmosódik, bizonytalanná, többértelművé válik. Mit jelent voltaképpen, hogy e három forradalmi korforduló képezi újabbkori történetünk fő vonulatát? Milyen kapcsolat és összefüggés, sőt ellentmondás van ezek között a korfordulók között? Mind­ennek megvilágítása az emlékülés fontos feladata lehetne, és ha nem is önmagában, de a megfelelő közvetítőkön keresztül hozzájárulhatna ahhoz, hogy közgondolkodásunk ne csak elismerje 1848—49 történelmi jelentőségét, hanem meg is ismerje az évszámok mögötti tartalmi összefüggéseket. Hogy az ülésszak a fenti, elsőként hangsúlyozott célkitűzést tel­jesíthesse, egyúttal egy másik feladatának, az utóbbi évek tudományos eredményei össze­gezésének is eleget kell tennie. Az ülésszak másik feladata tehát abban jelölhető meg, hogy számadást, elemző összefoglalást nyújtson az 1848-ra vonatkozó kutatások legutóbbi tíz-tizenöt esztendejé­ről. Történetünk újabb korszakai közül a felszabadulás utáni első évtized történetírása éppen a reformkort és 1848 —49-et részesítette a legnagyobb figyelemben. E kutatási fel­adatok előtérbe állítását az 1848-as forradalmi örökség folytatásának és továbbfejlesztésé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom